Széchenyi étterem (Esztergom, Fő tér)

A kritikus néha kénytelen elmélázni azon, hogy egy-egy balszerencsés ételválasztás mennyire eltorzíthatja az adott vendéglőről alkotott összképet. S fordítva, gyenge helyek is jól szerepelhetnek, ha az ember tudatosan vagy véletlenül abba húz bele, ami az erősségük. Az esztergomi Széchenyi étterem tiszta, jó ízléssel berendezett, áraiban elfogadható, sőt egyes ételeket tekintve igen barátságos díjszabású hely, ahol a kiszolgálással sincs gond. 

Mi csak egy kis könnyű ebédre vágytunk így Cézár-salátát és halnyársat rendeltünk. A Cézár-saláta hozta a szokásos formáját, s hacsak nem várunk el egy vidéki átlagvendéglőtől kulináris forradalom-indítást, akkor szó nem érhette a ház elejét. Persze előre lereszelve árult gyenge minőségű parmezánszerűség helyett jobban örvendtünk frissen reszelt parmezánnak, még jobban parmezánlemezkéknek s jégsaláta helyett római salátának, de legyünk jóindulatúak és ne kötözködjünk.

Viszont, hogy a halnyársat másfélszer-annyi pénzért miként lehetett egyáltalán felszolgálni, az számomra mindmáig talány. Kifagyasztott tőkehal- és lazacdarabok sorjáztak a nyársakon némi poshadt paprikával színesítve (nem csodálkoznék, ha a paprikával együtt rakták volna a fagyasztóba), s még azt sem mondhatom, hogy a szokásos túlsütésben volt a fő hiba. Sőt. Ebben az esetben, amikor ki tudja, meddig ül a hal a mélyhűtőben, ráadásul valami szörnyű ételízesítővel szórják meg sütés előtt, talán jobb is lenne egy brutális hőkezelés, mert a pörzs-anyagok esetleg elnyomnák a jellegtelenséget.

Így az egyébként selymes, omlós és varázslatos textúrájú lazac egyszerűen semmilyen volt, íztelen, ha nem számítjuk rajta azt a vegetaszerű port, ami csak rontott az egészen. A tőkehal sem hozott jobb formát. A két szomorú nyársnak ágyat képező rengeteg jégsalátát sem ettem nagy kedvvel. Hát így jártam Esztergomban.

Az étteremnek azt javasolnám, hogy halnyársat csak friss halból készítsenek, vágják ki a delikátot, vegetát vagy amit használnak. Vagy összpontosítsanak azokra az ételekre, amikhez értenek. A vendégeknek meg nem azt tanácsolom, hogy kerüljék el a Széchenyit, hisz a hely jó eséllyel hozzá a konyhai szabványokat. De rendeljenek inkább csirkét vagy disznót, azt nehezebb elrontani, mint a halat.

Dorozsmai Endre   

A szöveget a Demokrata számára írtam.

A Széchenyi vendéglőben 2009. június 6-án jártunk.