2014. május 26., hétfő

Dob 3 (Dob u. 3.)



Megkockáztatható kijelentés, hogy az Andrássy út, a Rákóczi út valamint Kis- és Nagykörút által behatárolt városrészben nyílt az utóbbi években a legtöbb izgalmas és hamar népszerűvé vált hely. A statisztikát erősen javítja a Gozsdu udvar, de azon kívül is nyitott jó néhány hangulatos borbár, sushizó, kézműves söröző, minőségi hamburgerező, romkocsma, egyszóval megannyi igényes vendéglátóipari egység.
Ezek közül az egyik a Dob 3, mely a Csalogány 26-hoz hasonlóan egyben a címet is jelzi. A hatalmas belterű magasföldszintes termet atmoszféráját bizonyos mértékig az ipari dizájn hatja át, de úgy, hogy a konzervatív ízlésvilággal bírók se érezzék magukat rosszul. A magasított székeket nem szeretem, de itt valahogy nem zavart.
Az ételkínálatot úgy válogatták össze, hogy a gasztro-trendeket követők kedvére legyen, kínálnak minőségi hamburgereket különféle betétekkel a klasszikus marhahúsostól a tőkehalon át a bárányig, egy sor külön rendelhető extrával, továbbá fish and chipset, háromszor sült burgonyát, guinnes tiramisut (micsoda ötlet! kipróbáljuk a Legenda csokis csilis Bitumenjével). 

Tartanak 14 országból több mint félszáz sört, csapon hat kommerszet, de palackban jó pár kézműves különlegesség is kapható a Brewdog söreitől a Távoli galaxisig. 
Azt is értékeltük, hogy mindkét „szlovák” sör a rozsnyói Kalteneckertől való. A whiskey-választék lenyűgöző, párját ritkító, 
nem tartanak sok bort, de ami a borlapon van, az zömmel magyar és jó, hasonló a helyzet a pálinkákkal is.
Mivel turné közben voltunk, sok hellyel magunk mögött és majd annyival magunk előtt, egy sima hamburgert kértünk steak krumplival és egy Keserű Méz sört. 
A hamburger korrekt volt, a krumpli sem mirelit, bátran fűszerezték volt mindkettőt, a húst nem pirították túl, s a zsemle sem volt tucattermék. Az árak megfizethetőek, a kiszolgálás kedves. Egy fish and chipsre és némi kézműves sörre biztosan beülünk még.

Dorozsmai Endre

A szöveg Demokrata számára  készült.
A Dob3-ban 2014. május 9-én jártunk.

P.S.: Igen kellemes meglepetés volt, hogy amikor elhelyezkedtünk székeinken, egy autentikus népi zenekar épp mellettünk kezdett el zenélni, valódi magyar népzenét. Meg is kérdeztem a csapost, hogy gyakran történik-e. Sajnos azt a választ kaptam, hogy nem, s e kivételes eset egy születésnapnak köszönhető.

2014. május 25., vasárnap

Csillagánizs (Veress Pálné utca 22.)



A Papírsárkány nevű egzotikus büfé helyén vietnami étterem nyílt, mely egyből be is került a Dining Guide által összeállított legjobb pho-büfék listájára. A hangulatos kis helyen maga, a hosszú ideig Vietnamban élt tulaj szolgál ki, a felesége, aki vietnami születésű, a konyhán dolgozik.
Az étlap változatos, ugyanakkor dicséretesen rövid, nem nehéz elhinni, hogy minden frissen készül. Kínálnak három előételt, háromféle levest, ami a pho három változatát jelenti, csirkéset, marhahúsosat és vörösboros marhahúsosat, wok címszó alatt négy ételből választhatunk, van még továbbá három tésztaétel, egy halétel, négy vegetariánus fogás és egy desszert. 
Az itallap az étlapnál is egyszerűbb, a tucatnyi italféleséget fekete táblára írják fel krétával, de van közte limonádé, vietnami kávé, tea és persze a (cseppet sem) elmaradhatatlan ipari üdítő és sör. Ezek közül az egyik Saigon nevű vietnami termék, mely nem jobb vagy rosszabb vetélytársainál, a kínai Tsing Taonál, a thaiföldi Singanak vagy az indiai Cobránál.
A kiszolgálás kedves, közvetlen, kommunikatív. Mi rendeltünk egy vörösboros marhahúsos pho-t, ezt a helyesen kiejthetetlen slágerlevest, mely fonetizálásában maguk a vietnamiak sem egységesek,
tavaszi tekercset,

chilis kapros harcsagombócot,
rákkal töltött nyári tekercset, 
valamint bami gorenget. 
Az ételek időben érkeztek és maradéktalanul megelégedésünkre szolgáltak, a gombóc inkább lepényke volt, de ízre állagra ezt is szerettük. Az árak zavarba ejtően kedvezőek.  
Jól éreztük magunkat a Csillagánizsban, mindenkinek ajánljuk, aki vonzalmat érez a távolkeleti ízek iránt.

Dorozsmai Endre

A Csillagánizsban a 2013-as év vége felé jártunk, a szöveget a laptopomba írtam a Demokrata számára, ahol bennragadt. Egy gasztrojegyzet után kutatva fedeztem fel ma. Utánanézve a helynek, azt olvastam a Facebook-oldalukon, hogy december 22-től költözés miatt zárva vannak. Azóta meg semmi, úgyhogy a fenti bejegyzésnek inkább dokumentációs értéke van, mint orientatív, amíg netán meg nem nyitnak valahol újra.

2014. május 24., szombat

Spíler Shanghai (Gozsdu udvar)


Miután a Zsidai Roy eddigi hat étterme közül ötöt végigjártam és tapasztalataim a jótól a katartikusig terjedtek, érhető izgalommal vártam, hogy alkalmam legyen meglátogatni a legutóbbi ötlet megvalósulását, a Gozsdu-udvarbeli nyüzsgésben megnyitott távolkeleti ihletettségű Spíler Shanghai nevű helyet. Ami a nemrégiben meg is adatott egy hosszabb, nem kevesebb, mint 24 állomásos gasztro-túra keretén belül. (Ezek között persze volt, hogy csak pohár sörre álltunk meg, volt, ahol egy fröccsre, de olyan is akadt, ahol csak ettünk, miután kiderült, hogy alkoholos italt nem tartanak.)
A Spíler Shanghai
zömmel távolkeleti slágerételeket kínál, helyenként egy kis csavarral: pho-t és miso-levest, tempurákat, wok-ételeket, tekercseket, teri-yakit, rizs- és tészta-egytálételeket, végül, de nem utolsó sorban desszerteket, például mandulás tofupudingot zöld tea fagylalttal (860). Érdekes, hogy sushi nincs, tartanak viszont keleti ihletettségű hamburgereket.

Az ismertebb távolkeleti sörök mellett izgalmas magyar kézműves nedűket is kínálnak, jól átgondolt a borlap, s persze van sake és szilvabor. Külön kiemelendő, hogy az árak – akárcsak az eredeti Spílerben – a minőséget és a hely színvonalát tekintetben véve kifejezetten barátinak mondhatók.
A vendég a lazább időszakban is meg kell, hogy várja az „ültető-pincért”, de ő gyorsan teszi a dolgát és kedves is mellette. Miután leültünk, sajnos megakadt valami az olajozottnak tűnő rendszerben. Hosszú percekig nem kaptunk étlapot, közben mellettünk leült egy pár, akik azon nyomban hozzájutottak a ”dokumentációhoz”. Hét perc elteltével meguntam a tesztjátékot és kifejezetten keresni kezdtem a pincérek tekintetét. Egyikük gondjába is vett minket, onnan simán ment minden. Más szóval az igyekezet megvolt, a szervezettségen lehetne még javítani.  
Kértünk egy Távoli galaxist (Róth Zoltán sörfőző remeke, a tavalyi főzdefeszt nyertese, 940 ft, 0.33 l, ami soknak tűnik, de ha azt vesszük, hogy szaküzletben is 750 Ft körül van egy palack, akkor összevetve mondjuk egy 200-250 Ft-os Dreherrel, amire simán rákérnek bárhol 500-700 Ft-t, ez kifejezetten tisztességes árképzésnek nevezhető), egy malaccsászáros hamburgert (1380)
és egy pho levest (1260).
Ételeink teljes mértékben rendben voltak, bár nem bántuk volna, ha a hamburger mellé még hoznak valamit.
Sajnáltuk, hogy több időt nem töltettünk itt, megkóstoltunk volna még jó pár fogást. Sőt, a Spíler Sanghaiban vakon is lehet rendelhettünk volna, csak úgy rábökve az étlapra, hisz a jól kitalált választékból minden egyes ételt szívesen megízlelnénk. Könnyen lehet, hogy a Fővárosban járván még benézünk ide, ajánljuk másoknak is!

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változatát elküldtem a Demokratának.
A Spíler Shanghaiban 2014. május 10.én voltunk.



2014. május 23., péntek

Tündérlesen - Bárdos Sarolta a Tulipán borozóban


A dűlő mozdulatlan nyüzsgésében tündérek táncolnak láthatatlanul. Csak sejtjük incselkedésüket, a bizonytalan ragyogást. De minél több időt töltünk a forgatag fürkészésével, annál inkább nő a vágy, hogy meglássuk törékeny lényüket, hogy megismerjük a termőhely titkát. Mert a dűlő nagysága nem magányos történet: megtanul benne ragyogni a szőlő és az ember is.” – írta Alkonyi László „Dűlőmitológia” című, a világ stílus-meghatározó borvidékeit, Bordeaux-t, Champagne-t, Burgundiát és Tokajt monografikus igényességgel bemutató művének előszavában.
Nem véletlen, hogy a 22 magyar borvidék közül Tokaj került be ebbe a kötetbe, aminek okát egyrészt a borvidék kivételes adottságai képezik, másrészt az, hogy e borvidék vincelléreinek legjobbjai jutottak legtovább a dűlők faggatásában és ők állnak legközelebb a tündérek természetének kiismeréséhez. Eme élvonalbeli pincészetek egyike, a Gault Millau kalauz által ötös skálán négy szőlőfürttel díjazott Tokaj Nobilis szőlőbirtok egyik tulajdonosa és borásza, Bárdos Sarolta volt a Tulipán borozó legutóbbi meghívottja.
(A Kalauz meghatározása szerint négy fürt azt jelenti, hogy a szóban forgó birtok: „Magyar csúcsborászat. Évek óta a hazai élvonalban. Egyedi, nagy borok, megingások nélküli csúcsteljesítmény.” A hathektáros mintabirtok borait kóstolva megerősítve láthatjuk a Kalauz ítéletét. Szőlőterületük két dűlőben terül el, a Csirke-málban és a Barakonyi dűlőben. E dűlőkben az okiratok szerint már az 1600-as években folytattak szőlő- és bortermelést.
A hat remekbe szabott tételt felvonultató kóstoló keretében megismerkedhettünk Tokaj hat szőlőfajtája közül néggyel.  A két hibrid fajtával, a Zétával valamint a Kabarral nem foglalkoznak, mert így is elég színesnek ítélik a palettájukat. Tokajban egyébként csak fehér fajtákat engedélyeznek, ami nem azt jelenti, hogy ne lehetne kékszőlőt is termeszteni és abból bort készíteni, de azt igen, hogy csak e hat fajta hozható forgalomba tokaji néven. (Az idei Vincén kóstolhattunk egy másik élvonalbeli kisbirtoktól a Domokos Attila irányítása alatt működő Dobogó pincészettől egy emlékezetes Pinot Noir-t, bár szó, ami szó, ezzel alighanem kimerítettük a Tokajban termelt minőségi vörös borválasztékot.) E törvényi szabályozás egyébként találkozik a meghívottunk preferenciájával, amint elmondotta, megítélésük szerint „a bor színe az fehér”. De idézhetjük Jásdi Istvánt is, aki szerint „fehér ember fehér bort iszik.”
Kóstoltunk egy birtokbort, mely a két fő fajta a Furmint és Hárslevelű házasítása, egy acéltartályos, rendkívül szikár és tartalmas furmintot, mely a szőlő mellett a szél hatására susogó rezgő nyárfa nyomán a Susogó névre hallgat, a Barakonyi-dűlőből szüretelt, ásványos, kiemelkedően szép, remek egyensúlyú Hárslevelűt, mely hordóban erjedt és hét hónapot töltött ott, egy játékos, kedves, illatos, jó savú félédes Sárgamuskotályt, egy kései szüretelésű, Kövérszőlőből készült édes bort, valamint egy desszertbor mesterművet, az Amicust.  Bárdos Sarolta elmesélte, hogy a legendás, sokak által bírált, de még többek által fő irányzéknak tekintett borbíráló Robert Parker egyik munkatársa járt náluk és a Barakonyi Hárslevelűnek a korábbi évjáratát 91 pontra értékelte, ami nemcsak a pincészetnek s a borvidéknek magas elismerés, hanem kiemelkedő magyar siker is egyben. A pincészet foglalkozik pezsgőkészítéssel is, megfelelő évjáratokban – eddig három volt ilyen – mintegy 1400 palack pezsgővel is megörvendeztetik a rajongótábort. Korábbi évjáratokban Szentesi József foglalkozott az alapborok pezsgővé varázslásával, 2013-as évjáratban már az előadó vállalta magára ezt a nem kis feladatot.
A borok mellé házi készítésű sós stanglit,
tarhonyával körített gombás borsos sertéstokányt
és tejszínhabbal valamint csokoládéöntettel ékített epres süteményt
fogyaszthattak a részvevők. A séf ezúttal is Schmak Jutka volt.
A rendkívüli estét Nagy Dániel népi zenekara tette még emlékezetesebbé. A hegedű – furulya – ütőgardon felállású csapat moldvai, gyímesi, felcsíki és katolaszegi dallamokkal szórakoztatta a közönséget, Bárdos Sarolta előadásának szüneteiben valamint a kóstoló után.
Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. A Tokaj Nobilis-borok kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban, mivel a borozó alapkínálatához tartoznak nyitás óta.

Dorozsmai Endre

A szöveg a  Nyugati Jelen számára készült.