Köztudott, hogy a
magyar emberek kevés halat esznek, akár ahhoz viszonyítjuk ezt, hogy mennyi
lenne az egészséges táplálkozásból kiindulva az indokolt, akár ahhoz, hogy
mennyi halat ettek kétszáz-háromszáz évvel ezelőtt elődeink. Ha a
vendéglátóipart nézzük, a pozitív változás lassú, de létező. A ma is népszerű
halászcsárdák és halsütő büfék mellett megjelentek egyfajta átmenetként a halra
építő „street food” jellegű helyek, mint amilyen a Keszegsütő Debrecenben és
Miskolcon, a Hellóhal Örvényesen, Kecskeméten és Budapesten vagy a Halműhely
szintén a fővárosban.
A Halműhely az egyszerű,
hagyományos vonalra állt rá, nem kacsingatnak a fine dining felé, mint a
Hellohal, viszont amit kínálnak az friss és finom. Kértünk egy halászlét, de
sajnos nem volt, így aztán megelégedtünk egy szép harcsafilével és egy adag
haltepertővel.
Kínálnak még sült apróhalat, keszeget, kárászt, süllőt, hekket és pisztrángot. Húsevőknek kolbászt, hurkát, csülköt. Az árak átlagosak, alapanyagtól függően 350 és 690 forintot számláznak tíz dekára.
Kínálnak még sült apróhalat, keszeget, kárászt, süllőt, hekket és pisztrángot. Húsevőknek kolbászt, hurkát, csülköt. Az árak átlagosak, alapanyagtól függően 350 és 690 forintot számláznak tíz dekára.
Rendeltünk a halak
mellé savanyúságot (ami belefér egy kis nylontégelybe, arra 300 forintot kérnek),
kenyeret, ami friss volt, valamint egy majonézes salátát. Alkoholos italokat
nem tartanak, amit sajnáltunk, mert kevés annyira összetartozó dolog van, mint
a haltepertő és a minőségi sör. Értékeltük viszont, hogy vannak házi szörpjeik.
Nem bánnánk, ha
vaslapon vagy tapadásmentes serpenyőben is sütnének halat, nemcsak bő olajban,
lisztbe forgatva. Nagyon tetszett a belső tér népies karaktere, a belső
gerendázat, a falakon a népi kerámiák, a szőttes, a polcon a házi savanyúság s
a kézműves termékek.
Dorozsmai
Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A szöveg a Demokrata számára készült.