A fővárosi közönség díjazza a kis adagokra épülő, kóstolgatós műfajt, ezt lehet legalábbis kiolvasni abból, hogy a tapas-bárok általában gyorsan megkapaszkodnak a gasztro-térképen, hamar megtalálják a törzsközönségüket. A Tapassio sikeréhez is minden adott. Kitűnő lokáció, biztos kezű séf, remek pincérek, jól megválasztott ételek és italok, értékarányos árak s nem utolsósorban vendégmarasztaló, hangulatos beltér.
A honlapról megtudható,
hogy Alessandro Smanio séf egy spanyol és egy magyar helyettessel dolgozik,
akik a maguk etnikai konyhájához tartozó fogások hitelességért és minőségért
felelnek. Itt ugyanis nemcsak spanyol ízkombinációkhoz lehet szerencsénk, hanem
olyan ételeket is kóstolhatunk kis adagokban, mint a parmezános pacalpörkölt, a
szabolcsi töltött káposzta vagy a Budapest bélszín.
A séf szerint legízletesebb
fogások titka „a magas minőségű alapanyagok vegyítése szenvedéllyel és
kreativitással”. A krédót igazolta a gyakorlat.
Rendeltünk fekete kagylót, sült tintahalat és tonhal ceviche-t. (Utóbbi egy délamerikai halétel, melyben a nyers halhús a déli gyümölcsök levének savas közegében a fővéshez hasonló átváltozáson megy keresztül).
Kaptunk a várakozás idejére egy kis mártogatót is. Kértünk chilit, érkezett is
friss thai chili, vékony karikákra vágva, kiváló minőségű olívaolajban. Rákérdeztem
az olaj márkájára, kiderült, hogy az világ egyik legmagasabb pontszámú olaja
került az asztalra, amit az Igazi Olíva nevű pomázi boltban magam is beszereztem
a nemrégiben.
Ételeink kifogástalanok
voltak, hozták azt, amit ígértek, a ceviche volt a legizgalmasabb. Az impozáns borlap választékából tucatnyi tétel
pohárra is kérhető, egy cava-t (hagyományos eljárással készült spanyol pezsgő)
választottam, társam izgalmas, jól elkészített limonádékat ivott. Zárásként a
ház ajándékaképpen remek pisztáciafagylaltot ettünk.
Kiemelkedően jó élmény
volt a Tapassio, jó szívvel ajánljuk másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése