Dob 3 (Dob u. 3.)

Megkockáztatható kijelentés, hogy az Andrássy út, a Rákóczi út valamint Kis- és Nagykörút által behatárolt városrészben nyílt az utóbbi években a legtöbb izgalmas és hamar népszerűvé vált hely. A statisztikát erősen javítja a Gozsdu udvar, de azon kívül is nyitott jó néhány hangulatos borbár, sushizó, kézműves söröző, minőségi hamburgerező, romkocsma, egyszóval megannyi igényes vendéglátóipari egység.

Ezek közül az egyik a Dob 3, mely a Csalogány 26-hoz hasonlóan egyben a címet is jelzi. A hatalmas belterű magasföldszintes termet atmoszféráját bizonyos mértékig az ipari dizájn hatja át, de úgy, hogy a konzervatív ízlésvilággal bírók se érezzék magukat rosszul. A magasított székeket nem szeretem, de itt valahogy nem zavart.

Az ételkínálatot úgy válogatták össze, hogy a gasztro-trendeket követők kedvére legyen, kínálnak minőségi hamburgereket különféle betétekkel a klasszikus marhahúsostól a tőkehalon át a bárányig, egy sor külön rendelhető extrával, továbbá fish and chipset, háromszor sült burgonyát, guinnes tiramisut (micsoda ötlet! kipróbáljuk a Legenda csokis csilis Bitumenjével). 

Tartanak 14 országból több mint félszáz sört, csapon hat kommerszet, de palackban jó pár kézműves különlegesség is kapható a Brewdog söreitől a Távoli galaxisig. 

Azt is értékeltük, hogy mindkét „szlovák” sör a rozsnyói Kalteneckertől való. A whiskey-választék lenyűgöző, párját ritkító, 

nem tartanak sok bort, de ami a borlapon van, az zömmel magyar és jó, hasonló a helyzet a pálinkákkal is.

Mivel turné közben voltunk, sok hellyel magunk mögött és majd annyival magunk előtt, egy sima hamburgert kértünk steak krumplival és egy Keserű Méz sört. 

A hamburger korrekt volt, a krumpli sem mirelit, bátran fűszerezték volt mindkettőt, a húst nem pirították túl, s a zsemle sem volt tucattermék. Az árak megfizethetőek, a kiszolgálás kedves. Egy fish and chipsre és némi kézműves sörre biztosan beülünk még.

Dorozsmai Endre

A szöveg Demokrata számára  készült.

A Dob3-ban 2014. május 9-én jártunk.

P.S.: Igen kellemes meglepetés volt, hogy amikor elhelyezkedtünk székeinken, egy autentikus népi zenekar épp mellettünk kezdett el zenélni, valódi magyar népzenét. Meg is kérdeztem a csapost, hogy gyakran történik-e. Sajnos azt a választ kaptam, hogy nem, s e kivételes eset egy születésnapnak köszönhető.