2012. június 7., csütörtök

Libamájfesztivál



A múlt hétvégén a Székesfővárosban három fesztivál is megrendezésre került egymással párhuzamosan. A Belvárosi fesztivál, mely három helyszínen zajlott, elsősorban zenei jellegű volt, de megmozgatta a lacikonyhásokat és a borászok egy részét is, ismét a XXII. kerület adott otthont a Camponával szemben a Rózsakertben a Tiffán Zsolt borász és Ferenczi György blues-zenész által reklámozott Kárpát medencei borásztalálkozónak, fenn a Várban pedig első ízben rendezték meg a Libamájfesztivált, ahol a libamájas ételeket kínáló vendéglők, tokaji borászok mellett a legkülönbözőbb kézműves szakmák képviselői állítottak ki.



Hadd legyen szó ezúttal erről a frissen debütált rendezvényről, mely reméljük meghonosodik, hagyománnyá nemesül. Hallottunk ugyan olyan hangokat a tömegben, hogy ma már mindenből fesztivált rendeznek, lásd csülökfesztivál, halászléfesztivál, kocsonyafesztivál, hogy most ne a jól ismert sajt- és borfesztiválokkal példálózzunk, de ez egyáltalán nem baj, sőt, kifejezetten jó, ha e fesztiválok képesek értéket felmutatni. Márpedig minden olyan rendezvény, mely a magyar fogyasztóközönség figyelmét felhívja minőségi, kézműves magyar termékekre, az értékhordozó és értéknépszerűsítő.



Ügyes fogás volt, hogy a 2000 Ft-os belépőt a szervezők levásárolhatóvá tették a Magyar Kézműves Termékek boltjában, 5000 Ft-os vásárlás esetére, ez jót lendíthet a lényegét a nevében hordó óbudai remek bolt ismertségén és forgalmán.
A Libamájfesztiválra kitelepült több bisztró, a Nu, a Tigris, a szentendrei Kereskedőház, továbbá a Gold majd a Hold bisztró konyháját vezető s a Gasztroangyal című kiváló műsorból is ismert Kerekes Sándor nevével fémjelzett Almárium, melyek standjánál különbféle libaételeket lehetett rendelni elérhető áron, ott volt a Di Vino, az egyik legismertebb és legpozitívabb hatású borbár, mely képes volt a divatot diktálók közé felemelkedni úgy, hogy kínálatában a legjobb magyar pincészetek második generációjának borai szerepelnek elsősorban, vagy tán kizárólag, többek között Gere Andrea,  Miklós Csabi, ifj. Gál Tibor, Demeter Novák Endre, ifj Takler András borai sorjáznak a polcokon.
Találkoztunk fűszeres standdal is, melynek képviselője a hagyományos és egzotikus fűszerek garmadával települt ki, saját készítésű keverékeket is beleértve, s nem álltuk meg, hogy ne nyúljunk a pénztárcánkba a kézműves sajtos standnál, legizgalmasabbnak a hortobágyi érlelt camembert tűnt, de szerettük a kecskesajtokat és a különböző érlelt kisszériás sajtokat egytől egyig. Elmaradhatatlan volt persze a kézműves csokoládé, bizarr párosításnak tűnhet, de kínáltak libatepertős és libamájas csokoládét is, a bevett ízek mellett.



A tokaji borstandok számát keveselltük, viszont örömteli volt a több helyütt is látható magyar italokat kínáló vegyes stand, ahol magyar kézműves sört (ez lehetett volna jobb is), magyar borokat és pálinkákat lehetett kapni kimérve decire illetve két centre, s persze szódát s nem mellékesen Hargita Gyönge ásványvizet. A választék nem szabták túl szélesre, de az áttekinthetőségnek is megvan a maga előnye.
Mint Aradhoz kötődő ínyenc legjobban a szegedi Bistorant stábjával való megismerkedési lehetőségnek örvendtem, mondtam is a standot népszerűsítő, feladatát rendkívül lelkesen és hitelesen ellátó fiatalembernek, hogy sajátos, hogy Aradról Budapestre kell utazzon az ember, hogy megismerje túlzás nélkül legreménytelibb szegedi vendéglőt. 



A Bistorant csapatának filozófiájára érezhető hatást gyakorolt a sokat emlegetett gasztro-forradalom eszmeisége: szezonalitás, regionalitás, minőségi alapanyagok és azok tisztelete, igényesség, kreativitás. Étlapjukon magyar ételek szerepelnek, modern technológiával elkészítve, beleértve a konfitálást és a vákuum alatti alacsony hőfokon és hosszú ideig tartó hőkezelést („sous vide”), mely eljárások nagyban hozzásegítenek az alapanyagok belső értékeinek megtartásához. Értékelendő az is, hogy kínálnak állandóan változó heti menüt, s mindezt igencsak baráti áron - Szeged központjában.
Mi a legtöbbet a Seafood nevű cégnél vásároltunk, ahol kedélyesen elbeszélgettünk a fesztiválra delegált képviselőjükkel, megtudtuk, hogy a név nem véletlen, valóban halfüstöléssel foglalkoznak elsősorban, de a fesztiválszervezők úgy vélték, hogy a hal túlságosan távol áll a libamájtól, így baromfitermékekkel jöttek elsősorban, mi füstölt kacsamellet, libamellet, csirkemellet és libamájat vásároltunk. 

 

Tisztességesen elkészített, a nitrites pácsón kívül semmilyen adalékanyagot nem tartalmazó termékeik azóta kóstolást nyertek köreinkben – közmegelégedésre.
A közönség estére gyűlt be igazán, ami alighanem összefüggésben volt a nyolc órakor pontosan színpadra lépő Rúzsa Magdi fellépésével. 



Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a szervezőknek színes programot sikerült összehozni és igen izgalmas kínálatot felvonultató kis magyar cégeket megmozgatni a rendezvény érdekében.
Várjuk a jövő évit!

Dorozsmai Endre


A szöveg az Erdélyi Napló tegnapi számában jelent meg, ha minden igaz.


2 megjegyzés:

  1. Uj Péter legújabb origós gasztromegmondása szerint az egész fesztivál kb. egy rakás sz*r volt...
    Kinek higgyek? :)

    VálaszTörlés
  2. Egy rendezvény megítélése elég szubjektív műfaj. Én leírtam miért tetszett. Gondolom U.P. is leírta, hogy neki miért nem.
    A kettő egyszerre lehet igaz és hiteles.

    Olvastam fanyalgó kritikákat a tavalyi Gourmet-ról is. Idén sikerült eljutni, és életem egyik legjobb gasztro-élményével gazdagodtam. Majd írok róla.

    VálaszTörlés