Párbeszéd a Frei kávézóban

A minap, a nagy fővárosi vihar idején a Mammutbeli Frei kávézóba ültünk be. (Ez volt a nap, amikor a Mammut súlyosan beázott, ömlött a víz a beltérbe.)

Kérdem a pincér gyerektől:
Mi a különlegessége a como-i olasz tejeskávénak?
Semmi, sima tejeskávé. - hangzott a válasz.
De akkor miért como-i?  
Ezt a nevet adták neki. 

No comment.

Dorozsmai Endre 

Budapest bisztró (Vécsey utca 3.)

Noha színvonalas helyek, mint amilyen az Arcade bisztró, bezárni kényszerülnek, de azért javában zajlik még a bisztró-forradalom. Új neveket kell megtanulnunk: Dettó bisztró, Kispiac, Sonkaarcok, Budapest bisztró, kinyitott újra a Hegedüs Gyula utcában a Laci!Konyha!.

A Budapest bisztróba vezetett a nemrégiben az utunk, ahol a menü rögtön elcsábított. 

De tud a hely többet is, mint amit a menü kínál. A dekoráció rendkívül jól kitalált, impozáns, hogy az étterem egyik szárnyában teljes belátás van a konyhára, itt aztán semmit nem rejtenek véka alá. A szakácsok magabiztosan mozognak, egy mozdulat nincs hiába, minden patyolat-tiszta, rendezett.

Ettünk lebbencslevest,

rántott karajt, 

vadas marhát spagettivel

és hagyományos krémest. 

Korrekt, házias ízeket nyújt a Budapest bisztró menüje. Kértünk még „Vidéki kacsa-rillettes-t burgonyatalléron bodzás sült káposztával”, ez sem volt rossz, de a húst e klasszikus fogásban jobban szeretem nem ennyire finomra darálva, sőt egyáltalán nem kell darálni. 

A rillettes az rillettes s nem pástétom. A burgonyatallér inkább szirom volt, ízletes, de csak szimbolikus mennyiségű, értékeltük viszont a házi kenyér minőségét. A jó ételek mellé jó borokat is kínálnak a magyar élvonalból a Szepsy pincétől a Tiffán pincészeten keresztül a Konyári pincéig, valamint néhány nemzetközi klasszist. Aki megengedheti magának, megrendelheti a legendás Chateau Petrus 1994-es évjáratú borát potom 390.000 ftért, de kapható a szintoly legendás Chateau Margaux 1989-es évjárata is, „mindössze” 170.000 Ft-ért.

A kiszolgálást még lehet egy kicsit szervezni, négy felszolgálóval volt dolgunk, mindenki kedves volt, de is tény, hogy a nagy kavarodásban étlaphoz nehezen jutottunk. Összességében kellemes, jól berendezett, jól kitalált hely a Budapest bisztró, a déli menü pedig, mint a legtöbb jó helyen, itt is zavarba ejtően kedvező ár-érték arányt mutat.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Liget vendéglő (Recsk, Kossuth út 199.)

A fősodratú csárdakonyhát is lehet jól csinálni. Lélekkel, igyekezettel s a vendég megelégedésére. A minap Mátraderecskén érdeklődtünk, hogy hol lehet a közelben jót enni. Vendéglátónk a falu tőszomszédságában fekvő Recsken ajánlott egy helyet. Seperc alatt ott voltunk, kedvesen fogadtak, előbb a kellemes, árnyas teraszon ültünk le, majd behúzódtunk a téli kertbe, ahol megannyi növény és szép dekorációs tárgy teremt otthonos hangulatot. 

Az étlap a megszokott fogásokat kínálja néhány tájjellegű, palócos kivétellel. Mi rendeltünk palóclevest, tócsnit fokhagymás tejfellel, 

juhtúrós sztrapacskát, 

(fél adag) pacalpörköltet 

és bakonyi sertésbordát. 

Ételeink mind jól voltak elkészítve, apróbb problémát csak az jelentett, hogy a nyilvánvalóan ipari eredetű tejfelt nem sikerült megfelelően homogenizálni a gombamártásban, így az szemcsés volt, a sztrapacska műfajában meg szerencsésebb, ha a sült szalonnakockákat a tetejére szórják, hogy ne puhuljon meg. Egyébként ízre, állagra minden rendben volt, kiemelném a pacalpörköltet, mely egyik legjobb élményt nyújtotta azok közül, amit ettem valaha. Kifogástalan, harmonikus fűszerezés, kitűnő, nem túl puha, nem túl feszes állag.

A borlapot nem ártana bővíteni, az idő mintha megállt volna itt, húsz esztendeje: ma már nem nehéz beszerezni igen jó minőségű mátrai borokat a tökéletességre törekvő kistermelőktől. Érdemi bor hiányában sört ittunk, ami friss volt, olcsó és megfelelő hőmérsékletű.

Aki reális elvárásokkal ül be a Liget vendéglőbe, nem fog csalódni.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Lánchíd söröző (Fő utca 4.)

Vannak esetek, amikor a szubkulturális hovatartozás felülírja a gasztronómiai szempontokat egy-egy hely megítélésében. Egy korábbi példával élve a kilencvenes évek közepén a Janis Pub nem volt az ínyencek Mekkája, de ami a tányérra került, az nagyvonalakban rendben volt, miközben a berendezés párját ritkította ötletességben, eredetiségben s a zene, amint a névadásból is sejteni lehet, a brit blues boom termésének legjavából volt összeválogatva.

Hasonló élményemben részesültünk a minap, amikor barátaimmal egy hirtelen ötlettől vezérelve a Lánchíd sörözőbe ültünk be. A falon a rock hőskorszakának, az 1965 és 1975 közötti évtized legnagyobbjainak, többek között Miles Davisnek, John Mayallnek, Frank Zappanak az ereklyéi, lemezek, plakátok, fényképek, a hangszóróból végig igényes zene szólt e korszakból, a tulajdonosként vagy üzletvezetőként mozgó emberek ötvenes éveiket taposó rockerek. 

Az étlap rövid, áttekinthető, népszerű ételekből válogatták össze, a gulyáslevestől, a tócsnin, tatárbeefsteaken, caprese-n keresztül a marhapörköltig, a sajnos jel alá csapolt sör friss volt és tökéletes hőmérsékletű. 

Rendeltünk egy kenyérlángost 

meg egy sztrapacskát,

mindkettő korrektül elkészítve, nagy adagban érkezett az asztalhoz. A kenyérlángost még sütöttem volna öt percet, de így sem volt rossz. Van wifi és áramellátás a vendégek számára. Ritkán teszek ilyet, de azon frissiben bejegyeztem a hely FB-oldalára, hogy „jó itt lenni”. Ajánlom másoknak is, akik a mai „menő” műzene helyett a rock bő negyven évvel ezelőtt termett legjavát hallgatja. Először jártunk ott, de bizonyos, hogy nem utoljára.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Kandalló Pub (Kertész u. 33.)

Jó nevet választott a Kandalló nevű műintézmény. Van-e ember, akiben a kandalló nem az otthon melegét, a pattogó tüzet, a meghittséget asszociálná? A Kandalló ügyesen berendezett, jól kitalált hely, a kiszolgálás kedves, kommunikatív, az ételválaszték házias, és ami nem utolsó szempont: a sörforradalom trendjének megfelelően minőségi kézműves söröket csapolnak. 

Csatos üvegekben szolgálják fel a padlizsánkrémet, nyúlmájpástétomot, kacsamájat zsírjában, amihez házi kenyeret adnak. Egyszerűbb grill ételeket tartanak, a kecskesajttól a csirkén keresztül a hamburgerig. Desszertnek tejespitét és tejberizst házi lekvárral. Mi házi hamburgert kértünk

és kacsamájat csatos üvegben, 

egyik étel sem okozott csalódást.

Nincs sokféle bor, de ami van, az jó. A kifejezetten ínyenc vendéglőkre specializálódott mintabirtoknak, a Juhász Tibor vezette Pastor pincének tartják a borait háziborként, továbbá négy élvonalbeli terroir borász egy-egy borát. A „Borászok borásza” díjat idén elnyert nadapi Szentesi Józseftől „A” cuvée-t, a gyöngyöspatai Szecskő Tamástól Muscat ottonelt, a mindig zseniális borokat asztalra tevő Somlói Apátsági Pincétől Furmintot és Barta Károlytól az Öreg Király dűlőben a legjobb kitettségeket birtokló mádi bortermelőtől kései Furmintot. Aki vezet s nem akar ásványvizet inni, kortyolhat házi szörpöket, nem kell az ipari rettenetekre fanyalodnia. A zenét is jól megválasztják. Ritka kellemes, hangulatos, egyszerű és nagyszerű hely a Kandalló. Örömmel láttuk viszont a Dining Guide által szervezett Utcai Ételfesztiválon, a Hold utcai vásárcsarnok emeleti részén, ahol a tulajdonos konyhai műhelytitkokba is beavatott s minden italhoz ajándék sörkorcsolyát adtak. Jövünk még.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.