Ha február, akkor Furmint – kilencedik alkalommal rendezték meg a Furmint nagykóstolót

A rendszerváltás utáni korszak borszakíróinak legnagyobbja, Alkonyi László megannyi kitűnő meglátásának egyik szemléletformáló darabja a szőlőfajták elhelyezése a borok minőségét meghatározó koordinátarendszerben. A szerző a „Vigyázz, kész, rajt ... bor!” című kötetében írja le, hogy a bor olyan, mint egy fénykép, a borásze metaforában nyilván a fotósnak felel meg, a felvétel a termőtájról készül, az évjárat a beeső fény, a fajta pedig a fényképezőgép. S ahogy a művészi fotókat sem azzal népszerűsítik, hogy az egy Kodak vagy Nikon, így a fajtakérdést sem kell túlhangsúlyozni.

E metaforához annyit tennék hozzá, hogy érvényessége nem egyetemes, hanem azokra a borokra áll, melyek célja a termőhely megmutatása. Ideáltipikus példák Burgundia és Tokaj dűlőszelektált borai.

Mindazonáltal a borok iránt érdeklődő közönség nagy része fajták alapján fog orientálódni a továbbiakban is, tehát addig, amíg el nem érjük azt az ideális állapotot,hogy a magyar borokat megigyuk mi magunk és a külföldiek örvendjenek, ha egyáltalán kapnak belőle, addig bizony igencsak fontos kérdés, hogy miként tudjuk a fajtáinkat kommunikálni.

Nemzetközi fronton elsősorban a Furminttal van mit keresnünk.

Szerencsés egybeesés, hogy épp ez a fajta a legtöbbre érdemes borvidékünk fő fajtája. A 22 magyar borvidék közül nem kétséges, hogy a legegyedibb Tokaj, mely minden túlzás nélkül egyedülálló minőséget produkál világszinten. S ezt nemcsak egy nemzetben gondolkodó, eleve a magyar borok népszerűsítésére kiélezett borínyenc mondja, hanem lényegében mindenki, aki mélyebben foglalkozik a témával. S akkor nem is említettem, hogy hány történelmi figura méltatta a tokajit az elmúlt évszázadok soránIV. Piustól XIV. Lajosig.

Az, hogy Tokajban készülnek a világ legjobb édes borai, szinte közhely, kevésbé ismert, de egyre több borisszához eljut az a tény, hogy Tokajban csúcsminőségű száraz borokat is készítenek. Mióta a magyar borászfejedelem,Szepsy István palackba zárta a legendás 2000-es,az Úrágya dűlőben termett, Furmintból készült csodabort, egyre többen indultak el ebbe az irányba.

Tokajban hat engedélyezett fajta van, a Furmint, a Hárslevelű, a Sárgamuskotály, a Zéta, a Kövérszőlő és a Kabar. Az utóbbi három csekély területen terem, az első három közül is a Furmint emelkedik ki a területnagyság tekintetében. Minőségben nem feltétlenül, hiszen nem kevés borász van, aki a Hárslevelűt többre tartja, viszont a Furmint is ad elég jó bort ahhoz, hogy mesélni tudjon a hegyaljai dűlőkről. Ugyanakkor mára már adottság,hogy a Furmint az, mely az összes Magyarországon honos fajta közül a legismertebb és legelismertebb nemzetközi szinten.

Éppen ezértkiemelt jelentősége van azoknak a rendezvényeknek, melyek e fajtát állítják a középpontba.

A „Furmint Február”nevű giga-kóstoló első ízben 2010-ben került megrendezésre, már akkor is egy igen reprezentatív helyszínen, a Festetichpalotában, ahonnan álköltözött a következő évben a Mezőgazdasági Múzeumba. Azóta a rendezvény évről évre népszerűbb és látogatottabb, 2011/12-ben egy rutinos borisszának még végig lehetett kóstolni különösebb gond nélkül azt a 90-100 bort, amit a részvevő borászok kínáltak, a mai többszázasválaszték megízlelése már csak a különleges kóstolási képességekkel és sebességgel bírók számára abszolválható, mi meg sem próbáltunk erre törekedni.

Az idei rendezvény is emlékezetes volt minden szempontból. Ott voltak a nagy sztárok, akik régóta foglalkoznak ezzel a fajtával, de a kiállítók között találkozhattunk több olyan birtokkal is, melyekről még a borpiacok állandóan pásztázó vájtfülűek sem hallottak.

Kis csapatunknak idén mindössze három óra állt rendelkezésre, azért a több mint száz kiállító közül nagyjából két tucatnak ízlelhettük meg a borait. Jártunka sztároknál, róluk nem írnék hosszabban, a világhálón rengeteg hivatkozást találni a nevükre (Tokaj Nobilis, Bott Judit, Demetervin, Spiegelberg, Baumkauf pince, Dereszla, Dobogó, Barta,

Holdvölgy).

Nagyon jó élmény volt az Angyal borászat kereskedelmi igazgatójával elbeszélgetni,hamar kiderült, hogy ugyanazon értékrendi szemüvegen keresztül figyeljük a világ dolgait. A boraik is meggyőztek, persze nem először kóstoltuk őket.

Egyik legkellemesebb élményünk a Joós pince volt Somló-hegyről, akik egy harmad hektáron gazdálkodnak, hat fajtával. Furmintjuk kifejezetten megnyert.

Első ízben kóstoltuk a borújságíróból lett borász Csite Norbert erdőbényeiborait, s meg is fogadtuk, hogy idén ellátogatunk a „Bor, mámor, Bénye” nevű rendezvényre, ahova egyébként Berger Zsolt helybeli borász is invitált egy standdal odébb. Nem hagytuk ki a Budaházy pincét,

örömmel nyugtáztuk, hogy Újvári Vivien lett a Barta pince borásza és kedélyesen elbeszélgettünk Demeter Endrével, akivel valaha közös blogunk is volt Borbandi néven.

Öröm volt látni, hogy egyre több kiállító érkezik a Tokajon és Somlón kívüli borvidékekről(ugyebár e két vulkanikus borvidéknek a meghatározó fajtája a Furmint). Ott volt Nagy Sagmeitser Ernő a Szerémségből, neki sem először kóstoltuk remekbe szabott terroir-borait, Bott Frigyes a Felvidékről, azon belül a Garam mentéről, a Katona borház és a Garamvári pincészet Balatonboglárról (ez utóbbi képviselői remek Furmint pezsgőt hoztak a közeljövőben piacra kerülő reduktív borukon kívül, mely alighanem a piac egyik legjobb ár/érték arányú könnyű furmintja lesz), a Gilvesy pince a badacsonyi borvidékről, azon belül a Szentgyörgy-hegyről (ők is kiemelkedőt alkottak ismét), a Pálffy pince Köveskálról (Balatonfelvidék), a Skrabski pince Balatonudvariról, a Petrányiés a Szent Donát Csopakról (mindhárom a Balatonfüred-Csopaki borvidékről való), hogy csak azokat említsük, akiknél megfordultunk.

 (Ha már szóba került a Szent Donát pince, hadd emlékezzünk meg arról is, hogy másnap a pincészet kimagasló minőséget nyújtó saját éttermében, a Márga bisztróban ebédelhettünk Csopakon, amit jó szívvel ajánlunk minden ínyenc figyelmébe.)

A Dobogó pince valamint a Chateau Dereszla édes boraival zártuk a sort.

Aki megéhezett és nem akarta elhagyni a rendezvény helyszínét,kiváló sajtok és felvágottak között válogathatott.

Külön élmény volt, hogy a pár éve debütált és akkor még arányáron kínált furmintos pohárból kóstolhattuk a jobbnál jobb borokat. (Két darabot lehetett a pohár-premieren venni 13.000 forintért, mit ne mondjak, nem éltünk a lehetőséggel. Itt helyszínen 2500 ft volt bérleti díj és a poharat haza lehetett vinni.)

A Február egyébként nemcsak Budapesten szól a Furmintról. Miskolcon 9-én volt nagysikerű rendezvény, e hét végén, pénteken, 16-án Debrecenben, vasárnap, 18-án Mádon lesz Furmint kóstoló, ahol a 2017-es év étterme, a Mádi Udvarház biztosítja a három fogásos menüt a borok mellé.

Az is örömteli, hogy a Furmint február oldalvizén más hasonló filozófiájú kóstolók is felfutnak (pl. Olaszrizling Október,nagy Kékfrankos kóstoló és még sorolhatnám), melyek megmozgatják a borfogyasztó közönséget, anélkül hogy egyik rendezvény elszívná a közönséget a másik elől, sőt, mint e rendezvények rendszeres látogatója, inkább arról számolhatok be, hogy a nagyszabású boros programok, bár egyre több van belőlük, egyre látogatottabbak, mint ahogy a minőségi borozók forgalma sem csökken attól, hogy egyre újabbak tájrák ki kapuikat.

Bízzunk benne, hogy e rendezvények előbb-utóbb átlépik a gúnyhatárt és Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken is lesznek februárban Furmint-kóstolók a magyar borok nagyobb dicsőségére.

Dorozsmai Endre