Nem
könnyű egy éttermet feljuttatni a csúcsra, de még nehezebb megtartani ott éveken,
évtizedeken át. Nehezítő körülmény, ha a helyszín nem a főváros, sőt, nem is
nagyváros. A magyar gasztronómiának azon vidéki állócsillagait, melyek több,
mint egy évtizede sugározzák a fényüket, nem nehéz összeszámolni, mert igencsak
kevesen vannak. Abban viszont minden étteremkalauz, illetve hiteles tematikus
kiadvány szerkesztői egyetértenek, hogy ezek egyike a balatonszemesi Kistücsök.
Jómagam közel fél évtizede nem jutottam el ide, a nemrégiben sikerült ismét
felkeresni e kulináris oázist.
A filozófia továbbra is ugyanaz: regionális alapanyagok, kreativitás, magyar gyökerű ízek. És persze messzemenő alapanyagtisztelet, magas szintű konyhatechnológiai tudás. Az étlap az igényes helyek mezőnyében széles választékot nyújt, a szalonnás hagymákkal és sült burgonyával körített ropogós csülöktől a harcsapaprikáson át vadas mártással kínált szarvasig, s még jócskán sorolhatnánk. Mindezeket kiváló balatoni borokkal, helyi kézműves sörrel vagy szörpökkel kísérhetjük.
Nem volt nehéz kiválasztani az aznapi ebédet, annyira kínálta magát a régiónk ízei ételsor: nyurga ponty babmajonézzel,
erdei gombaleves pirított hajdinával,
Angus stefánia kelbimbóval, póréhagymával,
valamint kalácspuding körtével és tonkabab-fagylalttal.
Az ételsor előtt fogadó falatként pazar állagú, könnyed szárnyasmájkrém érkezett birsalmakockával és kiváló házi kenyérrel.
Ízre, állagra, tálalásra egyaránt kiváló volt minden fogás, s ami szintén igen fontos, jól működött az egyes alkotóelemek közti szinergia. A kiszolgálás kedves, udvarias és szakszerű, az árak értékarányosak.
A Kistücsök továbbra is a
balatoni vendéglátás etalonja, mi több, túlzás nélkül állítható, hogy
csúcspontja is.
Dorozsmai
Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése