A
kamaszkor markáns élményei egy életre bevésődnek s nem ritkán személyiségünket
is meghatározó módon formálják. 1980-ban, majd 1981-ben családi nyaralásunk
célpontjául a Székelyföldet jelölték ki szüleim, akkor jártam először a „Székely
Miatyánkban” is megénekelt „Szent Hargita hegyen”, egyik este ott, tűz mellett
hallottam életemben először énekelni az „Ott ahol zúg az a négy folyó” című szívbe
markoló irredenta dalt. Ma is nagy élményt nyújt eme klasszikus dallamnak
bármelyik feldolgozása, de annak idején, amikor a szó szoros értelmében
agyonvertek embereket a Horthy korszak dalainak énekléséért, az egész család egyfajta kisközösségi érzelmi katarzisként
élte át azt az estét.
Ezt
követően 2021 januárjáig, negyven éve át nem sikerült eljutni a Madarasi Hargitára,
ami merő véletlen, mert az utóbbi évtizedekben keresztül-kasul bejártuk a Székelyföldet,
Nyárádszeredától Parajdon át Gyímesközéplokig, és Maroshévíztől Gyergyóújfalun,
Csíkszeredán, Kézdivásárhelyen át Kommandóig, s felsorolást még hosszan
folytathatnám.
Idén a
család sí-igénye vitt a Hargita legmagasabb, 1801 méteres csúcsára, ahol Turul szobor
és kopjafa-erdő jelzi e táj jogos birtokosainak kilétét.
A
síközpont nem kevesebb, mint négy étteremnek és további két bárnak is otthont
ad, ezeket venném most számba.
Kezdjük
a „21 gramm” nevű egységgel, ahol meglepetésemre magyar kézműves csúcssörök is
szerepelnek a választékban, a többes szám úgy értendő, hogy egyik nap egyiket
lehetett inni, a másik másikat, mindkettőt a „First” nevű főzdétől. Értékeltük,
hogy tartanak néhány magyar bort is, pedig ide a vendégek főként forraltborozni,
teázni meg sörözni járnak. A terasz a sípálya közvetlen közelében van, osztrák
síparadicsomok hangulatát idézi a kilátás.
A „Madarasi
Gyopár” menedékház és kávézó magasabban van, innen is pazar panoráma nyílik. Az
itallap nem sok izgalmat hordoz, viszont kedvezőek az árak, szép a beltér és átlag
feletti a forralt bor.
A
Vitus vendéglőben a pacalleves gyengécske volt és drága (2200 forintnak
megfelelő 30 lej tejfellel és erős paprikával), miccs is a megszokottnál
drágább, de anyaországi szemmel még mindig olcsó (350 ft/db). Minősége átlagosnak
bizonyult.
A
Pethő vendéglő beltere a legszebb az összes egység közül, a konyha sok izgalmat
nem nyújt, a fősodor ételeit kínálják közepes kivitelezésben. (Az udvarhelyi
testvéregységben nagyságrenddel jobbat ettünk.)
Az árak értékarányosak. Nem számítva a fél óra járásnyira, nem sokkal magasabban
fekvő Turul szobrot, innen a legszebb a kilátás.
A
Súgó a legfrekventáltabb étterem az üdülőközpontban. Az ételkínálat más kint és
más bent. A teraszon roston sülteket kínálnak elsősorban, valamint babgulyást,
a benti részben szabályos éttermi választékkal rendelkeznek. Kínálnak többek
között pacal- és parasztcsorbát, tárkonyos csirkeragulevest, vargányakrémlevest,
sertéspörköltet– és oldalast, sült és rántott húsokat, illetve sajtot, valamint
az általunk is rendelt desszerteket.
Az
árak kedvezőek. A levesek ára átszámolva 600 (kis adag húsleves) és 1600
(vargányakrémleves), a főételeké körettel együtt 1800 és 3000 között marad,
desszertek 1000 forint alatti összegért kaphatók.
Az
egyes ételek megvalósítási szintje közötti különbség meglepő. A húsleves
gyengécske, nem karakteres, az iparinak tűnő tésztabetét túlfőtt, bármelyik
háziasszony jobbat főz. A túrógombóc viszont kifejezetten finom, jó ötlet a
mákba forgatott variáns, kóstoltuk ezt is, meg a klasszikusat is. A palacsinta
átlagos, a házilag főzött lekvárnak tűnő áfonyás töltelék kiváló.
Az
üdülőközpont bejáratánál működik a Madarasi menedékház, melynek honlapjáról
megtudhatjuk, hogy a hegytető legrégebbi épülete ad otthont az étteremnek.
1941-ben adták át, ama boldog négy esztendő alatt, amíg Észak-Erdély újra
magyar fennhatóság alatt állt. Számomra gasztronómiai szempontból ez volt a
legmeggyőzőbb.
Az összefogott,
de mégis változatos étlap a népszerű helyi és nemzetközi ételek mellett ígér
néhány izgalmasabb, nem várt fogást is, az általunk rendelteken kívül
vadpörköltet, korhelylevest, spenótot tükörtojással. S persze tartanak
flekkent, csirkemell falatkákat, roston sült csirkecombot. Kínálnak hagyományos
reggeliket is, ebben a rovatban szerepelnek az előételnek is beillő kencék, a
zakuszka és a padlizsánkrém.
Az
árak kedvezőek, a főételeké az 1500 és 2500 forint közötti sávba illeszkedik, a
söröké 500 forint körül mozog. Tisztes adag (200 gramm) zakuszka potom 700
forint, de ugyanennyi padlizsánkrém is 1000 forint alatt marad, desszertek és
levesek 1000 forint körül kaphatók.
A
bablevest ízletesnek találtuk, valamivel több babot elfogadtunk volna benne.
Értékeltük, hogy nem sűrítették agyon s nem főzték tönkre. Az étlap
főétel-kínálatából a kacsacomb érdekelt volna elsősorban, de azzal nem tudtak
szolgálni. Kifejezetten jól sikerült a puliszkával körített rókagombapaprikás,
szépen visszaadta a gomba természetes ízét. Finom volt a savanyított karfiol
is. Helyben készültnek tűnt falafel, ami bizony még a magyar fővárosban is
ritkaság, a legtöbben mirelitáruból dolgoznak. S nemcsak helyben készült, de
finom is volt, frissen sült, megfelelő volt az állaga és az ízesítése is.
Sajnos a köretek hőfoka elmaradt a várakozásainktól, egyébként ízlett a
tévedésből kihozott hagymás reszelt burgonya, amit valamilyen rejtélyes oknál
fogva „rántottnak” neveztek az étlap szerkesztői, holott a rántáshoz semmilyen
értelemben nem volt semmi köze. A később érkező tört paszulynál ettünk jobbat
is, de ez sem volt élvezhetetlen. A „carbonara” stílusú penne középeurópai
volt, tejszínnel készült, kamaszkorú pasta-szakértőnk, miután joggal
lekritizálta, jó étvággyal megette.
Összegzésül
azt tudjuk ajánlani az idelátogatóknak, hogy járják végig az egységeket,
érdemes minden nap máshová beülni, s ha egy netán egy hetes a kirándulás, ott
van még Ivóban az Öreg Szivacs vagy Zeteváralján az Árpád háza étterem. Ha
pedig nem a tisztes átlagot képviselő helyi fősodratú konyhára kíváncsi a
társaság, hanem annál többre, Székelyudvarhelyen a Schwartz bisztró és a Páva a
legközelebbi - konkrétan 36 kilométerre fekvő - nagyvárosi mércével mérve is
igényes hely.
A szöveg a Magyar Nemzet Online-on jelent meg.
