Elemózsia (Székelyudvarhely, Bethlen u. (románul Beclean) 147.)

Magyarországot a kétezertízes évek elején érte el az utcai étkezés, a „street food” megújulása, a kategórián belül a minőségi szegmens határozott megerősödése és jelentős színesedése. Erre Erdélyben és Partiumban bő fél évtizedet kellett várni. Az áttörés évének a 2017-est nevezném. Azóta rendeznek a nagyobb városokban rendszeresen, évente többször e témára épülő gasztro-fesztiválokat, melyeken találkozni lehet egy hangulatos, magyar feliratú „food truck”-kal, melyen ez áll „Elemózsia”. Előtte jellemzően kígyózó sort láthatunk, ami egyébként jó jel.

A nemrégiben Székelyföldről hazafele tartva egy impozáns épület homlokzatán ugyanerre a feliratra lettük figyelmesek Székelyudvarhely bejáratától nem messze, 

úgyhogy le is fékeztünk, parkoltunk, majd helyeink elfoglalása valamint az étlap tüzetes átvizsgálása után meg is rendeltük a kívánt fogásokat. 

Ami a választékot illeti, a klasszikus pub-ételek mellett tartanak néhány levest (pl. csomboros csirkeragu- illetve pacallevest), pizzákat, spagettit, teriyaki csirkét, csirke és sértéscsíkokat és csülköt is.

Végül a választásunk a fish and chipsre 

valamint a fesztiválokról már ismert marhaburgerre esett, 

desszertként lime-os sajttortát 

és csokivulkánt kértünk, 

ami egyébként a teljes édesség-választékot jelentette. Ezután hosszas várakozás következett, ami sajnos Székelyföldön nem ritka. Háromnegyed óra elteltével megérkeztek a főételek. Pincérünk szabadkozott, mondta, hogy nem számítottak ekkora rohamra (félház volt), s általában gyorsabban érkezik az étel.

Hadd emeljem ki a jó, koncentrált limonádét, ami frissen préselt citromból készült, édesítésmentesen, nyilván akinek kell a cukor vagy méz, az kér. Különösen azután tartom ezt jó pontnak, bár azt mondhatnánk, hogy ez banalitás, hogy Nagykárolyban egy útmenti bárban a minap a pultos szemrebbenés nélkül azt felelte arra a kérdésemre, hogy citromból készítik-e a limonádét, hogy „sehol nem készítik citromból”. Ami nyilvánvalóan nem igaz, és jelzi a jelen állapotok abszurditását. S azt sem hallgathatom el, hogy még a jó helynek számító borzonti Basa limonádéjából is kilóg az ipari citromlé íze. Úgyhogy bizony a limonádé minősége is egy hely lelkiismereteségének fokmérője lehet.S ha már az italoknál vagyunk: tartanak néhány magyar bort, aminek örvendtünk akkor is, ha nem ihattunk (Bock, Frittmann), a hely profiljáőhoz illene a kézműves sör is.

Ételeink korrektek voltak, átlag felettiek, de azért lehetne rajtuk finomítani még, főleg a húspogácsa lehetett volna szaftosabb. A csokivulkán készülhetett volna magasabb kakaótartalmú csokiból, de így is túlmutatott a mai desszertek átlagán, a sajttorta remek volt, a bátran fűszerezett hallal és a sült krumplival is meg voltunk elégedve.

Mindazonáltal összességében jó élmény volt az Elemózsia, Udvarhely és Csíkszereda között utazván érdemes ide betérni. Főleg, ha jól állunk idővel.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változatát a Demokratának küldtem el.