Budai Gourmet 2012

Ha meg kellene jelölni azt az évet, amikor a magyar minőségelvű gasztronómiai megújulás, közkeletű megnevezésén magyar gasztro-forradalom egyértelműen éreztette hatását a kívülállók számára is, akkor a 2008-as esztendőre szavaznék. Ekkor jelent meg az első komoly étteremkalauz, az Alexandra, már érdemi tevékenységet fejtett ki a nem sokkal korábban alakult Magyar Gasztronómiai Egyesület, beleértve az általa megszervezett Hagyomány és Evolúció szakácsverseny első felvonását (amit Széll Tamás, a később Michelin csillagot nyert Onyx étterem sous-chéfje nyert meg, aki idén Magyarországot képviseli a történelemben először a világ talán legjelentősebb szakácsversenyének, a Bocuse D’Or-nak a döntőjében), minőségi éttermek léptek a pástra, s nyugodtan ide lehet sorolni az első ínyenc melegkonyhás fesztivált, a Budai Gourmet is. 

Budai Gourmet évekkel korábban indult, de a csúcsvendéglőket ebben az évben kapcsolták be a rendezvénybe. Ott volt a Kistücsök, a Csalogány 26, a Costes, a Gundel, a Lithauszki-féle Maligán, az Onyx, hogy csak azokat említsem, melyek hirtelen eszembe jutnak. Mindegyik vendéglő apró adagban szimbolikus áron (200-600 Ft/adag) ínyenc ételkompozíciókkal örvendeztette meg a közönséget. A Gourmet-n a következő években visszaszorult a csúcsvendéglői jelenlét, de tavaly és az idén ismét a 2008-as modell szerint rendezték meg e jeles eseményt.

Már tavaly is volt a morgás a közönség soraiban, ami az internetes fórumokon elég rendesen „átjött”, hogy magas a belépőjegy, drágák az ételek és a borok, rengeteg pénzt otthagy az ember, úgyhogy a középosztály számára szinte megközelíthetetlen a rendezvény. Jómagam csak az idei tapasztalatokról számolhatok be, meg nem erősítve ezeket a mendemondákat. Tény és való, hogy 3000 Ft a belépő, de ezért járt egy pohár, egy pohár pezsgő, egy lazacsaláta és egy kávé. Ez összehasonlítva más, sztárfellépőket mozgósító, sokszínű élményt nyújtó fesztiválokkal (pl. Budai borfesztivál) korrektnek mondható. A felhozatal viszont kettő az egyben jellegű, sőt, akár három az egybent is mondhatnék, hiszen a Gourmet egyben borfesztiválnak is tekinthető, egy sor élvonalbeli csúcsborászat képviseltette magát, a borok ára pedig nagyjából a szaküzletit követte. Egy sor minőségi kézműves élelmiszertermelő is kint volt a sajtosoktól, a fűszereseken, kolbászkészítőkön keresztül a bio-befőttesekig, s persze, amint már említettem, a csúcséttermek és egyes csúcs-cukrászdák, mint a Gerbeaud és a Pataki. 

 Jómagam azokat az éttermeket vettem sorba, ahová még eddig nem sikerült eljutni, ezek zömmel a vidéki élvonalba tartoznak. Kóstoltuk a Pannonhalmi Apátsági Pince éttermének, a Viatornak a kínálatát, a szigetmonostori Rosinante-ét, a Káli Art Inn-ét, ahol a korábban a Ráspi Budapestet jegyző Gál Attila erősíti a csapatot, az Agárdi Pálinkafőzde Étterméét, a Mádi Udvarházét, a Chateau Viszét és a veszprémi Chiantiét. A még meg nem látogatott éttermek mellett két hagyományos kedvencünk kínálata fért még bele az evő-kapacitásunkba. Az egyik balatonszemesi Kistücsök, mely országos szinten az egyik legjobb étterem, de a Balaton partján elsősége vitathatatlan, valamint Budapest vonzáskörzetének egyik legjobb étterme, a perbáli Walter. Az egyes ételkompozíciók felsorolása szétfeszítené e kis írás kereteit, úgyhogy példaként hadd említsek hármat. A Kistücsök saját készítésű kézműves sajtokkal jelentkezett, 

a Walter vendéglőnél többek között füstölt mangalica-nyelves, petrezselymes csülökpástétomot kóstoltunk, amit wasabi habbal és karfiolsalátával tettek izgalmasabbá, 

a Káli Art Inn pedig orgonalevest kínált 

és hasábra vágott, megdermesztett hideg körömpörköltet uborkasalátával. 

Általános jelleggel elmondhatom, hogy ritka nagy kulináris élmény volt elérhető áron (800-1000 ft/ adag) kóstoló-adagokban végigfutni 7-8 csúcsétterem 2-2 magas szinten megvalósított fogását. A Gourmet a maga nemében egyedül áll, s ha az összes gasztronómiai fesztivál közül csak egyre lehetne ellátogatni, akkor erre esne a választásom.

Dorozsmai Endre