A fősodratú
csárdakonyhát is lehet jól csinálni. Lélekkel, igyekezettel s a vendég
megelégedésére. A minap Mátraderecskén érdeklődtünk, hogy hol lehet a közelben
jót enni. Vendéglátónk a falu tőszomszédságában fekvő Recsken ajánlott egy
helyet. Seperc alatt ott voltunk, kedvesen fogadtak, előbb a kellemes, árnyas
teraszon ültünk le, majd behúzódtunk a téli kertbe, ahol megannyi növény és
szép dekorációs tárgy teremt otthonos hangulatot.
Az étlap a
megszokott fogásokat kínálja néhány tájjellegű, palócos kivétellel. Mi
rendeltünk palóclevest, tócsnit fokhagymás tejfellel,
juhtúrós sztrapacskát,
(fél adag) pacalpörköltet
és bakonyi sertésbordát.
Ételeink mind jól voltak elkészítve,
apróbb problémát csak az jelentett, hogy a nyilvánvalóan ipari eredetű tejfelt
nem sikerült megfelelően homogenizálni a gombamártásban, így az szemcsés volt,
a sztrapacska műfajában meg szerencsésebb, ha a sült szalonnakockákat a
tetejére szórják, hogy ne puhuljon meg. Egyébként ízre, állagra minden rendben
volt, kiemelném a pacalpörköltet, mely egyik legjobb élményt nyújtotta azok
közül, amit ettem valaha. Kifogástalan, harmonikus fűszerezés, kitűnő, nem túl
puha, nem túl feszes állag.
A borlapot nem
ártana bővíteni, az idő mintha megállt volna itt, húsz esztendeje: ma már nem
nehéz beszerezni igen jó minőségű mátrai borokat a tökéletességre törekvő
kistermelőktől. Érdemi bor hiányában sört ittunk, ami friss volt, olcsó és
megfelelő hőmérsékletű.
Aki reális
elvárásokkal ül be a Liget vendéglőbe, nem fog csalódni.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése