Kocsmaturné Lakitelken

 

Lakitelek szimbolikus helyszín akkor is, ha egykori fénye időközben több okból is megkopott. 1987/88-ban azt hittük, itt fektették le az új Magyarország alapjait, akkor még nem lehetett tudni, hogy mások, másutt írják a később meg is valósult forgatókönyveket a magyar érdekek teljes figyelmen kívül hagyásával. Hogy a demokratizálódás örve alatt a Szovjetunió gyarmatából a globalizmus erőinek gyarmatává válunk.

Ami persze semmit le nem von az egykori lakitelkiek érdemeiből. S abból a jó érzésből sem, hogy közel húsz esztendő után ismét eljutottam e községbe, ahol 1996-ban feledhetetlen honfoglaláskori vacsorán vettem részt, amit csángó táncházzal fűszereztek a szervezők.

Vendéglátómat arra kértem, hogy vezessen körbe Lakitelek fontosabb kocsmáiban.

Első meglátogatott egység a Sarokház étterem volt a Tisza holtágának festői partján, a strand mellett. Sajnos nem volt időnk enni is, egy vegyes haltálat szívesen megkóstoltam volna, akkor is, ha a ponty és a harcsa mellett nem keszeg vagy süllő, hanem tájidegen tintahalkarikák szerepeltek. Borsodit tartanak csapon (korsó 350, pohár 250) s Fonték remek üde, reduktív borait kínálják kimérve. Különböző koncentrációjú fröccsöket ittunk a kisfröccstől a színészfröccsig. A beltér hangulatos, a lambéria, s általában a fa uralja az atmoszférát. 

Az enyhén szemerkélő eső dacára kint ültünk le, a terasz varázsa június elején felülmúlta beltér egyébként nem csekély vonzerejét.

Ezután a beszédes nevű Szeszmenhelyre vezetett az utunk, 

ahol szintén borsodit csapolnak és a Kunszállási Polyák pincészet élvezhető, korrekt Olaszrizlingjével kötöttünk ismeretséget.

A szemben levő Olympia következett s egy mátrai rosé fröccs Bárdon Benjámin Gróf Nagyrédei sorozatából.

A leghangulatosabbnak a vasútállomás melletti Víg baktert ítéltük, ahol lenne mit javítani a borválasztékon. 

Viszont század eleji vasúti kocsik atmoszférája annyira megejtő, hogy ide bizton visszatérünk, ha Lakitelekre vezet az utunk, legfeljebb iszunk Pincegyöngye feliratú Duna-Tiszaközinek mondott „Magyarország” eredetmegjelölésű (még ez sem biztos, nem csodálkoznék, ha olasz tömegbor lenne a palackban) elég silány bor helyett valami élvezhető töményet, például Unicumot.

A kocsmatúrát a Bacchusban zártuk, ahol a tulaj zavarba ejtően kedvező áru saját borát kóstolgattuk nagy megelégedésünkre. Ez a hely is visszatérés-esélyes.

Alig telt el pár nap a lakitelki kiruccanás óta, máris visszavágyunk.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.