Kinek ne dobbanna meg amagyar szíve a „Tenkes kapitánya” című könyv illetve
filmsorozat említésekor? A kissé naiv, kissé idealizált történet szeretnivaló
figurákat felsorakoztatva igyekezett a legkisebbeket a magyar szabadság ügye, a
kurucok mellett elkötelezni. Nem volt ez jellemző a Kádár korszakra, melynek
kultúrpolitikája inkább a nemzeti öntudatnak az agyakból való kilúgozására
törekedett, valahogy mégiscsak elkészült ez a filmsorozat, melynek forgatási
helyszínei közé tartozott az egyik legnépszerűbb, legismertebb és egyben
legszínvonalasabb magyar csárda, a Tenkes.
E jeles vendéglátóiparikomplexum a magyar mediterraneum fővárosát, Pécset a
magyar mediterrán borok termőhelyével, Villánnyal összekötő út mentén fekszik.
(Pontosabban a Pécset Harkánnyal összekötő út mellett működik a csárda, viszont
célszerű Villányt is errefelé megközelíteni. Van egy rövidebb, mellékutakon
átvezető variáns is.)
A beltér autentikus népi, a beugrókban zöld növények,a szimbólumvilág
megejtő, a falakon a Magyar Himnusz merített papíron, fokhagyma- és paprika-füzérek,
továbbáegy letűnt világ idilli emlékei, a magyar paraszti kultúra használati
tárgyai, szőttes függöny, köcsögök, tányérok, karikás ostor, kulacs,
petróleumlámpa. Téglapadló, gerendás mennyezet, vályogfalat imitáló vakolat, a
két terem között belső ablak. Nagy faasztalok mellett marhabőrrel letakart
padok. Mindez nem zsúfolt, hanem szemgyönyörködtető módon elrendezett. A
háttérben helyhez illő autentikus népzene, megfelelő hangerővel. Hangulatosabb
csárdát elképzelni sem lehet, legfeljebb hasonló szintűt. A Tenkes ezen a
szinten (is) azt adja, amit egyáltalán egy csárda adhat.
A legnagyobb video-megosztón is látható 5 perces bemutatófilm átad valamit
a hely hangulatából. Láthatjuk, hogy ez több mint csárda, a remek étkeken és italokonkívül nemcsak néptáncot, népdalt, hanem a népi
mesterségeket is bemutató rendezvényeknek ad otthont. (https://www.youtube.com/watch?v=k18RpQYwx6E)
A kiszolgálás udvarias, kedves.
A konyha messze meghaladja az átlagos csárdaszínvonalat, fantáziadúsabb
fogásokat készítenek a fősodratú éttermeknél úgy, hogy közben nem szakadnak el
a magyar ízvilágtól, a magyar népi és polgári gasztro-kultúra hagyományaitól. Így
szól erről a Fb-oldaluk: „Sokan dolgozunk
azon, hogy felélesszük a múlt emlékeit, felkutassuk a múlt "ízeit",
mert nem érdemlik meg, hogy a feledés homálya takarja őket. A mai kor
eszközeivel élesztjük újjá hagyományainkat, fűszerezve természetes
életszemlélettel, megálljt parancsolva a rohanó időnek. Fedezze fel
ételkínálatunkat! Régi magyar szakácskönyvekből és családi receptekből
készítjük a hagyományos ízekre épülő ételeinket.”
Két ízben is megfordultam itt, mindkét esetben többen voltunk s
megkóstoltuk egymás ételeit. Több mint egy tucat étel megízlelésére alapozva neveztem
a Tenkest a csárdák csárdájának. Ettem itt pörköltet, halászlevet,
sertésszűzet, túrógombócot, libatepertőt helyben sült kenyérrel s hadd ne
soroljam fel az összes fogást. Hibát csak keresve lehetett volna lelni a
fogásokban. Márpedig a kekeckedés nem kenyerem.
A Valentin napot Bálint napnak nevezik, nagyon helyesen, idén egy szív alakú
túrótorta desszerttel ünnepelték meg. (E fotó forrása a hely Fb-oldala, a
többit magam készítettem.)
Az impozáns, közel száz tételt felsorakoztató borlap nagyon helyesen a
villányi borvidékre összpontosít.
A Tenkes kiemelkedően jó hely, a régió egyik büszkesége.
Aki arra jár, ne hagyja ki!
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése