Valahányszor Kolozsvárra vet a
sors mostanság, mindig elcsodálkozom, hogy mennyire pezseg ez a város, hogy mekkora
lendületet vett itt az utóbbi öt évben a vendéglátás. Nemcsak nagyságban, de a
borbárok, éttermek átlagszínvonalában sincs olyan város a megmaradt Magyarországon,
Budapestet leszámítva persze, mely versenyre kelne vele.
Legutóbb véletlenszerűen ültem be
a „Cabinet de Vin and Cocotte” nevű borbárba, mert rokonszenves volt a külseje,
s mindaz, amit a kirakaton keresztül látni lehetett belőle. A „Cocotte” kifejezés
kissé meglepő egy borbár esetében, a magyar szóhasználatban ez ledér hölgyet
jelent, a franciában viszont serpenyőt is. Így pedig rögtön minden a helyére
kerül.
Aki ezt a helyet berendezte,
kitalálta, nagyon jó munkát végzett: otthonos, patinás, vendégmarasztaló a
beltér.
Emellett a kiszolgálás kifogástalan, udvarias, előzékeny, kellő
mértékben kommunikatív. A választék nagyon izgalmas, kínálnak marinált
tigrisrákot, carpaccio-t Szent Jakab kagylóból, tonhal sashimit, teppanyakit
kalmárhalból, konfitált kacsát s még sorolhatnám.
Mivel épp vacsorázni készültem
egy jóbarátommal, vissza kellett fognom a rendelést, ezért csak egy előételt
kértem, konkrétan kacsamájpástétomot és mellé egy pohár prosseco-t.
A pástétom
ízre, állagra, tálalásra egyaránt kitűnő volt, akárcsak a mellé felszolgált
kenyér.
Az ételhez kaptam só- és borsdarálót, továbbá kérésre kiemelkedő
minőségű extra szűz olívaolajat és balzsamcetet.
A borválaszték, mondanom sem
kell, nagyon igényes. Úgy tűnik, itt tényleg mindenre odafigyelnek.
Először jártam itt, de bízom benne,
hogy nem utoljára.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése