Móres bárkonyha (Szeged, Híd utca 6.)

A kézműves, igényes hamburgerkultúra lassan megveti Szegeden is a lábát. Öt éve még egy kalauzba bekerült egy botrányos, marhahúspogácsa helyett kinyomozhatatlan eredetű mirelit húspépet kínáló egység a legjobb street food helyek közé, ma ilyesmi aligha fordulhatna elő.

Külön örvendetes, hogy országos szinten a kézműves burger többnyire maga után húzza a kézműves sört is, ez Budapesten általánosnak mondható.  De a zseniális szegedi Kapca is már évekkel ezelőtt, a nyitástól, a legjobb kraft sörök lelőhelye volt, így nem lepett meg, hogy a másfél éve nyitott Móresben is kínálnak kézműves söröket, méghozzá baráti áron. A Szentandrás serfőzde nedűit tartják (Bandi bá, Nyúlon túl, Ogre), egységesen 640 forintos áron.

Nagyon tetszett a hangulatos, kicsit a pubokra hajazó háromszintű beltér, a falakon archív fotók, régi balekit-lemezek borítói, a polcokon üres italosüvegek.

Értékeltük a készséges, udvarias és kedves kiszolgálást is.

Az étlap néhány előétel (pl. padlizsánkrém, humusz), leves és nemzetiközinek mondható pub-food (BBQ csirke és sertésborda, rántott camembert, makaróni) mellett főként burgereket és pastaramikat kínál, mi ezek közül választottunk egyet-egyet a tapenade előétel után.

Nagyon értékeltük, hogy kihoztak az egyébként belevalókkal tisztesen ellátott burgerhez három szószt is, egy házi készítésűnek tűnő mustárt (azért gondolom helyben készültnek, mert amikor magam is próbálkoztam a műfajjal, hasonló volt az eredmény), ugyancsak házinak ható bbq-szószt és egy majonéz alapú mártást.

Remek volt a főtt, majd sült újkrumpli és a buci is. A pastrami húsa szaftos és ízletes volt,

a burgerben a húspogácsa sajnos nem, az bizony kiszáradt, ezen még kell kísérletezni.

Olyan tisztes adagot hoztak ki, hogy desszertre már nem futotta a kapacitásunkból, pedig szívesen megkóstoltuk volna a datolyatortát, de akár a répatortát is.

Összességében jó hely a Móres, vélhetően betérünk még.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.