A Picasso egy magasan jegyzett butikhotel elegáns, népszerű étterme, melyet
egy emeletes Monarchia-korabeli bérház első emeletén rendeztek be egy magas
belterű polgári lakás több szobájában. Fapadló, derékmagasságig patinás
lambéria, zöld növények, a falon Picasso reprodukciók, fehér abrosz.
Bársonyborítású, régies székek és súlyos faasztalok. A boldog békeidők
hangulatát árasztja a hely.
A Picasso-ban autentikus olasz
konyhát visznek, melynek erősségét a friss halak és a tenger gyümölcsei
képezik. Klasszikus olasz előételek, pastak, rizottók, roston sült képezik az
étlap gerincét. Helyben készül a ravioli, az alapanyagok, jelesül a vízben élő
lények mindig frissek. Amikor a friss elfogy, inkább elnézést kérnek, de nem
nyúlnak a fagyasztóhoz, mint a legtöbb helyen. Az asztalon átlag feletti extra
szűz olaj és balzsamecet. Hetente egyszer sushi-nap.
Előételképpen paradicsomos
kagylót kértünk mely friss ízhatású volt, jóállagú, jó ízű paradicsomos lében,
szolgálták fel ipari pirított kenyérrel.
Főételünk roston sült vegyes
haltál volt két személyre, rozmaringos krumplival és roston sült zöldséggel. A
friss halakat bordázott vaslapon ügyesen készítették el: a tonhal ízletes volt,
a kardhal olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a tintahal kissé
alulkészült, de nem bántuk, jobb mintha gumisra sütik. A rozmaringos krumpli
finom volt, a roston sült zöldségek között a padlizsán nem sült meg kellőképpen.
Összességében a kisebb hibák dacára ízletes, jó fogás volt ez, a horvát
tengerparton sem ettünk jobbat.
Napi desszertként Mille feuille-t
ajánlottak, éltünk a lehetőséggel. A réteslapokat az egyébként sem emlékezetes
töltelék eláztatta. Csalódást okozott ez a desszert, amit jobbféle valódi
áfonyalekvárral öntöttek le, de az sem segített rajta. A Picassoban jártunk már
egy ízben korábban is, amikor minden tökéletes volt, a két látogatás átlaga
emelte a helyet a negyedik pozícióba, egyébként lennebb végzett volna.
A kiszolgálás udvarias, kedves.
Ha bent van a tulaj, aki egyben a konyha vezetője is, az külön öröm, rendkívül
megnyerő személyiség, kommunikatív, sajátos román-olasz nyelven kommunikál,
árad belőle a vendégszeretet.
A borlap kiemelkedő, közel száz
tételt integrál, melyeknek zöme olasz bor, de van szép számmal helyi igényes
tétel valamint néhány francia bor is. Hat bort kimérnek decire is.
Az Art Café Arad vendéglátóipari egységeinek élbolyához tartozik
megalapítása óta. Legfőbb vonzereje a békebeli, páratlanul hangulatos belső
tér. Étlapja változatos, helyi és nemzetközi ételek egyaránt szép számmal megtalálhatóak
rajta. Rendszeres részvevői a különböző aradi gasztronómiai rendezvényeknek, street
food-fesztiváloknak, ahol jellemzően hamburgert és/vagy sushit kínálnak. Van
sushi és tenger gyümölcseit kínáló napjuk, jól beletanultak ebbe a szakmába is.
Ottjártunk idején fish and chipset kértünk, ami nem volt élvezhetetlen, de
jelentősen elmaradt a megszokott színvonaltól,
továbbá hamburgert, amit jómagam
már több ízben is kóstoltam, de békéscsabai vendégeim még nem,
így aztán együtt
állapítottuk meg, hogy értenek a műfajhoz. Végül kértünk kacsamellet is, ami a
legjobb tesztételek egyike. Komoly próbatétel, hiszen ezt a húst könnyű
elrontani. A mienk remek volt. Az itallap átlag feletti, vannak jó boraik és
néhány kiemelkedő sörük.
A Nolio étterem ugyanazon a téren helyezkedik el, mint az Art café, a
színház háta mögött, ahol hajdanán a Szabadság szobor állt. Itt működik egyébként
a Rationak is az egyik egysége, a felvezető részben említett Lolita és a Joys pub,
a Store nevű kiemelkedő italszaküzlet, a Kolozsvárhoz címzett fősodratú, kissé
szocreál, de megbízható minőséget nyújtó étterem, valamint a KF nevű romkocsma,
ahol kézműves söröket is kínálnak, igaz szűkebb választékban. Két további
ingatlanban is próbálkoztak a téren vendéglátással, de nem tudtak
megkapaszkodni, pedig akadtak köztük kiemelkedő egységek is.
A Nolio nemzetközi, mediterrán és
helyi fogásokat kínál, az étlapján jól megfér a radóci-, borjú- és bárány-csorba,
a pacalleves a pastakkal és a különböző halakból készült grilltállal. Az
alapanyagválaszték is széles, a megszokott húsokon kívül (pulyka, csirke,
sertés, marha) kínálnak vad- és bárányételeket is.
A rendelt ételeket a gyermekek
kedve szerint válogattuk, kértünk avokádós lazactatárt, ami remek volt, de meg
voltunk elégedve a marhahúsból készült tatárral is, mely túlmutatott a Kádár kori „old school” megoldásokon. Végül
kértünk rántott csirkecsíkokat is sült krumplival, ez is ütötte a mércét.
(A Nolio étterem a cikk megjelenése óta bezárta kapuit.)
Összegzésül megállapíthatjuk,
hogy a város második vonalával, a dobogóra épp hogy fel nem jutott helyekkel
sem kell szégyenkezniük az aradiaknak.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült tavaly tavasszal.
A Picasso és az Art Café továbbra is a város élbolyába tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése