Csuta cukrászda (Csákvár, Kossuth utca 20.)

Mindig is nagyra tartottam azokat a vendéglátósokat, akik egy fővárosközpontú országban képesek voltak vidéken olyan szintű teljesítményre, hogy bekerüljenek vele az országos köztudatba. S nem is elsősorban a százezres lakosságszámú nagyvárosokra gondolok, hanem inkább a kisebb településekre. Halascsárda Akasztón, ínyenc étterem Fertőrákoson vagy Balatonszemesen (Ráspi, Kistücsök),  minőségi cukrászda Gyulán vagy Soltvadkerten (Száz éves ill. Szent Korona cukrászda).

S ha már a cukrászdáknál vagyunk, ezek is két csoportba sorolhatóak. Vannak az újhullámos, francia stílusúak, mint a Mihályi desszertszalon Vácon, vagy a miskolci Desszertem s vannak fősodratúak, melyek a hagyományos, megszokott ízvilágon belül maradó egységek közül emelkednek ki. A kettő közé illeszteném a Damniczkit Székesfehérváron, a Patakit Érden, a Solier-t Gödöllőn.

A fősodratú igényes egységek sorát gyarapítja a Csuta cukrászda Csákváron, melynek tulajdonosa a fagylaltversenyeken aratott eddig országos sikereket. Nemzetben gondolkodó emberként értékeltem a cukrászda homlokzatára kitűzött magyar zászlót és a csákvári Kárpátia koncert plakátja a bejárati ajtón. Kellemes kerthelyiségük van, minijátszótérrel, amit igénybe is vettünk. 

Itt próbáltuk ki az idei országtortát, a Komáromi kislányt, ami szakmai berkekben komoly vitát váltott ki, ezúttal is akadt egy csúcscukrász, aki kóstolatlanul nekitámadt azt országtorta „intézményének”, s konkrétan ennek a tortának is, esztétikai alapon. (Minden elismerésem a megszólalóé, ami az ő szakmai teljesítményét illeti. Viszont az országtorta célja aligha az, hogy olyan komplex és kreatív legyen, mint az ő keze alól kikerülő desszertcsodák. Az országtorta milliók számára hivatott az átlagnál jobb élményt nyújtani azzal, hogy többszáz egységben elkészítik országszerte, megadott recept alapján, bárki számára hozzáférhető áron. S e szerepkörét betölti.)

Minket egyébként meggyőzött a Komáromi kislány. Ettünk még egy mille feuille-t is, az sem volt rossz, de jobbat vártunk. Megkóstoltuk a díjnyertes parmezános körtefagyit is, jó volt, de nem találtuk lehengerlőnek. Összességében szerettük a helyet.

Annyi biztos, ha utunk átvezet Csákváron, mondjuk Mór fele, mint ezúttal is, akkor ismét megállunk ebben a méltán népszerű cukrászdában és kipróbálunk más fagyi-ízeket is, lehetőleg azok közül, melyek díjazottak voltak az elmúlt években, például a 2012es év fagylaltját a Triászt.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változatát a Demokratának adtam le.