Az első öt aradi étterem között elég egyértelmű
a sorrend valamint az is, hogy épp ezek a legjobb helyek a városban. A
továbbiak viszonylatában kétségkívül adódik némi szubjektivizmus. Ha valaki jót
eszik mondjuk az Apetito-ban, a Platinumban, a Ratioban vagy a Curtea Vecheben,
amire van esély, akkor úgy érezheti, hogy az inkább érdemli meg, hogy a TOP
10-be kerüljön, mint a címben felsoroltak. Végigenni a teljes menüt és úgy összehasonlítani
a helyeket, nos, arra még az étteremkalauzok profi tesztelőiknek sincs lehetőségük.
Innen tehát bevallottan az egyes helyeken szerzett benyomásokra, az összélmény-adta
emlékekre hagyatkozom.
Az Euphoria egy olyan tömegigényeket kiszolgáló
étterem, mely képes korrekt, átlagon felüli minőséget nyújtani. Volt szerencsém
a nemrégiben meglátogatni a nagyváradi egységüket is, az sem okozott csalódást.
Van még egy söröző-éttermük Kolozsváron, de eddig nem sikerült eljutnom oda. Tulajdonosuk
az Ursus-csoport, ennek megfelelő a sörválaszték illetve sörminőség is:
nagyipari nedűk kaphatóak itt, melyek a nagy forgalomnak köszönhetően frissek.
Amit a nagyipari sör adhat egyáltalán, azt itt megkapjuk.
Zömmel erdélyi borokat tartanak, de van pár
hegyen túli, illetve külföldi tételük is. Issa, Vinea, Temesrékasi nagypincészet,
Liliac, Balla Géza sorjázik az itallapon, meglehetősen magas árakon. Értékeltük
viszont, hogy nem teljes szortimentet vettek át egy-egy pincészettől, hanem az
általuk legjobbnak gondolt tételt vagy tételeket szerepeltetik csak az itallapon,
s ez igényességet sugall.
A beltér hangulatos, a sörökből kialakított
hatalmas csillárok impozánsak, a dekorációs funkciót szolgáló díszes söröskorsók,
a hatalmas beltér egyedi hangulatot kölcsönöznek a helynek. A tévé-kivetítőkről viszont szívesen lemondanánk.
Kínálnak pastakat, pizzákat, burgereket, wrapeket,
steakeket, marha- és sertésoldalast, lazacot, aranydurbincsot s persze ropogós
bundában sült csirkét, halat, ami bizony kiválóan passzol a sörhöz. A fish and
chipszet angolosan zöldborsópürével tálalják. Az árak megfizethetőek, a főételek
zöme 30 és 50 lej között mozog.
Mi ettünk szálkátlan bundázott pisztrángfilé-darabokat,
hamburgert, prosciuotto crudos-rukkolás-koktélparadicsomos pizzát és csirkeszárnyakat.
Minden fogás korrekt volt, értékeltük, hogy a csirkeszárnyakról a hús nagy
részét lehántották és úgy bundázták. Mint ahogy azt is, hogy bajlódtak
pisztráng előkészítésével, míg a legtöbb helyen az egész halat beledobják az
olajba, aztán hadd bíbelődjön a vendég a szálkákkal. A kiszolgálás általában
jó, nagy létszámú pincérgárdát foglalkoztatnak, akik között a többség motiváltan
és ügyesen teszi a dolgát.
Az Anema
e Core azért került e listára, mert itt volt szerencsém enni Aradon a legjobb
pizzát, a minőségi szempontból sajnos nagyon instabil, erősen fluktuáló Gio
mellett. Pasta műfajban is jók. A pizzákat nem kombinálják túl, az
Olaszországban is bevett változatokra alapoznak. A borválaszték átlagos, akad
néhány jó sörük. Az árak barátságosak. Vékony, ropogós tésztájú pizzát ettünk
itt és arrabiata penne-t. A kiszolgálás kiváló volt.
A Salt
and Pepper képes tartani magát a külvárosban és tisztes minőséget nyújtani.
Amikor bő fél évre bezártak felújítás miatt, sokan azt hitték, köztük magam is,
hogy feladták. Szerencsére nem így történt. Ez is egy mediterrán hangulatú
hely, ahol a pizza és a pasta fontos téma. Emellett tartanak hús és halételeket
is. Mi ettünk egy prosciutto crudo-s pizzát, parmezánforgácsokkal,
koktélparadicsommal és rukkolával, mely kifogástalan
volt, vékony tésztájú, olaszos, remek feltétekkel. Másik főételünk sertésszűz volt rozmaringos kemencés krumplival
és pecsenyemártással. Ez is megelégedésünkre szolgált, a húst nem tették
tönkre, szép rosé volt és szaftos. Érdekesnek találtuk a mille feuille-t:
esztétikára amatőr benyomást keltett, állagra, ízre viszont messzemenően
teljesítette várakozásainkat. Megjegyzem, e desszertbe jónevű helyeknek is
beletörik sokszor a bicskája. A tiramisu egyike azon édességeknek, melyek a
legdurvább visszaélésekre sarkallnak sok éttermet. Se szeri se száma, a porból
készült tiramisu-krémeknek, mintha nem tudnának az illetékesek ellenállni a
csábításnak, hogy a mascarpone-t valami olcsóbb alapanyaggal váltsák ki. Inkább
kockáztatják, hogy az értő közönség elpártoljon a helytől. Itt a tiramisu tisztességes
volt, semmi extrát nem adott azon kívül, amit adnia kellett, de azt viszont
adta. Az itallapon helyi és olasz borok
sorjáznak. A kiszolgálással is meg voltunk elégedve, pincérünk udvarias volt,
gyors és lelkes. Jó szívvel ajánljuk a helyet.
A Vegan
time növényekből készít olyan ételeket, melyek akár a magamfajta megrögzött
húsevőknek is kedvére lehetnek. Ez pedig tiszteletre méltó teljesítmény.
Avokádóval készítik a nyers zöldborsókrémlevest, egyébként igen szép választékuk
van nyers levesekből. Külön rovatban szerepeltetik az étlapon a főzött
leveseket. Nagy hangsúlyt fektetnek a pastakra, amit nagyon jót tesznek. Aki
rendel, egy klasszikus Aglio – Olio - Peperoncino (fokhagyma, olaj, erős
paprika), paradicsomos-bazsalikomos vagy erdeigombás netán spenótos spagettit
bármelyik étteremben, sokszor nincs is tudatában annak, hogy vegetariánus fogást
eszik éppen.
Tartanak különféle salátákat, túrós tejfeles
puliszkát, zöldségnyársat, paradicsomos padlizsánt, zöldséges kuszkuszt, gombás
illetve spenótos rizzotót s még sorolhatnám. Impozáns a frissen préselt
zöldségválaszték: a meglehetősen elterjedt narancs és grapefruit mellett kínálnak
alma-, kiwi, cékla- és zellerlevet. Idényjelleggel készítenek sárga- és görögdinnye-,
körte- illetve paradicsomlevet, továbbá szőlőmustot. A megszokott falafel mellett
megjelenik az étlapon a tofuval valamint a gombával készült shaorma is.
Mi töklevest, paradicsomlevest, salátával
körített tojásos quiche-t valamint fagyitortát ettünk itt, ami megelégedésünkre
szolgált. A kiszolgálás kivételesen kedves és motivált volt, az árak pedig barátságosak.
Ez is egy bízvást ajánlható hely, amit a húsevők se kerüljenek el.
Összefoglalásképpen leszögezhetjük, hogy Arad
sokat fejlődött gasztronómiai szempontból az utóbbi tíz évben, de még messze
tart nemcsak a nagy egyetemi városoktól, Temesvártól és Kolozsvártól, de a nála
nem sokkal nagyobb Nagyváradtól is. Reméljük, hogy a fejlődés ugyan lassú, de
biztos. Mert hogy biztosan lassú, a sajnos tény.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült 2019. tavaszán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése