Vendéglátás a Madarasi Hargitán

 

A kamaszkor markáns élményei egy életre bevésődnek s nem ritkán személyiségünket is meghatározó módon formálják. 1980-ban, majd 1981-ben családi nyaralásunk célpontjául a Székelyföldet jelölték ki szüleim, akkor jártam először a „Székely Miatyánkban” is megénekelt „Szent Hargita hegyen”, egyik este ott, tűz mellett hallottam életemben először énekelni az „Ott ahol zúg az a négy folyó” című szívbe markoló irredenta dalt. Ma is nagy élményt nyújt eme klasszikus dallamnak bármelyik feldolgozása, de annak idején, amikor a szó szoros értelmében agyonvertek embereket a Horthy korszak dalainak énekléséért, az egész család  egyfajta kisközösségi érzelmi katarzisként élte át azt az estét.

Ezt követően 2021 januárjáig, negyven éve át nem sikerült eljutni a Madarasi Hargitára, ami merő véletlen, mert az utóbbi évtizedekben keresztül-kasul bejártuk a Székelyföldet, Nyárádszeredától Parajdon át Gyímesközéplokig, és Maroshévíztől Gyergyóújfalun, Csíkszeredán, Kézdivásárhelyen át Kommandóig, s felsorolást még hosszan folytathatnám.

Idén a család sí-igénye vitt a Hargita legmagasabb, 1801 méteres csúcsára, ahol Turul szobor és kopjafa-erdő jelzi e táj jogos birtokosainak kilétét.

A síközpont nem kevesebb, mint négy étteremnek és további két bárnak is otthont ad, ezeket venném most számba.

Kezdjük a „21 gramm” nevű egységgel, ahol meglepetésemre magyar kézműves csúcssörök is szerepelnek a választékban, a többes szám úgy értendő, hogy egyik nap egyiket lehetett inni, a másik másikat, mindkettőt a „First” nevű főzdétől. Értékeltük, hogy tartanak néhány magyar bort is, pedig ide a vendégek főként forraltborozni, teázni meg sörözni járnak. A terasz a sípálya közvetlen közelében van, osztrák síparadicsomok hangulatát idézi a kilátás.

A „Madarasi Gyopár” menedékház és kávézó magasabban van, innen is pazar panoráma nyílik. Az itallap nem sok izgalmat hordoz, viszont kedvezőek az árak, szép a beltér és átlag feletti a forralt bor.

A Vitus vendéglőben a pacalleves gyengécske volt és drága (2200 forintnak megfelelő 30 lej tejfellel és erős paprikával), miccs is a megszokottnál drágább, de anyaországi szemmel még mindig olcsó (350 ft/db). Minősége átlagosnak bizonyult.

A Pethő vendéglő beltere a legszebb az összes egység közül, a konyha sok izgalmat nem nyújt, a fősodor ételeit kínálják közepes kivitelezésben. (Az udvarhelyi testvéregységben nagyságrenddel jobbat ettünk.)  Az árak értékarányosak. Nem számítva a fél óra járásnyira, nem sokkal magasabban fekvő Turul szobrot, innen a legszebb a kilátás.

A Súgó a legfrekventáltabb étterem az üdülőközpontban. Az ételkínálat más kint és más bent. A teraszon roston sülteket kínálnak elsősorban, valamint babgulyást, a benti részben szabályos éttermi választékkal rendelkeznek. Kínálnak többek között pacal- és parasztcsorbát, tárkonyos csirkeragulevest, vargányakrémlevest, sertéspörköltet– és oldalast, sült és rántott húsokat, illetve sajtot, valamint az általunk is rendelt desszerteket.

Az árak kedvezőek. A levesek ára átszámolva 600 (kis adag húsleves) és 1600 (vargányakrémleves), a főételeké körettel együtt 1800 és 3000 között marad, desszertek 1000 forint alatti összegért kaphatók.

Az egyes ételek megvalósítási szintje közötti különbség meglepő. A húsleves gyengécske, nem karakteres, az iparinak tűnő tésztabetét túlfőtt, bármelyik háziasszony jobbat főz. A túrógombóc viszont kifejezetten finom, jó ötlet a mákba forgatott variáns, kóstoltuk ezt is, meg a klasszikusat is. A palacsinta átlagos, a házilag főzött lekvárnak tűnő áfonyás töltelék kiváló.

Az üdülőközpont bejáratánál működik a Madarasi menedékház, melynek honlapjáról megtudhatjuk, hogy a hegytető legrégebbi épülete ad otthont az étteremnek. 1941-ben adták át, ama boldog négy esztendő alatt, amíg Észak-Erdély újra magyar fennhatóság alatt állt. Számomra gasztronómiai szempontból ez volt a legmeggyőzőbb.

Az összefogott, de mégis változatos étlap a népszerű helyi és nemzetközi ételek mellett ígér néhány izgalmasabb, nem várt fogást is, az általunk rendelteken kívül vadpörköltet, korhelylevest, spenótot tükörtojással. S persze tartanak flekkent, csirkemell falatkákat, roston sült csirkecombot. Kínálnak hagyományos reggeliket is, ebben a rovatban szerepelnek az előételnek is beillő kencék, a zakuszka és a padlizsánkrém.

Az árak kedvezőek, a főételeké az 1500 és 2500 forint közötti sávba illeszkedik, a söröké 500 forint körül mozog. Tisztes adag (200 gramm) zakuszka potom 700 forint, de ugyanennyi padlizsánkrém is 1000 forint alatt marad, desszertek és levesek 1000 forint körül kaphatók.

A bablevest ízletesnek találtuk, valamivel több babot elfogadtunk volna benne. Értékeltük, hogy nem sűrítették agyon s nem főzték tönkre. Az étlap főétel-kínálatából a kacsacomb érdekelt volna elsősorban, de azzal nem tudtak szolgálni. Kifejezetten jól sikerült a puliszkával körített rókagombapaprikás, szépen visszaadta a gomba természetes ízét. Finom volt a savanyított karfiol is. Helyben készültnek tűnt falafel, ami bizony még a magyar fővárosban is ritkaság, a legtöbben mirelitáruból dolgoznak. S nemcsak helyben készült, de finom is volt, frissen sült, megfelelő volt az állaga és az ízesítése is. Sajnos a köretek hőfoka elmaradt a várakozásainktól, egyébként ízlett a tévedésből kihozott hagymás reszelt burgonya, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva „rántottnak” neveztek az étlap szerkesztői, holott a rántáshoz semmilyen értelemben nem volt semmi köze. A később érkező tört paszulynál ettünk jobbat is, de ez sem volt élvezhetetlen. A „carbonara” stílusú penne középeurópai volt, tejszínnel készült, kamaszkorú pasta-szakértőnk, miután joggal lekritizálta, jó étvággyal megette.

Összegzésül azt tudjuk ajánlani az idelátogatóknak, hogy járják végig az egységeket, érdemes minden nap máshová beülni, s ha egy netán egy hetes a kirándulás, ott van még Ivóban az Öreg Szivacs vagy Zeteváralján az Árpád háza étterem. Ha pedig nem a tisztes átlagot képviselő helyi fősodratú konyhára kíváncsi a társaság, hanem annál többre, Székelyudvarhelyen a Schwartz bisztró és a Páva a legközelebbi - konkrétan 36 kilométerre fekvő - nagyvárosi mércével mérve is igényes hely. 

 

A szöveg a Magyar Nemzet Online-on jelent meg.