2012. június 6., szerda

Baldaszti’s Grand (Budapest, Andrássy út 9.)




A Baldaszti’s lényegében megnyitása óta a legfontosabb célpontjaim között szerepel, a minap, amikor Alkonyi László HetedHétHatár elnevezésű remek tokaji dűlőkóstolója meg néhány egyéb rendezvény (Libamájfesztivál, Kárpát medencei borásztalálkozó) alkalmából fent jártunk a Székesfővárosban, sikerült ide is ellátogatni.



Jó dolog, amikor az embert többezer vendéglő és húsz éves tudatos felfedezői tapasztalat után is érik kellemes meglepetések. Sejtettük, hogy a Baldaszti’s jó lesz, de azt nem, hogy ennyire. A hely 11 ponttal szerepel a Gault Millau kalauzban, de megítélésünk szerint lényegesen jobban teljesít, mint több olyan étterem, mely 11 ponttal büszkélkedhet (pl. Pesti disznó, Két szerecsen, Klassz).
Nézzük a részleteket! 





Fogadófalatként kiváló állagú, friss házi kenyeret hoznak a manapság oly divatos vödröcskében, mellé jó minőségű olívaolajat kínálnak. 



Pincérünk sajnos nem tud semmit mondani az olajról azon kívül, hogy olasz. Márpedig ez nagyon kevés információ, nagyjából annyi, mintha a borról mondanánk annyit, hogy magyar, vagy olasz, vagy francia. Ugyanez a pincér megígéri, hogy kihozza az étlapot újra, hogy megnézzük milyen szósz is van a halon, de vállalásáról elfeledkezik. Másik pincérünk kedves és profi, igen magabiztos is mellette, láthatóan jobb hangulatban van, mint amikor három éve a Costesben találkoztunk vele. Kérésre rögtön hoz friss chilit s el is tudunk röviden beszélgetni vele a Baldaszti láncolat várható további fejlesztéséről. 



Sót kérünk, jóféle só és borsdarálót kapunk, amit sokkal jobban szeretünk, mint a jellemző megoldást, amikor a pincér egy hatalmas borsdarálóval kiméri nekünk, amennyit épp akkor kérünk s ha netán még használnák egy kis borst, ismét kérni kell.
Két levessel indítunk, paprikakrémlevessel, amit pirított fenyőmaggal kínálnak 





és thai csirkelevessel, amiben csirkeosztriga a betét. 




Mindkét leves selymes, szép színű, kifogástalan sűrűségű és íz-intenzitású, a csirkeosztriga is telibe talált. Szó nem érheti a ház elejét, ez a két fogás a tökélyt súrolta. Főételként asztaltársam vajhalat kért, amit sült újkrumplival és etyeki sonkába tekert zöld spárgával s ha emlékezetem nem csal, narancsos hollandi mártással kínáltak. 



Mind az egyes elemek külön-külön, mind a közöttük kialakult harmónia remek volt ismét, a hal felületén optimális pörzsnyag, belül szaftosság, a spárga roppan, a krumpli ízletes. Kiváló tányér. A buggyantott tojással és jól dresszingelt vegyes salátalevelekkel kínált marinált tonhalsaláta 



csalódást okoz, a tonhal agyon van marinálva, nézeteltérés alakul ki közöttünk, szerintem hőkezelést is látott, sem színben, sem ízben, sem állagban nem különbözött érdemben egy jobbféle konzervtonhaltól, asztaltársam ezt vitatta. Maga a saláta átlag feletti volt, de én egészen mást vártam, rövid marinádot, mely után a kimagasló alapanyag még hordozhatja erényeit. A túrótrió



 izgalmas és finom volt, túrógombócot kaptunk, túróspite-szerű süteményt, valamint túrófagylaltot, mindegyiket más morzsával. Szép elképzelés, jól megvalósítva. A másik desszertünk spárgafagylalt volt eperlevesben, 



ez a technológiailag korrektség mellett inkább érdekes volt, mint katartikus. Egyébként is a spárga és eper kombinációt divatossága ellenére erőltetettnek érzem.
12% felszolgálási díjat is felszámítanak, amit helytelenítünk elvben, de ez sajnos nem ritka az exkluzív éttermekben. Bosszantó, hogy az étlapon 1250 Fttal szereplő Thai leves a számlán 1450 Fttal szerepel, ez minden bizonnyal programhiba, elfelejthették korrigálni egyik helyen, pincérünk rögtön javít is. Összességében nagyon jót ettünk elfogadható, sőt a hely színvonalát és pozicionáltságát tekintetbe véve jó áron, két limonádéval és ásványvizekkel együtt 13.500 ft volt a számla.
Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy ha nem szombaton, hanem egy nappal korábban, de akár bármely hétköznapon jöttünk volna, akkor három fogást a rendeltek közül megehettünk volna féláron, összesen 2600 ft-ért déli menü keretében, akkor leszögezhetjük, hogy a Baldaszti’s Grand nemcsak a legjobb helyek egyike Magyarországon, de a legjobb ár érték arányú vendéglők egyike is egyben.

Dorozsmai Endre


A szöveg a blog számára készült.
A Baldaszti's Grandban 2012. június 2-án jártunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése