Aszú étterem (Sas utca 4.)

Az Aszú étterem a Gault Millau kalauz 2014-es kiadásának köszönhetően került a célpontjaink közé, mivel minden olyan vendéglő, mely megkapta a 11 pontot, előkelő helyre kerül a meglátogatandók listáján. A tíz pontos helyek is prioritásnak örvendhetnek, s persze a 9 pontokat is meglátogatjuk, ha tehetjük. Az Aszúnak pedig kemény 13 pontja van. Az igazság az, hogy a kalauz nélkül nem is tudtam volna meg, hogy az a Dió vendéglő megszűnt és helyén az Aszú működik. A Dió anno jó élményünk volt, kicsit túlspilázták a dolgokat, de azért szerettük.

Most egy nagyobb turné végén tértünk be az Aszúba, előtte voltunk a Léhűtőben, négy jellegtelen kocsmában, majd több fogást is kipróbáltunk a BaoBao nevű helyen, Takács Lajos zseniális távolkeleti „fine street” büféjében, így társammal együtt csak két-két fogás elfogyasztására vállalkoztunk.

Az Aszú megálmodói a Dió dekorációján nem sokat változtattak, továbbra is dominánsak maradtak a kicsit modernizált népi motívumok. Kovacsik Tamás tokaji borlovag a tulajdonosa az étteremnek, aki a következőképpen vall szándékairól az étterem honlapján: „modern konyha, amely a hagyományokat tiszteletben tartva tekint Tokajból a világra. Ahol a borlap számos, kizárólag nálunk kóstolható különlegességet tartogat, ahol a szerviz az apró részletekre is kiterjedő kedves odafigyelést jelenti és ahol a művészi fafaragványokkal és az arannyal gazdagon díszített enteriőr a koncepció szerves részét képezve együttesen teszi felejthetetlenné az estét.”

Az étlap dicséretes rövid, de igen változatos.

A kiszolgálás rendkívül kedves, a borok területén kalandozva azért akadtunk fehér foltra is.

Rendeltünk libamájpástétomot aszús kamilla zselével és pirosgyümölcs raguval (2900),

kecskesajthabot, zsályás paprikasalátával, kukorica ropogóssal (2300),

Aszú „somlói”-t (1700), 

valamint étcsokoládé és meggy variációkat, kakaóbab ropogóssal és meggy sorbet-val (1900).

Ételeink ütötték a mércét, hibát csak kákán csomót keresve lehetett volna bennük találni. A somlói elég merész volt somlóinak, de nevétől eltekintve vaníliás pohárdesszertnek, izgalmas, kidolgozott kompozíció volt.

A borlap impozáns, sokat látott rókák is találnak ismeretlen tételeket rajta. A szorzó hármas a szaküzleti árhoz képest, ami magas, de a hely színvonalát tekintve nem eltúlzott.

Az estét a zongorista játéka és a jelen levő tulajdonos kedélyessége még külön beragyogta.

Az Aszúban élményt akarnak adni és ez a mi esetünkben sikerült is nekik.

De ahogy a vendégkört néztem, nem voltunk egyedül ezzel a végső benyomással.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.