A Baldaszti’s
lényegében megnyitása óta a legfontosabb célpontjaim között szerepel, a minap,
amikor Alkonyi László HetedHétHatár elnevezésű remek tokaji dűlőkóstolója meg
néhány egyéb rendezvény (Libamájfesztivál, Kárpát medencei borásztalálkozó) alkalmából
fent jártunk a Székesfővárosban, sikerült ide is ellátogatni.
Jó dolog, amikor az
embert többezer vendéglő és húsz éves tudatos felfedezői tapasztalat után is érik
kellemes meglepetések. Sejtettük, hogy a Baldaszti’s jó lesz, de azt nem, hogy
ennyire. A hely 11 ponttal szerepel a Gault Millau kalauzban, de megítélésünk
szerint lényegesen jobban teljesít, mint több olyan étterem, mely 11 ponttal
büszkélkedhet (pl. Pesti disznó, Két szerecsen, Klassz).
Nézzük a
részleteket!
Fogadófalatként kiváló állagú, friss házi kenyeret hoznak a
manapság oly divatos vödröcskében, mellé jó minőségű olívaolajat kínálnak.
Pincérünk
sajnos nem tud semmit mondani az olajról azon kívül, hogy olasz. Márpedig ez
nagyon kevés információ, nagyjából annyi, mintha a borról mondanánk annyit,
hogy magyar, vagy olasz, vagy francia. Ugyanez a pincér megígéri, hogy kihozza
az étlapot újra, hogy megnézzük milyen szósz is van a halon, de vállalásáról
elfeledkezik. Másik pincérünk kedves és profi, igen magabiztos is mellette, láthatóan
jobb hangulatban van, mint amikor három éve a Costesben találkoztunk vele.
Kérésre rögtön hoz friss chilit s el is tudunk röviden beszélgetni vele a
Baldaszti láncolat várható további fejlesztéséről.
Sót kérünk, jóféle só és
borsdarálót kapunk, amit sokkal jobban szeretünk, mint a jellemző megoldást,
amikor a pincér egy hatalmas borsdarálóval kiméri nekünk, amennyit épp akkor
kérünk s ha netán még használnák egy kis borst, ismét kérni kell.
Két levessel
indítunk, paprikakrémlevessel, amit pirított fenyőmaggal kínálnak
és thai
csirkelevessel, amiben csirkeosztriga a betét.
Mindkét leves selymes, szép
színű, kifogástalan sűrűségű és íz-intenzitású, a csirkeosztriga is telibe
talált. Szó nem érheti a ház elejét, ez a két fogás a tökélyt súrolta. Főételként
asztaltársam vajhalat kért, amit sült újkrumplival és etyeki sonkába tekert
zöld spárgával s ha emlékezetem nem csal, narancsos hollandi mártással
kínáltak.
Mind az egyes elemek külön-külön, mind a közöttük kialakult harmónia
remek volt ismét, a hal felületén optimális pörzsnyag, belül szaftosság, a
spárga roppan, a krumpli ízletes. Kiváló tányér. A buggyantott tojással és jól
dresszingelt vegyes salátalevelekkel kínált marinált tonhalsaláta
csalódást
okoz, a tonhal agyon van marinálva, nézeteltérés alakul ki közöttünk, szerintem
hőkezelést is látott, sem színben, sem ízben, sem állagban nem különbözött érdemben
egy jobbféle konzervtonhaltól, asztaltársam ezt vitatta. Maga a saláta átlag
feletti volt, de én egészen mást vártam, rövid marinádot, mely után a kimagasló
alapanyag még hordozhatja erényeit. A túrótrió
izgalmas és finom volt, túrógombócot
kaptunk, túróspite-szerű süteményt, valamint túrófagylaltot, mindegyiket más
morzsával. Szép elképzelés, jól megvalósítva. A másik desszertünk spárgafagylalt
volt eperlevesben,
ez a technológiailag korrektség mellett inkább érdekes volt,
mint katartikus. Egyébként is a spárga és eper kombinációt divatossága ellenére
erőltetettnek érzem.
12% felszolgálási
díjat is felszámítanak, amit helytelenítünk elvben, de ez sajnos nem ritka az
exkluzív éttermekben. Bosszantó, hogy az étlapon 1250 Fttal szereplő Thai leves
a számlán 1450 Fttal szerepel, ez minden bizonnyal programhiba, elfelejthették
korrigálni egyik helyen, pincérünk rögtön javít is. Összességében nagyon jót
ettünk elfogadható, sőt a hely színvonalát és pozicionáltságát tekintetbe véve
jó áron, két limonádéval és ásványvizekkel együtt 13.500 ft volt a számla.
Ha ehhez
hozzávesszük azt, hogy ha nem szombaton, hanem egy nappal korábban, de akár
bármely hétköznapon jöttünk volna, akkor három fogást a rendeltek közül megehettünk
volna féláron, összesen 2600 ft-ért déli menü keretében, akkor leszögezhetjük,
hogy a Baldaszti’s Grand nemcsak a legjobb helyek egyike Magyarországon, de a
legjobb ár érték arányú vendéglők egyike is egyben.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
A Baldaszti's Grandban 2012. június 2-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése