2018. augusztus 16., csütörtök

Nagyvárad legjobb éttermei – 3. rész





Nagyvárad legjobb éttermei – 3. rész
A tizes lista 8, 9, 10-es helyezettjei: a Laurus, a To Chefs és a Spoon - Lótusz

A nagyváradi éttermekről szóló sorozatomban utoljára maradt a lista 8., 9. és 10. helyezettje, a Laurus, a To Chefs és a Spoon - LÓTUSZ.
A Laurus a Double Hilton szállodának az étterme, így nem meglepő, hogy messze legdrágább a bemutatott tíz étterem között. Hirtelen nem jut eszembe, hogy megtörtént-e velem valaha, hogy 35 lejt fizessek ki egy pohár borra (vagy annak megfelelő forintot) , s olyan meg különösen nem, hogy ha ki is fizettem egy nagyobbacska összeget, ami mondjuk meghaladja 15-20 lejt, akkor az a bor jó- átlagos legyen, és ne csúcsbor, aminek nagyjából a palackja kerül annyiba, mint itt a pohár. Jómagam korrektnek ítélem, hogy tisztes haszon legyen az italokon, de a boron ne legyen a szaküzleti árhoz képest kettes szorzó által biztosítottnál nagyobb haszon.  
Ettől függetlenül e sorozat konyha-centrikus, elsősorban a séf(ek) teljesítményét díjazza. Márpedig a Laurusban jól főznek és szépen tálalnak, akkor is, ha akadt étkezésünkben méltatlan döccenő. Értékelendő az is, hogy pár hónap elteltével (idén márciusban sikerült ide eljutnunk) már nem találjuk a rendelt ételeket az étlapon, más szóval, rendszeresen frissítik azt, megjelenik a szezonalitás szempontja is a menüben.
Ettünk egy vegyes előételt, krémlevest, sült lazacot valamint Creme brulée-t. Ételeinkkel meg voltunk elégedve, leszámítva az utolsó tételt. Egyszerűen megengedhetetlen, hogy 20 lejért egy elit helyen állagproblémás legyen egy klasszikus desszert. Márpedig itt e csemege bizony kásás volt és ebből kifolyólag lényegében élvezhetetlen. A kiszolgálás egyébként példás, udvarias, kedves, szakszerű, a beltér igényes, elegáns, de nem feszengős.   

(Sajnos az étteremben  készített fotók egyszerűen eltűntek. Ha netán megkerülnének, akkor fel fogom tneni őke tide.)

A To Chefs Nagyváradon, de tulajdonképpen a régióban is az elsők között volt a sablonokat meghaladó táborban. Új étlapja, mely egy új ingatlanban való megnyitással kötődik egybe nem kevés izgalmat nyújt. Van külön déli és vacsora menüjük, mindkettő tartalmaz olyan fogásokat, melyek igényt tarthatnak az ínyencek érdeklődésére. A desszertfronton jól hangzik a joghurtkrémes canneloni passió-gyümölccsel. A bélszínt szarvasgombával és gratinírozott burgonyával kínálják, a rablónyársat rákból és tintahalból készítik, mellé köretként a francia konyha lecsóját, a ratatouille-t kínálják.
Személyes élményem régebbi, nem volt érkezésem újratesztelni az éttermet a sorozat alkalmából. Igen ízletes pisztrángot ettem, a zöldségköret benne volt a feltekert halfilében, a hal friss volt, belül szaftos, megfelelően hőkezelt, jól ízesítették a köretet és kellemes mártást adtak mellé. Desszertként panna cottát kértem erdei gyümölcsmártással, ez is jó volt, nem szenvedett a műfaj megszokott hibáiban (tejszín kispórlása, ami nem ritkán túlzselatinozottsággal párosul). Társam pecsenyekacsa-májat evett krumplipürével és gyümölcsös tarte-ot, ezt menüben kínálták igen kedvező áron. A kiszolgálás itt is kifogástalan volt.
A konzervatív ember előítéleteket táplál a pláza-éttermekkel szemben. Mindazonáltal ezek között is akad színvonalas, mi több, miképpen az időközben sajnos megszűnt Tanti igazolja, hogy még michelin-csillagos is. 




A Spoon Lótusz-centerbeli egysége is idekívánkozik, a TOP10-be. Itt is kommunikálnak magyarul, akárcsak a Kőrös-partiban, ami önmagában otthonosságérzetet teremt. Külön értékeltük, hogy pincérünk felajánlotta, hogy hoz magyar nyelvű étlapot. Az egyik fal teljes egészében üvegből készült, kilátást biztosít a városra, de annak nem a legszebb részére. Parkolót, tömbházakat, egy kisebb bevásárlóközpontot és egy ortodox templomot lehet látni az ablak melletti asztalnál ülve. Befele tekintve, szép rendezett modern, belteret láthatunk, amit akár barátságosnak is nevezhetünk. Tény, hogy ez az egység a dizájnt tekintve sem versenyezhet Kőrös parti testvérével. Megjegyzem ugyanakkor, hogy nagyjából egy év telt el mióta itt megfordultam, azóta a konyha akár fejlődhetett is.
Izgalmas és szép a tálalás, az ízek többnyire rendben vannak, de azért a konyhateljesítménye itt-ott kissé megbicsaklik. Rendeltünk avokádókrémet marinált fetával és aszalt paradicsommal, tortillachipszel és focacciaval: a szépen tálalt előételt zömmel késztermékekből rakták össze. A helyben készült avokádókrém citrusos, kellemes volt, jót tett volna neki egy kis zöld koriander. Az aszalt paradicsom és a chips késztermék volt, a focaccia is annak tűnt. Pub-foodnak sör vagy bor mellé nem rossz. Ettünk még erdei gombakrémleves ropogós zsemlekockával. Az ízletes levesben volt termesztett gomba is. 
Főételnek vajban sült tengeri sügérfilét választottam, mandulás parajraguval, zellerpürével. A hal finom volt, friss, szaftos, az adag tisztes. A paraj sósabb az optimálisnál, egyébként ízre, állagra nem rossz. A zellerpüré lehetett homogénebb, habosabb, tejszínesebb. Mindazonáltal e fogást is jónak ítéltem, mely messze meghaladja a honi, partiumi átlagot. Értékeltük, hogy a desszertfront nem ragad meg az Erdélyben megszokott túrófánk-fagylalt-palacsinta háromszögben, szerepelt az étlapon panna cotta, karamelles madártej, csokiszuflé vaníliaszószban, csokis sajttorta s még sorolhatnám. 
Némi hezitálás után karamellizált fügét kértünk joghurtos mascarpone-krémmel, vaníliafagylalttal. Az ötlet jó, a tálalás szép volt. A fügék finomak, ám a „joghurtos mascarpone-krém” inkább kukoricapehellyel összekevert könnyed, homogén Lidl-túróra emlékeztetett. A vaníliafagylalt iparinak tűnt, de ízletes volt. Nem volt ez így rossz, de a teljesítmény elmaradt a Kőrös parti Lótuszétől. A borlap is szerényebb, 35 hazai tételt kínálnak a palackra, s csak három bort mérnek ki decire.



Összefoglalóan leszögezhető, hogy ezek az éttermek is meghaladják a Kárpát medencei átlagot és az előforduló hibák dacára vállalhatóak egytől egyig.

Dorozsmai Endre


A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése