2020. január 31., péntek

Dali étterem (Párkány, Fő utca 65, telefonszám: + 421 902 621 718)




A nemrégiben nyitott párkányi Dali étterem a város központjában működik. A falakon Dali arckép és reprodukciók. 
Ügyesen használják a boros üvegeket dekorációs tárgyakként. A pulton szép kiállítású meghívó az „52. Reprezentatív Magyar Bálra”, mint megtudjuk, a tulajdonos a szervezők közé tartozik.
Az étterem névadása és beltere nem függ össze a konyha kínálatával. Az étlapon a magyar és szlovák konyha népszerű ételei sorakoznak néhány nemzetközi és erdélyi fogással kiegészítve.
Előételnek sült kacsamájat kértünk sült almával. A baráti áron kínált kis adag máj finom volt, retro stílusban tálalták. 
A csülkös pacal leveses jellegű, karakteresen majorannás, jó ízű. Kenyeret kínálnak hozzá, mint Szeged környékén. 
Egy félreértés folytán kétféle sztrapacskát/galuskát kapunk, savanyú káposztás, szalonnás, tejfölös sztrapacskát és  kolbászos, szalonnás, hagymás, sajtos „Kocsis galuskát”. Mindkettő ízletes, bár a kolbászt kissé túlpirították. 

Az étkezésünk gyenge pontja a túrógombóc, amibe túró nagyon kevés került, de még ezzel együtt sem kellett volna annyira kemény, lényegében élvezhetetlen legyen.
A kiszolgálás szívélyes és mosolygós, az ifjú hölgyből árad a természetes, belülről jövő kedvesség.  Szakszerűsége még fejleszthető, de ez nem baj, pályájának elején áll.
A borválaszték szerény, de igényes: magyar borok a Duna mindkét oldaláról, három kimért és nyolc palackos tétel, közöttük olyan sztárborászatok is feltűnnek, mint a Pannonhalmi Apátság Pincészet vagy a Thummerer pince.
A kisebb-nagyobb hibák dacára kifejezetten jól éreztük magunkat a Dali étteremben, szívesen betérnénk máskor is, megkóstolni például a grillezett zöldségekkel és sütőtökpürével kínált fogasfilét.

Dorozsmai Endre



A szöveg a Demokrata számára készült.

2020. január 15., szerda

Arad legjobbjai III. – a 7., 8., 9., 10. helyezett: Euphoria Biergarten, 01 - Anema e Core, Salt and Pepper, Vegan Time



Az első öt aradi étterem között elég egyértelmű a sorrend valamint az is, hogy épp ezek a legjobb helyek a városban. A továbbiak viszonylatában kétségkívül adódik némi szubjektivizmus. Ha valaki jót eszik mondjuk az Apetito-ban, a Platinumban, a Ratioban vagy a Curtea Vecheben, amire van esély, akkor úgy érezheti, hogy az inkább érdemli meg, hogy a TOP 10-be kerüljön, mint a címben felsoroltak. Végigenni a teljes menüt és úgy összehasonlítani a helyeket, nos, arra még az étteremkalauzok profi tesztelőiknek sincs lehetőségük. Innen tehát bevallottan az egyes helyeken szerzett benyomásokra, az összélmény-adta emlékekre hagyatkozom.
Az Euphoria egy olyan tömegigényeket kiszolgáló étterem, mely képes korrekt, átlagon felüli minőséget nyújtani. Volt szerencsém a nemrégiben meglátogatni a nagyváradi egységüket is, az sem okozott csalódást. Van még egy söröző-éttermük Kolozsváron, de eddig nem sikerült eljutnom oda. Tulajdonosuk az Ursus-csoport, ennek megfelelő a sörválaszték illetve sörminőség is: nagyipari nedűk kaphatóak itt, melyek a nagy forgalomnak köszönhetően frissek. Amit a nagyipari sör adhat egyáltalán, azt itt megkapjuk.
Zömmel erdélyi borokat tartanak, de van pár hegyen túli, illetve külföldi tételük is. Issa, Vinea, Temesrékasi nagypincészet, Liliac, Balla Géza sorjázik az itallapon, meglehetősen magas árakon. Értékeltük viszont, hogy nem teljes szortimentet vettek át egy-egy pincészettől, hanem az általuk legjobbnak gondolt tételt vagy tételeket szerepeltetik csak az itallapon, s ez igényességet sugall.
A beltér hangulatos, a sörökből kialakított hatalmas csillárok impozánsak, a dekorációs funkciót szolgáló díszes söröskorsók, a hatalmas beltér egyedi hangulatot kölcsönöznek a helynek.  A tévé-kivetítőkről viszont szívesen lemondanánk.
Kínálnak pastakat, pizzákat, burgereket, wrapeket, steakeket, marha- és sertésoldalast, lazacot, aranydurbincsot s persze ropogós bundában sült csirkét, halat, ami bizony kiválóan passzol a sörhöz. A fish and chipszet angolosan zöldborsópürével tálalják. Az árak megfizethetőek, a főételek zöme 30 és 50 lej között mozog.
Mi ettünk szálkátlan bundázott pisztrángfilé-darabokat, hamburgert, prosciuotto crudos-rukkolás-koktélparadicsomos pizzát és csirkeszárnyakat. Minden fogás korrekt volt, értékeltük, hogy a csirkeszárnyakról a hús nagy részét lehántották és úgy bundázták. Mint ahogy azt is, hogy bajlódtak pisztráng előkészítésével, míg a legtöbb helyen az egész halat beledobják az olajba, aztán hadd bíbelődjön a vendég a szálkákkal. A kiszolgálás általában jó, nagy létszámú pincérgárdát foglalkoztatnak, akik között a többség motiváltan és ügyesen teszi a dolgát. 



Az Anema e Core azért került e listára, mert itt volt szerencsém enni Aradon a legjobb pizzát, a minőségi szempontból sajnos nagyon instabil, erősen fluktuáló Gio mellett. Pasta műfajban is jók. A pizzákat nem kombinálják túl, az Olaszországban is bevett változatokra alapoznak. A borválaszték átlagos, akad néhány jó sörük. Az árak barátságosak. Vékony, ropogós tésztájú pizzát ettünk itt és arrabiata penne-t. A kiszolgálás kiváló volt.
A Salt and Pepper képes tartani magát a külvárosban és tisztes minőséget nyújtani. Amikor bő fél évre bezártak felújítás miatt, sokan azt hitték, köztük magam is, hogy feladták. Szerencsére nem így történt. Ez is egy mediterrán hangulatú hely, ahol a pizza és a pasta fontos téma. Emellett tartanak hús és halételeket is. Mi ettünk egy prosciutto crudo-s pizzát, parmezánforgácsokkal, koktélparadicsommal és rukkolával, mely kifogástalan volt, vékony tésztájú, olaszos, remek feltétekkel. Másik főételünk   sertésszűz volt rozmaringos kemencés krumplival és pecsenyemártással. Ez is megelégedésünkre szolgált, a húst nem tették tönkre, szép rosé volt és szaftos. Érdekesnek találtuk a mille feuille-t: esztétikára amatőr benyomást keltett, állagra, ízre viszont messzemenően teljesítette várakozásainkat. Megjegyzem, e desszertbe jónevű helyeknek is beletörik sokszor a bicskája. A tiramisu egyike azon édességeknek, melyek a legdurvább visszaélésekre sarkallnak sok éttermet. Se szeri se száma, a porból készült tiramisu-krémeknek, mintha nem tudnának az illetékesek ellenállni a csábításnak, hogy a mascarpone-t valami olcsóbb alapanyaggal váltsák ki. Inkább kockáztatják, hogy az értő közönség elpártoljon a helytől. Itt a tiramisu tisztességes volt, semmi extrát nem adott azon kívül, amit adnia kellett, de azt viszont adta.  Az itallapon helyi és olasz borok sorjáznak. A kiszolgálással is meg voltunk elégedve, pincérünk udvarias volt, gyors és lelkes. Jó szívvel ajánljuk a helyet.
A Vegan time növényekből készít olyan ételeket, melyek akár a magamfajta megrögzött húsevőknek is kedvére lehetnek. Ez pedig tiszteletre méltó teljesítmény. Avokádóval készítik a nyers zöldborsókrémlevest, egyébként igen szép választékuk van nyers levesekből. Külön rovatban szerepeltetik az étlapon a főzött leveseket. Nagy hangsúlyt fektetnek a pastakra, amit nagyon jót tesznek. Aki rendel, egy klasszikus Aglio – Olio - Peperoncino (fokhagyma, olaj, erős paprika), paradicsomos-bazsalikomos vagy erdeigombás netán spenótos spagettit bármelyik étteremben, sokszor nincs is tudatában annak, hogy vegetariánus fogást eszik éppen.
Tartanak különféle salátákat, túrós tejfeles puliszkát, zöldségnyársat, paradicsomos padlizsánt, zöldséges kuszkuszt, gombás illetve spenótos rizzotót s még sorolhatnám. Impozáns a frissen préselt zöldségválaszték: a meglehetősen elterjedt narancs és grapefruit mellett kínálnak alma-, kiwi, cékla- és zellerlevet. Idényjelleggel készítenek sárga- és görögdinnye-, körte- illetve paradicsomlevet, továbbá szőlőmustot. A megszokott falafel mellett megjelenik az étlapon a tofuval valamint a gombával készült  shaorma is.
Mi töklevest, paradicsomlevest, salátával körített tojásos quiche-t valamint fagyitortát ettünk itt, ami megelégedésünkre szolgált. A kiszolgálás kivételesen kedves és motivált volt, az árak pedig barátságosak. Ez is egy bízvást ajánlható hely, amit a húsevők se kerüljenek el.




Összefoglalásképpen leszögezhetjük, hogy Arad sokat fejlődött gasztronómiai szempontból az utóbbi tíz évben, de még messze tart nemcsak a nagy egyetemi városoktól, Temesvártól és Kolozsvártól, de a nála nem sokkal nagyobb Nagyváradtól is. Reméljük, hogy a fejlődés ugyan lassú, de biztos. Mert hogy biztosan lassú, a sajnos tény.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült 2019. tavaszán.

Arad legjobbjai II - a 4., 5., és 6. helyezett: Picasso, Art café, Nolio




A Picasso egy magasan jegyzett butikhotel elegáns, népszerű étterme, melyet egy emeletes Monarchia-korabeli bérház első emeletén rendeztek be egy magas belterű polgári lakás több szobájában. Fapadló, derékmagasságig patinás lambéria, zöld növények, a falon Picasso reprodukciók, fehér abrosz. Bársonyborítású, régies székek és súlyos faasztalok. A boldog békeidők hangulatát árasztja a hely.
A Picasso-ban autentikus olasz konyhát visznek, melynek erősségét a friss halak és a tenger gyümölcsei képezik. Klasszikus olasz előételek, pastak, rizottók, roston sült képezik az étlap gerincét. Helyben készül a ravioli, az alapanyagok, jelesül a vízben élő lények mindig frissek. Amikor a friss elfogy, inkább elnézést kérnek, de nem nyúlnak a fagyasztóhoz, mint a legtöbb helyen. Az asztalon átlag feletti extra szűz olaj és balzsamecet. Hetente egyszer sushi-nap.
Előételképpen paradicsomos kagylót kértünk mely friss ízhatású volt, jóállagú, jó ízű paradicsomos lében, szolgálták fel ipari pirított kenyérrel.
Főételünk roston sült vegyes haltál volt két személyre, rozmaringos krumplival és roston sült zöldséggel. A friss halakat bordázott vaslapon ügyesen készítették el: a tonhal ízletes volt, a kardhal olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a tintahal kissé alulkészült, de nem bántuk, jobb mintha gumisra sütik. A rozmaringos krumpli finom volt, a roston sült zöldségek között a padlizsán nem sült meg kellőképpen. Összességében a kisebb hibák dacára ízletes, jó fogás volt ez, a horvát tengerparton sem ettünk jobbat.
Napi desszertként Mille feuille-t ajánlottak, éltünk a lehetőséggel. A réteslapokat az egyébként sem emlékezetes töltelék eláztatta. Csalódást okozott ez a desszert, amit jobbféle valódi áfonyalekvárral öntöttek le, de az sem segített rajta. A Picassoban jártunk már egy ízben korábban is, amikor minden tökéletes volt, a két látogatás átlaga emelte a helyet a negyedik pozícióba, egyébként lennebb végzett volna.
A kiszolgálás udvarias, kedves. Ha bent van a tulaj, aki egyben a konyha vezetője is, az külön öröm, rendkívül megnyerő személyiség, kommunikatív, sajátos román-olasz nyelven kommunikál, árad belőle a vendégszeretet.
A borlap kiemelkedő, közel száz tételt integrál, melyeknek zöme olasz bor, de van szép számmal helyi igényes tétel valamint néhány francia bor is. Hat bort kimérnek decire is.
Az Art Café Arad vendéglátóipari egységeinek élbolyához tartozik megalapítása óta. Legfőbb vonzereje a békebeli, páratlanul hangulatos belső tér. Étlapja változatos, helyi és nemzetközi ételek egyaránt szép számmal megtalálhatóak rajta. Rendszeres részvevői a különböző aradi gasztronómiai rendezvényeknek, street food-fesztiváloknak, ahol jellemzően hamburgert és/vagy sushit kínálnak. Van sushi és tenger gyümölcseit kínáló napjuk, jól beletanultak ebbe a szakmába is. Ottjártunk idején fish and chipset kértünk, ami nem volt élvezhetetlen, de jelentősen elmaradt a megszokott színvonaltól, 
továbbá hamburgert, amit jómagam már több ízben is kóstoltam, de békéscsabai vendégeim még nem, 
így aztán együtt állapítottuk meg, hogy értenek a műfajhoz. Végül kértünk kacsamellet is, ami a legjobb tesztételek egyike. Komoly próbatétel, hiszen ezt a húst könnyű elrontani. A mienk remek volt. Az itallap átlag feletti, vannak jó boraik és néhány kiemelkedő sörük.
A Nolio étterem ugyanazon a téren helyezkedik el, mint az Art café, a színház háta mögött, ahol hajdanán a Szabadság szobor állt. Itt működik egyébként a Rationak is az egyik egysége, a felvezető részben említett Lolita és a Joys pub, a Store nevű kiemelkedő italszaküzlet, a Kolozsvárhoz címzett fősodratú, kissé szocreál, de megbízható minőséget nyújtó étterem, valamint a KF nevű romkocsma, ahol kézműves söröket is kínálnak, igaz szűkebb választékban. Két további ingatlanban is próbálkoztak a téren vendéglátással, de nem tudtak megkapaszkodni, pedig akadtak köztük kiemelkedő egységek is.
A Nolio nemzetközi, mediterrán és helyi fogásokat kínál, az étlapján jól megfér a radóci-, borjú- és bárány-csorba, a pacalleves a pastakkal és a különböző halakból készült grilltállal. Az alapanyagválaszték is széles, a megszokott húsokon kívül (pulyka, csirke, sertés, marha) kínálnak vad- és bárányételeket is.
A rendelt ételeket a gyermekek kedve szerint válogattuk, kértünk avokádós lazactatárt, ami remek volt, de meg voltunk elégedve a marhahúsból készült tatárral is, mely túlmutatott  a Kádár kori „old school” megoldásokon. Végül kértünk rántott csirkecsíkokat is sült krumplival, ez is ütötte a mércét.  
(A Nolio étterem a cikk megjelenése óta bezárta kapuit.)
Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a város második vonalával, a dobogóra épp hogy fel nem jutott helyekkel sem kell szégyenkezniük az aradiaknak.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült tavaly tavasszal.
A Picasso és az Art Café továbbra is a város élbolyába tartozik.