Bölcső Bar and Food 2.0 (Budapest, Zenta u 3.)

Buda nincs annyira jól ellátva kézműves sörözőkkel, mint Pest, viszont ha a XI. kerületet nézzük, akkor ott azért jó a helyzet e tekintetből.  A KEG Sörművház országos szinten kiemelkedő hely, de színvonalas a B8, a Lustamacska, a Clock s persze a nemrégiben székhelyet változtatott Bölcső. Az eredeti helyszínen hasonló profillal működik tovább egy gasztrokocsma (Lülü’Z gastro pub), mely a belga sörökre összpontosít.

A Bölcső a hajdani Kisrablóban talált új otthonra, ugyanazzal a filozófiával: igényes, kreatív sörkorcsolyák és kiemelkedően jó sörök, melyek jó képet adnak a magyar csúcsfőzdék aktuális  törekevéseiről. Az igen széles palackos választék mellett 16 csapon mérik a jobbnál jobb kraft söröket. Az étlap szűk, de változatos, nem könnyű választani. Tartanak véres hurkás rétest porter mártással, cassoulet-t, barna sörös marhapofát s még sorolhatnám.

A kiszolgálás kedves, a beltér hangulatos.

Rendeltünk egy rákburgert (benne a rákon kívül wasabis majonéz, pok choi és kimchi), ami kitűnő volt, továbbá egy klasszikust, Távoli Galaxist valamint White Space-t a Rothbeertől, mert akadt a társaságban, aki ezeket még nem kóstolta, továbbá Frooth Hoperatort a Mad Scientisttől, valamint Kadarkát a Monyótól. Van, aki a sör-bor hibridben fantáziát lát, e műfajban a Monyóé a főszerep. 

A szóban forgó sört Márkvárt János szekszárdi bortermelő százéves, karós művelésű kadarkájának a törkölyével erjesztették együtt, az eredmény a savanyú söröknek egy különleges, egyedi darabja lett.

A Bölcső igen hamar megtalálta az új helyen is közönségét, a hatalmas beltér ellenére alig kaptunk helyet. Megyünk még.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Pesti Burger és Bár (Budapest, Tűzoltó utca 50-56.)

A magyar gasztronómia utóbbi másfél évtizede egyértelmű sikertörténet, nem sorolom a konkrét eredményeket a BocuseD’Or-tól a két michelin csillag első térségbeli elnyeréséig (Onyx), a lista oly hosszú lenne, hogy szétfeszítené e ki szösszenet kereteit. Legutóbb arról kaptunk hírt, hogy Európa legjobb 50 burgerezőjének listáján a Bamba Marha ötödik helyezést kapott.

Az elismerés megérdemelt, de hadd ajánljuk a tesztelők figyelmébe a tavaly nyár elején a Tűzoltó utcában újra nyitott Pesti Burger és Bárt, melyneka Tompa utcában működő elődje a hamburger műfajban éppoly egyértelműséggel listavezető évekig Magyarországon, mint mondjuk az encsi Anyukám Mondta a pizza terén.

Idén márciusban végre sikerült letesztelni a legendás egység 2.0 verzióját.

Kóstoltunk egy heti burgert, melyben a szaftos, tökéletesen hőkezelt marhahúspogácsát egy préselt, megdermesztett, majd megpirított malacfejhúspogácsa egészítette ki több más izgalmas belevalóval együtt, kértünk egy sima sajtburgert extra jalapenoval, mert az alapjáratot is ismerni kell, a böjtöt tartó barátunk pedigvegaburgert kért. Kísérőnek hárman rendeltünk egy adag helyben készült chipszet házi ketchuppal és házi majonézzel. Burgereink kifogástalanok, sőt,katartikusak voltak, jól passzolt melléjük a ropogós chips. Zubr és Schöfferhofer sört csapolnak, de tartanak száz százalékos szabolcsi almalevet és remek limonádékat is, amiket szintén kóstoltunk.

A kiszolgálás kedves, elkötelezett, lelkes, hosszú évek óta nem hallottunk ilyen átéléssel előadott prezentációt a napi ajánlatról. A forró vaslap mellett személyesen a tulajdonos-üzletvezető, a magas gasztronómia hívei számára a már bő fél évtizede megszűnt Atakám bisztróból ismert Háda Imre állt, ő gondoskodott arról, nehogy túlsüljön a kiváló alapanyagból készült húspogácsa.

A beltér hangulatos, az árak értékarányosak.

Kis társaságunk következtetése egyértelmű volt:aPesti burger és bár újra nyitásával elfoglalta korábbi helyét a műfaj csúcsán.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Bugard's Pub (Temesvár, Lenau utca)

A hétvégén családilag a Bugard’s Pubban ettünk, ahol eddig csak inni volt alkalmam.

Pincérünk kedves volt, kértem tőle, hogy tegyen blues zenét a pop helyett, mondta, hogy inkább tesz jazzt, mert az nyugodtabb és vasárnap van, így inkább legyen nyugis a háttérzene, amiután végül bluest tett Gary Mooretól. De sajnos utána egyéb dalok következtek, úgy találtuk, hogy 6-7 szám követte egymást újra és újra, melyek között tény, hogy jók is voltak.

Iszonyú lassan érkeztek az italok, nagy nehezen leadtuk a rendelést, 18 perc elteltével derült ki, hogy nincs bolognai penne. Megegyeztünk paradicsomos bazsalikomos pastaban, ami ritka gyenge volt, a mártás friss paradicsomból készült, de kevés volt és karakter nélküli. A parmezánt standard reszelőn reszelték, kevés volt az is. A babfőzelék miccsel kantinszínvonalat képviselt éttermi áron (28 lej), a burgerek szárazak, érdektelenek, a csirkeszárny sótlan és az ígéret ellenére csípősségmentes. Korrekt volt az oldalas, elfogadható a ropogós csirkefalatokból álló étel és  a töltött rántott hús, bár látnivaló, hogy a konyha számára egy tördezésmentes, normál panír elkészítése is gondolt okoz. Egy átlagos háziasszony meggyőzőbben készíti el ugyanezeket a fogásokat.

Az ételek szotyogtatva érkeztek, mire tíz fős társaságunk utolsó tagja megkapta az ételét, az elsők már megették a magukét. Persze ez is jobb volt így, mintha hidegen érkeztek volna az ételek.

Az itallapon szereplő sörök közül a fele nem volt kapható. A bab mellé a salátát akkor hozták ki, amikor bab szinte elfogyott, a vegyes saláta dresszing nélküli felszeletelt gyenge minőségű paradicsom, uborka és paprika volt. Az olajtartóban kommersz napraforgó volt, a kenyér nagyipari és nem kicsattanó frissességű.

A kiszolgálás udvariassága sajnos nem tudta kellőképpen ellensúlyozni a lassúságot és figyelmetlenséget.

A beltér egyébként kifejezetten hangulatos, igényes, megnyerő, kis odafigyeléssel könnyedén fel lehetne vinni a helyet külön befektetés nélkül az 5 pontos skálán a jelenlegi 2 pontról 4 pontra.

Mert ez a teljesítmény nem ütötte a mércét.

Tíz fős társaságunk szinte minden tagja elégedetlenül távozott.

Dorozsmai  Endre