Hogy valami lehet egyszerű és
nagyszerű az élet megannyi területén a keréktől a zsíros kenyérig, az ugyebár
közhelynek számít. De miként Márai mondja, a közhely „az emberi gondolkodásban
összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét.” Az olasz konyha világszerte népszerű
fogásai a pizza és a pasta. (Ezutóbbit az anyaországban tésztának, Erdélyben
laskának mondják.) E két olasz slágerétel ideáltipikus példája az egyszerűség
és nagyszerűség bensőséges kapcsolatának.
Száraz tésztát kínálni különféle
rávalókkal, legyen az csak parmezán, vaj és bors, netán erőspaprika, olívaolaj
és fokhagyma vagy egy nyolc órán át rotyogtatott bologna-i mártás, nagyon
egyszerű képlet, mint ahogy az is, hogy egyféle kenyértésztát szép kerekre
formázunk, majd megkenjünk fűszeres paradicsommártással és utána kedvünkre
gazdagítjuk, avagy úgy ahogy van, betesszük a forró kemencébe. Nem véletlen, hogy Heston Blumenthal, a világ
egyik legzseniálisabb, a kulináriához a tudomány eszközeivel közelítő három
michelin-csillagos séfje a „Tökéletesség konyhája” című örökbecsű művében a
tökéletes kolbász, sült csirke, fish and chips és egyéb népszerű és egyszerű
étel mellett a tökéletes pizza elkészítését is kihívásnak tekintette.
Egy jó pizza fenséges étel, ebben
azt hiszem, embermilliárdok egyetértenek, de százmilliók biztosan. Fausto di
Vora, az olasz gasztronómia nem hivatalos magyarországi nagykövete nyilatkozta
egy interjúban, hogy nem kell agyonkomplikálni a feltéteket, neki az egyszerű
pizzák a kedvencei, például a Margarita.
Ez jut eszébe az embernek akkor,
amikor belép a letisztult, szinte puritán belsővel bíró, s hasonlóképpen
letisztult és puritán „Pizza e pasta” nevet választott egységbe Arad történelmi
belvárosában.
A nemzetközi nőnapon, mint
kiderült, Aradon, de lehet, hogy szerte Erdélyben és a Partiumban az emberek
felkerekednek, hogy párjukat étterembe vigyék. Így miután hiába próbáltunk
helyet kapni egy jóbarátommal a Picassoban, majd az Orient Expressben, őszintén
örültünk, hogy a Pizza e pastaban legalább a fal melletti pulton, magasított
székeken ücsörögve megehettük választott pizzánkat, mely nápolyi stílusban
készült, feltétei szardella, kapribogyó és olajbogyó voltak.
Látványkonyhával
működnek, a pizzaiolo mesterien és látványosan forgatja a pizzatésztát, mely
gigantikus, impozáns, alaposan felforrósított kemencébe kerül és igen hamar
megsül.
Egy kisüveges temesrékasi bort választottunk mellé és ásványvizet. (Nem
állom meg, hogy ide ne szúrjam, hogy a kis pincér hölgy szerint a miniborosüveg
negyed liter, valójában 187 ml volt, de hát sebaj, nem először találkozunk
azzal, hogy magabiztosan blöfföl a felszolgáló. Még a megtévesztés szándékát
sem feltételezzük róla.)
Lehetne most okoskodni, hogy
milyen jó lenne az italválaszték-bővítés, meg netán az ételpaletta szélesítése
friss hallal, de ez méltatlan lenne.
Annak örvendjünk, hogy van Aradon
egy olyan hely, ahol a pizza, közép-európai szinten kiemelkedő, de még az olaszországi
pizzák egy részét is veri minőségben.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.