Házi/Állat (Dohány utca 68.)

A séfszakmában a legnagyobb megtiszteltetés a michelin csillag mellett az, ha a Gault Millau kalauz valakit „Az Év konyhafőnökének” választ. Ez az elismerés a tavalyi esztendőben Lőrincz Györgynek jutott ki, aki nem azonos a neves egri borásszal, hanem a díjazás idején épp a Babel nevű ínyenc étterem séfje volt. A nemrégiben híre futott, hogy Lőrincz György egy trendi pubban főz, konkrétan az Aznap nevű kézműves sörökre szakosodott népszerű, hangulatos hely mellett nyílt Házi/Állat bisztró konyhavezetőjeként dolgozik.  A honlap találóan mutat rá, hogy ritka jelenség amikor „a top ligából jött séf egyszerűen, jó áron, finomat főzzön a nagyközönségnek”. Abban is csak egyetérthetünk az étterem arc poeticáját megfogalmazójával, hogy „a fine dining önmagában egy önző dolog. Egy szűk kör játszótere, miközben az emberek megragadnak a rossz ételeknél. A fine dining céljának nem ennek kéne lennie. A fine dining egy iskola. Egy iskola azért, hogy miután kitanult mindent a „diák”, beváltsa szakács küldetését, és az embereknek főzzön.”

A hír kézhezvétele után rögtön meg is látogattam az egységet, mivel épp a főváros vonzáskörzetében akadt dolgom, s be tudtam iktatni egy belpesti ebédet. Az étlap rövid, lényegre törő, jól átgondolt, a rusztikus ízeket kedvelők éppen úgy megtalálják rajta a kedvencüket, mint a szofisztikáltabb ételek hívei. Magyarán, hogy az előételekkel példálózzunk, kínálnak velős csontot (félbevágva, sütve) és libamájpástétomot is házi brióssal. Mindkettőt megkóstolnám.

Költségtakarékosság okán elsőre egy ebédmenü mellett döntöttem, ez előétel, főétel és szörp kompozíciót jelent itt. Minderre kérnek 1900 forintot, úgy, hogy egy egész liter szörpöt adnak.

Aznap guacamolet lehetett kérni első fogásként, ami finom volt, bátran bántak a sóval, de még az élvezhetőség határán belül maradt a jól fűszerezett avokádókrém, azt külön értékeltem, hogy volt benne és díszítésként is rajta zöld koriander, ami mindent megbolondít.

A második fogás választást is kínált, egy vegetariánus étel és a hagymás rostélyos között, nem nehéz kitalálni, melyiket választottam.

A hús remek volt, jó állagú, szaftos, frissen sült hozzá a ropogós hagyma és a minőségi mirelit krumpli. Ezutóbbi kényelmi termék ugyan, de egy kocsmában elfogadható, sőt a közönség valójában kifejezetten igényli.

Nagyon jó élmény volt a Házi/Állat, jó szívvel ajánlom mindenkinek, magam is tervezek még betérni megkóstolni ezt-azt egy jó sör mellett. A hagymás rostélyos is sört kívánt volna (amikor még csak Aznapként működött a hely Bakancslista sorozatból ittam az épp aktuálisat, a Mittelfrühert, az most sem fogott volna rosszul), de a zéró toleranciát elég komolyan veszem.

Egy szó, mint száz, folyt köv.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokratának készült, utólag kibővítettem még pár mondattal.