Fruska (Kopaszi gát)

A Fruska egészen különös, ellentmondásos élményünk volt. Végigsétáltunk egy szép kora-nyári vasárnapon a Kopaszi gáton,

szemügyre vettünk minden helyet, megállapítottuk, hogy az egyébként legjobb sajtóval bíró Fruska a legbizalomgerjesztőbb.

Mivel társaink még nem érkeztek meg, beültünk a Pelikán gátőr büfébe a kulináris gasztrokalandozó partneremmel és ettünk egy hamburgert. Ezek után a Fruskába immár négyen foglaltunk helyet s rendeltünk mindenfélét, hagymalevest, roston sült kecskesajtot salátaágyon, a gyermekeknek ajánlott puffasztott rizses sült csirkemellet krumplival, rosé kacsamellet káposztás cvekedlivel és sajtos brownie-t.

Egyik társunk érdeklődött, hogy mennyi idő, amíg kihozzák a levest, mondták 20 perc. Abban egyeztünk meg, hogy amint valami készen van, kihozzák. Ehhez képest, több mint fél óra várakozás után megkaptuk ételeinket egyszerre, de úgy, hogy ezek közül egyesek – a kacsa és a sült gomolya -  már langyosak voltak. Ez közel van a megbocsáthatatlan hibához.

A java még ezután jön. Mivel nem akartam újabb fél órát várni a számlára, bementem és megálltam a géppel bajlódó pincérünk mellett, aki rám se hederített. Várakoztam mellette egy ideig, mert ugye az ember alapból udvarias, s egyébként is gondoltam, ha befejezi, akkor csak szól hozzám egy szót. Nos, nem így történt, bement a pultba. Akkor egy másik pincérhez fordultam, aki nem tudott segíteni, hanem szólt az előzőnek, hogy ugyan foglalkozzon már velem. Ez a pofátlanság, a vendég totális semmibe vétele most is felháborít, ahogy pötyögöm ezeket a sorokat.

Az ételek sem voltak tökéletesek, de túlmutattak a mai átlagon. A kakukkfüves hagymaleves rendben volt,

a kecskesajt is,

ha nem nézzük a hőfokot, a kacsasült elég szimbolikus adag volt közel 3000 forintért, a cvekedlinél ettem meggyőzőbbet sok helyen,

a csirke jó volt, mellett átlagnál jobb mirelit karikaburgonya. Kis zöld is elfért volna mellette.

A brownie nem okozott különösebb izgalmat. (A tejszínhabba belekanalazott a kisebbik gyermek a fotó előtt, nyilván nem így került felszolgálásra.)

Azért sajnálom ezt az élményt, mert minden eddigi tapasztalatom s az ösztönöm is azt súgja, hogy ez az egyébként rendkívül hangulatos hely, ahol végre kellemes étkezéshez illő zene szól, ennél többet tud. Ezt erősíti a Fruska általános imázsa, étlapja és itallapja valamint az üzletvezetőnek tűnő udvarias figura metakommunikációja. Vélhető, hogy csak pechesek voltunk. Mindazonáltal nem biztos, hogy beülünk ide még valaha.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.