Kecskeméti 5-ös bekötőút mentén működik
az 5-ös halászcsárda. Étlapja a hagyományos, közkedvelt magyar fogásokra épít,
de kínál ritkább fogásokat is. A választék nem eltúlzott, de széles a szegediesen
készített kétféle (harcsa és ponty) halászlétől a sült keszegen, pisztrángon,
süllőn át a kapros-tejfeles galuskával kínált kakasteréj-here pörköltig vagy a
dödöllés erdei gyümölcsös szarvaspörköltig. A desszertfront sem reked meg a
palacsinta - somlói - gesztenyepüré
sablonhármasnál, kínálnak kemencében sült tejes pitét, vargabélest, sajttortát és túrógombócot is.
A beltér hangulatos,
kár, hogy rádió
szól a háttérben, súlyosbításképpen tévé is megy, szerencsére hang nélkül. A
kiszolgálás kedves, udvarias és gyors, az árak meglepően barátságosak, mind
étel-, mind italfronton legyen szó halakról, borról vagy békebeli szódavízről.
Némi hezitálás után halászlé
helyett pikáns halgombóclevest rendeltünk (1100 ft),
mert ez meglehetősen ritka
fogása a halászcsárdáknak, továbbá haltepertőt (1190),
ami ugye elmaradhatatlan,
salátával körített harcsacsíkokat (1490), amihez sült krumplit is kértünk
valamint haltatárt (1290).
A harcsacsíkok nem voltak élvezhetetlenek, de ezt a
tányért inkább nevezném kötelességszerűnek, mint jól sikerültnek. A levesben a
nagyipari tejföl nem oldódott csomómentesen, a halgombóc kissé törékeny volt,
de magát a fogást alapvetően jó ízűnek és ötletesnek találtuk s külön értékeltük
a hozzá adott ropogós héjú, friss, házi jellegű kenyeret. A haltepertő remekül
sikerült, friss volt, ropogós, a haltatár pedig régi vágású, tehát darált és a
megszokott módon ízesített, hatalmas vajhasábokkal, sok zöldséggel és ipari
toastkenyérel tálalták kézzel faragott, Nagy-Magyaországot mintázó fatálon.
Összességében jót ettünk, nagyon
kedvező áron s legközelebbre is hagytunk megkóstolnivalót.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése