A St. Petrus Vini egy magyar kézben levő
mintaborászat impozáns étterme. A pincészetet és panziót is magában foglaló
épületkomplexum egy domboldalra épült, ahonnan szemet gyönyörködtető a kilátás.
Az épület mellett karám, benne szürkemarhák. A beltér nagypolgári, a berendezés
hangulatos, elegáns.
A konyha a magyar és nemzetközi gasztronómia
fogásaira alapoz. Az étlap dicséretesen átgondolt, nem túl széles, de tisztes
választékot kínál, igényes alapanyagokat felsorakoztatva.
Az árak a színvonalhoz képest kifejezetten
barátinak mondhatóak.
Előételképpen „baby gem” (kisméretű római
saláta) salátát kértünk, amit chilis fürjtojással, szárított paradicsommal
kevertek össze, szardellás dresszinggel és parmezánnal ízesítettek, sült
zöldségchipsszel díszítettek. Szépen tálalt, ízletes salátát kaptunk.
A
halászlé homogén, jó ízű volt, benne a filézett ponty és fogas jó tartású.
Főételünk leírása az étlapon: „rózsaszínre sütött, szójamártásban, chilis
narancslében pácolt kacsamell petrezselyempürével, resztelt szárzellerrel és
pörkölt földimogyoróval tálalva”. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: jó
koncepció, remekül elkészítve, végre egy meggyőző, komplex, ízletes hústányér.
A „sült sajttorta, narancshéjjal és kardamómmal ízesítve, málnás mentás
öntettel” az absztrakt festészet szellemében tálalt korrekt desszertnek
bizonyult.
A kiszolgálás kiváló. Pincérünk motivált,
lelkes, udvarias, tartásos, kommunikatív. A borlap a saját borok mellett más,
nem kis részben magyar pincészetek nedűit is tartalmazza.
Kiemelkedően jó, maradandó élményünk volt a
St. Petrus Vini, visszavágyunk.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése