Bölcső Bar and Food (Lágymányosi utca 19.)

Úgy tűnik, a sörforradalom habjai lassan átcsapnak a magyar kézműves sörökről szóló első számú információforrás, a www.kezmuvessorok.hu honlap szerkesztőjének a fején. Annyi jó kocsma nyílik nap, mint nap, annyi új helyen vették be a kínálatba a kézműves söröket, hogy lassan a honlap által nem jegyzett helyek kerülnek többségbe. S persze van egy ellenkező irányú folyamat is: a Szerb utcai csokoládézóban már nem voltak kézműves sörök ottjártunk alkalmával, más helyek meg tönkrementek vagy nevet változtattak. Ugyanakkor az adatbázis értéke nem veszett el, az ivók listája továbbra is használható, azzal a megkötéssel, hogy érdemes utánanézni minden célba vett kocsmának, hogy működik-e még.

Jómagam a listán szereplő fővárosi helyek zömét szépen sorba vettem, markáns, kifejezetten a sörökre építő egység már nincs is a listán. Az utolsó nagy adósságom önmagam irányában a Bölcső volt, ahová elvben már tavaly eljuthattunk volna, de mivel a hely Budán van, a legtöbb célpont meg Pesten, mindig a turné végére illesztettem a Bölcsőt, addigra meg elfáradtunk.

Most egy szelíd kora délutánon, amikor volt pár üres órám, nyakamba vettem a várost, azzal, hogy a négyes metró kipróbálása után a Szent Gellért tértől szépen elsétálok a Bölcsőig. Leszállhattam volna persze a Móriczon is, de akkor elmaradt volna a séta meg a felfedezés öröme. Nem tudtam, hogy mibe akadok bele a környéken, de azt sejtettem, hogy valami csak lesz. S lett is, elsőként a Beer Co nagyobbik egységét láttam meg távolról, itt megittam egy Cidert, majd a Kelet nevű könyvcserés kávézó-reggeliző-söröző-borozó csábított el. Úgyhogy végül jóllakottan érkeztem a napsütéses esőben a Bölcsőhöz, mely szerencsére nyitva volt.

A hely nagyon lezser, barátságos, otthonos,

a kiszolgálás kedves és közvetlen, a sörválaszték a pult felett krétával fekete táblára írva.

Rendeltem egy limonádét meg egy helyben készült hermelint, ezt a hagymás-olajos marinált camembert-t s vettem egy cseh sört.

Sajnos aznap még vezetnem kellett s úgy ítéltem, hogy kockázatnak bőven elég a Cider. A sörök és az étlap egyaránt remekül van összeállítva, hamburgert nem ettem, de amit a szomszéd asztalnak kihoztak, az csodásan nézett ki. A hermelin meg remek volt. Adnak még apróhalat bő olajban sütve, tartárral, 490 ftért, bár lehet, hogy ez a heti étlapon volt. A mától érvényes étlapjukon is van több izgalmas tétel, így sáfrányos halleves halgombócokkal 650 ftért, zöldséges quiche ugyanannyiért, főételek (köztük pl. paneer tikka masala!) 1090 és 1750 ft között. Vagyis az ár/érték arány is nagyon rendben van.

Ami nekem különösen fontos a sörözőkben, ahol szívesen elüldögél az ember: jó zene ment, amikor megdicsértem, megtudhattam, hogy a „Jó reggelt, Vietnam!” filmzeneválogatása szólt. No, arra nem is emlékeztem, hogy a jó filmnek milyen jó volt a zenéje is. Akárcsak a Bölcső, ahová jó lenne már holnap visszamenni.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

A Bölcső Bar and Food nevű sörözőben 2014. július 13.-án voltam.