A Dóm teret a
Belvárosi híddal összekötő szegedi Oskola utca nem hosszú, ennek ellenére
számos érdemleges vendéglátóipari egységnek is otthont ad, patinás vendéglőnek,
gyrososnak, burgerezőnek, pékségnek, pálinka-bárnak, kiemelkedő cukrászdának
egyaránt. S ne hagyjuk ki a felsorolásból a borbárként is működő borszaküzletet
sem, mely korábban Palánk névre hallgatott, ezidőtájt a magyar fülnek igencsak kedvesen
csengő Kárpátia borház nevet viseli.
A koncepció méltó lenne egy franchise rendszer felépítésére: a Kárpát medence borai kaphatóak itt palackra illetve helyben fogyasztásra, elérhető áron, kiemelkedően kedves kiszolgálás mellett, hangulatos, vendégmarasztaló környezetben.
A palackos választék szaküzlethez méltó, emellett közel húsz bort mérnek ki, a Felvidéket Geönczeöl Attila valamint a Kasnyik pince képviseli, Délvidéket Maurer Oszkár, a tágan értelmezett Erdélyt az anyaországban 2018-ban az Év bortermelőjének választott Balla Géza és a Nachbil pincészet, Belső-Magyarországot pedig az Aegidius Egerből, Borbély Tamás Badacsonyból, a Szent Benedek Tokajból valamint a kiskőrösi Szentpéteri pince.
Erénye a borháznak,
hogy a borkóstolást helyezi előtérbe,
országos szinten kevés egység akad, ahol fél decire is kimérnek borokat, itt
valamennyi bontott borból kínálnak kóstoló-adagot. Borkorcsolyaként Kárpátia
tálat rendelhetünk, a kisebbik mindössze 990 forintba kerül, rajta szőlő,
mandula, háromféle sajt, tepertős zsír és kenyér található.
Jómagam a fehérborokat
kóstoltam végig – öt tételt –, a számla alig volt több, mint 1500 forint, a fél
decis tételek ára 160 és 500 forint között mozog.
Kiváló élmény volt
a Kárpátia borház, meglátogatását javaslom mindenkinek, aki borszeretőként a
Napfény Városába utazik.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése