Tatát a gasztronómia rajongói a zseniális, michelin csillagot érdemlő, a csillagot egy korábbi éttermében el is nyert Pesti István nevével fémjelzett Platán étterem révén ismerik többnyire, de aki rászán pár órát, hogy körbejárja legalább a tó környékét rájön, hogy ez a 23.000 fős városka egy kulináris ékszerdoboz. Van itt kiváló étterem, a Platánon kívül, a Malom és Kacsa, csúcskávézó Ébresztő néven, autentikus nápolyi pizzázó, konkrétan a Zsigmond pince, kávézó-delikát-borozó, a Gusto, valamint egy parányi szeretnivaló csokizó, a Pelle – Molnár Csokimanufaktúra. A Csokizó.
Talán nincs fontosabb annál, mint, hogy az ember érezze a lelkesedést, az őszinte, önzetlen élményadás igyekezetét a vendéglátóban. S ez itt megvan. Ahogy a tulajdonos-üzletvezető- pultos a csokoládékról mesél, azt tanítani lehetne, ugyanaz a hév árad belőle, mint például Csizmadia András gasztrofilozófusból, vagy Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikusból, ha borokról beszélnek.
Tolakodásmentesen, kedélyesen, kíséretképpen megannyi információt átadva megkóstoltatott velünk 8-9 féle csokoládét, szépen felépítve a „kóstolósort”, apró szemenként, a ház ajándékaképpen, hogy kiválasszuk melyikből kérjük a forró csokoládénkat. Még a bonbonokból is kaptunk ajándékkóstolót. Társamnak tejcsokiszemeket kínált, nekem keserűt, de mindkettőnknek mutatott egyet a másik sorból. Kiváló csokibonbonokat is rendeltünk, főként alkoholos töltelékű keserűket, de alkoholmentes gyümölcsbetétűek is voltak a merítésben.
Páratlanul jó élmény volt itt lenni, ha Tatán járunk, biztos, hogy nem kerüljük el a helyet.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése