Amikor a kétezres évek első
évtizedének legelején, már több év internetezős múlttal, először hallottuk azt
a kifejezést, hogy „blog”, először azt sem tudtuk, eszik-e azt vagy isszák. Azóta
eltelt több mint 10 év és lassan átjárhatóvá válik a határ a blog és a klasszikus
sajtó, legyen az folyóirat vagy könyv, illetve a blog és a rögvalóság között.
Bloggerek belecsöppennek a gasztronómia
vagy a gasztro-média világába, mint Mautner Zsófia, aki nem kisebb személyiség
mellett lett a „Chili és vanília” blog alapítójaként a Lidl gasztronómiai reklámarca,
mint Széll Tamás, a világ szakácsolimpiájának tartott Bocuse d’Or 2016-os
európai fordulójának győztese, de említhetem a blogger-cukrászdákat, is mint pl.
az „Édesem” (a hozzátartozó blog címe: http://edesem.blog.hu/)
, vagy Fördős Z-t, aki a Szárnyas Ízvadász blog (mai címe: http://zeakonyhaban.blog.hu/)
szerzőjéből vált a „Konyhafőnök” című műsor országosan ismert vezetőjévé.
Jómagam is fúziós blogot indítottam
2011-ben, melyben a világhálón is közzé teszem az „analóg” sajtóban megjelent étteremkritikáimat.(http://dorozsmaiendre.blogspot.ro/)
A magyar gasztronómia blogvilágában
a legjelentősebb orgánum a „Bűvös szakács”, mely ma már a Gault Millau
blogcsaládhoz tartozik. Itt a magyar gasztro-pápa, a gasztro-forradalomnak is nevezett
minőségelvű magyar gasztronómiai megújulás vezéralakja, Molnár B. Tamás
valamint felesége és szerzőtársa, Bittera Dóra közölnek rendkívül izgalmas szöveget.
Alapanyagokról, technológiákról, éttermekről, kidolgozott, ledöbbentő részletességű
és garantált sikereséllyel kecsegtető recepteket közreadva. Jómagam ezek közül
hadd emeljem ki itt és most a vietnámi konyhának az egész világot meghódító levesét,
a pho-t, melynek egyik receptjét (több ezernyi változata van e levesnek) a
Bűvös szakácson is megtalálhatjuk: http://gaultmillau.hu/buvos-szakacs/pho
Ugyanehhez a blog-családhoz
tartozik a két legfontosabb sörös blog közül az egyik, a „Mese habbal” (http://gaultmillau.hu/mese-habbal).
Megmondom őszintén, hogy minden elismerésem mellett nem tudok fenntartás nélkül
rokonszenvezni az „érted haragszom, nem ellened” mentalitásnak a túlzásaival,
azzal, amikor a reális magyar sikert leértékelően kommunikálják. (Lásd http://gaultmillau.hu/mese-habbal/magyar-sorsikerek)
Nem vitatom, hogy a jószándék vezérli a szerzőt, de ez akkor sem helyes.
A másik jelentős sörös blog a
Sörbúvár (http://sorbuvar.blog.hu/), melynek szerzője, Vásárhelyi István egyben
lelkes előadó is,
megfordult Erdélyben is többször, jómagam Aradon és Temesváron
hallgattam rendkívül érdekfeszítő, adatgazdag előadásait a sörkultúráról, melyekben
olyan megcsontosodott közhiedelmeket épít le, miszerint a magyar csak és kizárólag
borivó nemzet lenne, s tényekkel támasztja alá, hogy bizony sörivó nemzet is
voltunk már a kezdet kezdetén.
A Gault Millau blogcsalád része
ma már a Művelt alkoholista is (http://gaultmillau.hu/muvelt-alkoholista), melyen
a bor témájában lehet olvasni komoly, helyenként szinte tudományos értekezéseket, meg persze időnként olyanokat
is, melyeket Alkonyi László, aki a magyar borszakírás legnagyobbja így karikírozott
ki: „Kóstoláskor először a mangó jelenik
meg, az a tipikus dél-nigériai mangó, amely oly sokszor elbűvöli a tapasztalt
borszeretőket. Aztán feltűnik a narancs és a jellegzetesen brazíliai ananász
aromája. És végül az utóízben feldereng egy lehelletnyi arabika kávé, olyan
szépséggel, amilyet csak a 2005-ös évjárat tudott megcsillogtatni. Csodálatos
bor, legalább 95 pont.” És pont.
Az olvasó ilyenkor letaglózottan hátradől a székében, és keserűséggel
vegyes csodálattal felteszi magának a kérdést: „Uramisten! Mikor fogok én
ennyire érteni a borhoz?” Reményeink szerint persze soha, de erre csak kevés
borrajongó jön rá azonnal.”
Kiemelkedő blog a „Táncoló medve
bornapló” (http://tancolomedve.hu/), amit Ripka Gergő vezet. S mely szintén
kötődik bizonyos mértékben a Gault Millau-hoz: ugyanaz a kiadó adta ki a Gault
Millau kalauzhoz hasonló megjelenésű, az említett bornaplóra támaszkodó Tokaj
kalauzt, mely Alkonyi László 2009-es Tokaj iránytűje hagyományait folytatva teljes
áttekintést ad e világszinten egyedülálló borvidék borászatairól, szálláslehetőségeiről
és éttermeiről.
A blogvilág annyira színes és
változatos, hogy nem lehet korrekt toplistát összeállítani a blogokból,
lényegében mindenki kiválaszthatja azokat, melyek neki a legrokonszenvesebbek.
Jómagam nagy élvezettel olvastam évekig
a ma már nagyon ritkán frissített gasztrojazz
blogot (http://gasztrojazz.blogspot.ro/), mely számomra azért hiteles, mert
írója egyrészt maga is próbálkozott a vendéglátással, egyik kedvenc helyemet, a
Maligán éttermet vezette egy időben, másrészt az nem lehet véletlen, ha két
egymástól független ember, aki sehonnan nem kap semmiféle támogatást a véleményéért,
90%-ban ugyanazt gondolja a a magyar vendéglőkről. A maradék 10% vélhetően az
egyéni ízléskülönbségre valamint az éttermi teljesítményingadozásra vezethető
vissza.
Méltán népszerű az amatőrök által
profi szinten kimunkált blog, az „Egy nap a városban”, mely nem kifejezetten
gasztro-blog, inkább Budapest legszebb arcait megmutató netes fórum, viszont a
gasztronómia kiemelkedő hangsúlyt kap benne. Éttermesek elmondása szerint ezen
a blogon megjelenni azonnal érzékelhető forgalomnövekedést jelent. A szerzők
egyébként kifizetik a számlájukat, ami igen fontos elvi kérdés.
Semmi esetre se feledkezzünk meg
a legismertebb magyar ínyencről, a világ legjobb éttermeit sorra járó Jókuthy
Andrásról, aki egyébként a Bocuse d’Or 2016-os budapesti fordulójának műsorvezetője
is volt Mautner Zsófiával közösen. A blogján, a vilagevo.hu-n elsőként
olvashatunk a michelin csillagokról, csöpöghet a nyálunk a 3 michelin csillagos
éttermekről szóló beszámolókat olvasva és megtudhatjuk, hogy hova viszi
Magyarországon a szerző sokat látott gasztronómusként a világ egyik legnagyobb
ínyencét, Andy Hylert, aki már valamennyi 3 csillagos étteremben megfordult. Elárulom: a Babelbe, a Bock bisztróba, a
Borkonyhába, a Platánba és a Stand25-be. (Jó érzés, hogy jómagam is
megfordultam mind az öt helyen.)
Egy szó, mint száz,
gyönyörködtető az a sokszínűség, amit a magyar blogvilág nyújt az ínyenceknek,
érdemes benne kalandozni, akár napi rendszerességgel.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése