Halműhely (Budapest, Dózsa György út 44.)

Köztudott, hogy a magyar emberek kevés halat esznek, akár ahhoz viszonyítjuk ezt, hogy mennyi lenne az egészséges táplálkozásból kiindulva az indokolt, akár ahhoz, hogy mennyi halat ettek kétszáz-háromszáz évvel ezelőtt elődeink. Ha a vendéglátóipart nézzük, a pozitív változás lassú, de létező. A ma is népszerű halászcsárdák és halsütő büfék mellett megjelentek egyfajta átmenetként a halra építő „street food” jellegű helyek, mint amilyen a Keszegsütő Debrecenben és Miskolcon, a Hellóhal Örvényesen, Kecskeméten és Budapesten vagy a Halműhely szintén a fővárosban.

A Halműhely az egyszerű, hagyományos vonalra állt rá, nem kacsingatnak a fine dining felé, mint a Hellohal, viszont amit kínálnak az friss és finom. Kértünk egy halászlét, de sajnos nem volt, így aztán megelégedtünk egy szép harcsafilével és egy adag haltepertővel. 

Kínálnak még sült apróhalat, keszeget, kárászt, süllőt, hekket és pisztrángot. Húsevőknek kolbászt, hurkát, csülköt. Az árak átlagosak, alapanyagtól függően 350 és 690 forintot számláznak tíz dekára.

Rendeltünk a halak mellé savanyúságot (ami belefér egy kis nylontégelybe, arra 300 forintot kérnek), kenyeret, ami friss volt, valamint egy majonézes salátát. Alkoholos italokat nem tartanak, amit sajnáltunk, mert kevés annyira összetartozó dolog van, mint a haltepertő és a minőségi sör. Értékeltük viszont, hogy vannak házi szörpjeik.

Nem bánnánk, ha vaslapon vagy tapadásmentes serpenyőben is sütnének halat, nemcsak bő olajban, lisztbe forgatva. Nagyon tetszett a belső tér népies karaktere, a belső gerendázat, a falakon a népi kerámiák, a szőttes, a polcon a házi savanyúság s a kézműves termékek.

Összességében jó élmény volt ez, ajánljuk másoknak is.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.