Maláta söröző és grillkert (Szeged, Somogyi Béla u. 13.)

Szegedet is elérte a kézműves sörláz. Májusban nyitotta meg kapuit a Maláta söröző és grillkert, melynek hangulatát az Élesztőével tudnám rokonítani, annyi különbséggel, hogy egyelőre beltér nincs, a hely egy udvarban működik, a zene sokkal jobb, mint az Élesztőben, és itt nem dominál a romkocsmás jelleg.

Nagy viszont a nyüzsgés, a pultban annyian dolgoznak, ahányan elférnek, mégis sorba kell állni, de végső soron ki bánja, ha jobbnál jobb söröket ihatunk? A választék fekete táblán krétával felírva. Csupa izgalmas sör, leszámítva néhány mellékeset.

Kérdem az egyik kedves pultos lánytól, hogy a hely saját sörét ki főzi, nem tudja, de érzi, hogy ez nincs rendben, aranyos, ahogy bűntudatos arccal elnézést kér. Társa kisegíti. A személyzet aránylag témában van, de persze minden fejleszthető. Különben sem vagyok örök elégedetlen, a kedvesség és természetesség sokkal fontosabb, mint az, hogy két lábon járó sörlexikonok dolgozzanak a pultban. Így megelégszem azzal, hogy a tájékozottabb kislánnyal közös nevezőre jutunk abban a kérdésben, hogy a Bakancslista II – amit a Malátában csapon tartanak! – új zélandi komlóval készült, a neve egyikünknek sem ugrik be. Azóta persze utánanéztem, Pacific Jam a neve, a Gault Millau honlapján lehet róla részletesen olvasni.

Tartanak Szentpéteri borokat is, amit értékeltünk. Szentpéteriék Kiskőrös legjobb borait készítik, alighanem vita felett, a Hírös napokon kóstoltuk nedűiket Kecskeméten. A Néró roséjuk fergeteges, az sajnos nem szerepel a Maláta választékában.

Ittunk Guri Pilst, Kaltenecker Primavera-t és Suzuki IPL-t, Vertigot, Bakancslista II-t Róth Zoltántól és üveges Credo-t. Ezutóbbi egyfajta sorsajándék volt, a sofőr szerepet elvállaló jóbarátunk akart venni két üveggel hazavitelre, de a pultos kislány egyből kibontotta mindkettőt, mielőtt annyit tudott volna mondani, hogy bikmakk. Visszavette volna, de társunk látva elszomorodott képét, azt mondta, sebaj, igyátok meg ti. Úgyhogy megittuk.

Mivel már több helyen is ettünk aznap, a konyhát nem próbáltuk ki, csak perecet vettünk, viszont kifejezetten bíztató mind a választék (fish and chips, roston sült mindenféle a fogastól, a báránygerincen át a sertéstarjáig, gyros, pljeszkavica s egyebek) mind a látványkonyha (faszénparázs, valódi rost, nem „rostlap”), mind a feltálalt ételek.

Talán legközelebb.

Merthogy részünkről lesz legközelebb, az biztosra vehető.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült, de rövidítve jó eséllyel leadom a Demokratának.

A Maláta sörözőben 2014. július 30-án jártunk.

Fröccsterasz (Erzsébet tér)

Önmagában igen jó dolog, hogy a fiatalokat a fröccs irányába terelik tudatosan. S az is, hogy minőségi borokból készítik a fröccsöt. A jó fröccs egészséges és finom, ellentétben az energiaitalokkal és üdítőnek nevezett ipari borzalommal, ami egészségtelen és vacak.  Ehhez képest másodlagos, hogy kissé nehéz felfogású és bortémában teljesen felkészületlen a pultos, ez ugye nem a DiVino, ahol még borászati szakértő is válaszol a kérdésekre. Amit nehezen fogad be a gyomrom, az a műanyagpohár. Egy fröccsöt azért megittunk, hogy ez a hely is legyen kipipálva, de vissza nem térünk, amíg nincs üvegpohár.

Dorozsmai Endre

A Fröccsteraszon 2014. július 12-én jártunk.

Bao Bao

Érdekes nevet választott Takács Lajos legújabb egységének.
Mely nem étterem, nem is vendéglő, de több mint street food bár, egy remek távolkeleti ihletettségű hely, ahol magasított székeken a fal mentén vagy szintén magasított székeken a teraszon fogyaszthatjuk a remekbe szabott fogásokat.

Ettünk algasalátát, babsalátát, leveseket, dim sumokat, pazar állagokkal és ízekkel találkoztunk.

Mondjuk nem is lepett meg, ismerve a Mester konyháját több helyről is. Hozzá Szentesi József Pinot Noir-Chardonnay brut pezsgőjét ittuk.
Feledhetetlen este volt.

A Baobao-ban 2014 július 11-én jártunk.

Bölcső Bar and Food (Lágymányosi utca 19.)

Úgy tűnik, a sörforradalom habjai lassan átcsapnak a magyar kézműves sörökről szóló első számú információforrás, a www.kezmuvessorok.hu honlap szerkesztőjének a fején. Annyi jó kocsma nyílik nap, mint nap, annyi új helyen vették be a kínálatba a kézműves söröket, hogy lassan a honlap által nem jegyzett helyek kerülnek többségbe. S persze van egy ellenkező irányú folyamat is: a Szerb utcai csokoládézóban már nem voltak kézműves sörök ottjártunk alkalmával, más helyek meg tönkrementek vagy nevet változtattak. Ugyanakkor az adatbázis értéke nem veszett el, az ivók listája továbbra is használható, azzal a megkötéssel, hogy érdemes utánanézni minden célba vett kocsmának, hogy működik-e még.

Jómagam a listán szereplő fővárosi helyek zömét szépen sorba vettem, markáns, kifejezetten a sörökre építő egység már nincs is a listán. Az utolsó nagy adósságom önmagam irányában a Bölcső volt, ahová elvben már tavaly eljuthattunk volna, de mivel a hely Budán van, a legtöbb célpont meg Pesten, mindig a turné végére illesztettem a Bölcsőt, addigra meg elfáradtunk.

Most egy szelíd kora délutánon, amikor volt pár üres órám, nyakamba vettem a várost, azzal, hogy a négyes metró kipróbálása után a Szent Gellért tértől szépen elsétálok a Bölcsőig. Leszállhattam volna persze a Móriczon is, de akkor elmaradt volna a séta meg a felfedezés öröme. Nem tudtam, hogy mibe akadok bele a környéken, de azt sejtettem, hogy valami csak lesz. S lett is, elsőként a Beer Co nagyobbik egységét láttam meg távolról, itt megittam egy Cidert, majd a Kelet nevű könyvcserés kávézó-reggeliző-söröző-borozó csábított el. Úgyhogy végül jóllakottan érkeztem a napsütéses esőben a Bölcsőhöz, mely szerencsére nyitva volt.

A hely nagyon lezser, barátságos, otthonos,

a kiszolgálás kedves és közvetlen, a sörválaszték a pult felett krétával fekete táblára írva.

Rendeltem egy limonádét meg egy helyben készült hermelint, ezt a hagymás-olajos marinált camembert-t s vettem egy cseh sört.

Sajnos aznap még vezetnem kellett s úgy ítéltem, hogy kockázatnak bőven elég a Cider. A sörök és az étlap egyaránt remekül van összeállítva, hamburgert nem ettem, de amit a szomszéd asztalnak kihoztak, az csodásan nézett ki. A hermelin meg remek volt. Adnak még apróhalat bő olajban sütve, tartárral, 490 ftért, bár lehet, hogy ez a heti étlapon volt. A mától érvényes étlapjukon is van több izgalmas tétel, így sáfrányos halleves halgombócokkal 650 ftért, zöldséges quiche ugyanannyiért, főételek (köztük pl. paneer tikka masala!) 1090 és 1750 ft között. Vagyis az ár/érték arány is nagyon rendben van.

Ami nekem különösen fontos a sörözőkben, ahol szívesen elüldögél az ember: jó zene ment, amikor megdicsértem, megtudhattam, hogy a „Jó reggelt, Vietnam!” filmzeneválogatása szólt. No, arra nem is emlékeztem, hogy a jó filmnek milyen jó volt a zenéje is. Akárcsak a Bölcső, ahová jó lenne már holnap visszamenni.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

A Bölcső Bar and Food nevű sörözőben 2014. július 13.-án voltam.

Borkamra (Kecskemét, Lestár tér 1.)

Kecskemét pezseg, egyre-másra nyitnak hangulatos borbárok, bisztrók, sörözők. Nincs egy éve, hogy a környék legjobbnak tartott séfvendéglője, a város szívében működő Bagatelle mellett megnyílt a Borkamra nevű színvonalas borozó, ahová a nemrégiben sikerült eljutnunk.

Jó kis hely ez, kommunikatív, felkészült, a fejlődés és az újdonságok iránt nyitott tulajdonossal. A borokat remekül válogatták össze, abszolút tudatosan, a sokat próbált borrajongó is talál új tételeket a borlapon. Nagyjából fél óránk volt itt üldögélni, így mindössze két, addig ismeretlen bort kóstolgattunk.

A Csernyik pince Nyitány fedőnévre hallgató fehér házasítása rendkívül kellemes élményt nyújtott.

Nem gondoltam, hogy Gyöngyöstarjánból, ahová tíz éve rendszeresen visszajárok számomra ismeretlen pincészettől kiváló minőségű bort lesz alkalmam kóstolni. De az etyeki Anonym pince Egyből kettő nevű borával is meg voltunk elégedve.

Teljesen más stílus a kettő, az első hagyományos ízlésvilágot képviseli, az utóbbi inkább a trendiséget, de jól megférnek egymás mellett egy színes borlapon.

Vannak izgalmas borkorcsolyák is, a mangalicasonkától a konfitált fokhagymán keresztül a szezonális kencékig, sőt még egyszerűbb meleg fogásokat is elkészítenek sertésszűzből, jércemellből, garnélából.  Mi épp ebéd előtt álltunk, így csak egy kis helyben készült sajtos sós stanglit ettünk, ami jónak bizonyult, értékeltük a diszkrét csípősséget benne.

Vadonatúj profilbővítésnek számít a borozó életében, hogy nyitottak a kézműves sörök irányában, több markáns tételt is itallapra vettek a Fóti Zwickltől az egyik legjobban sikerült magyar IPA-ig (India Pale Ale, erősen komlózott, angol stílusú sör), Róth Zoltán Távoli Galaxisáig. Mindemellett kedvünkre való zenét is tettek, amit nagyon értékeltünk.

Alig várjuk, hogy ismét eljussunk Kecskemétre.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Borkamrában 2014. június 23.-án jártunk.