Családi mintaborászat Móron – Miklós Csabi pincéje

Miklós Csabi egyedi jelenség, üde színfolt a magyar borászat világában. Ő nemcsak kitűnő borokat készít, gondos szőlőmunkával, szakmai hozzáértéssel, kihasználva a móri adottságokat, hanem egyedi módon kommunikálja azokat. Humorral, kedvességgel, őszinte szóval, ami határokon innen és túl rabul ejti a hallgatókat. Tucatnyi alkalommal volt lehetőségem Őt hallgatni különböző helyszíneken, a saját pincéjében, Móron, több kóstolón Budapesten, Aradon, Temesváron és Borzonton. Rövid következtetésem az, hogy manapság, a hamisság, a gátlástalan és  erkölcstelen profithajhászás, az álértékek világában az emberekben hatalmas igény van az őszinte szóra, a hitelességre, a valódiságra. S persze a családi harmóniára, a hagyománytiszteletre, s nem utolsó sorban arra a hitre, hogy a szeretettel, lelkesedéssel és felkészültséggel végzett munka megtermi a maga gyümölcsét. Csabit hallgatva úgy tűnik, mindez megélhető, megvalósítható, nem csoda, hogy generációtól, szocializáltságtól, regionális hovatartozástól függetlenül mindenütt feszült figyelem, őszinte érdeklődés és nagy rokonszenv kísérte előadásait. Ami nem kis szó egy borkóstolón, ahol a negyedik-ötödik bor bizony a legtöbbször megoldja a hallgatóság nyelvét. Miklós Csabit az indulásról, befutásról, a bor divattá válásáról, a marketing szükségességéről és a hagyományok  fontosságáról kérdeztem.

Hogy alakult ki a bor iráni kötődésed? 

Már nagyon korán nyilvánvaló volt, hogy érdeklődésem a természet, illetve a természetközeli mesterségekre irányul. Móri lévén, nem volt kérdés, hogy a családnak van szőlője, pincéje. Így már 10 évesen édesapámmal együtt telepítettünk olyan szőlőt, amit a mai napig művelünk. Közösen.

Mikor jutott eszedbe először, hogy életed a bor körül fog forogni, hogy időd részét a szőlőben, a pincében és borkóstolókon fogod tölteni?

Tanulmányaim során egy teljes évet sikerült Kaliforniában tölteni. Annyira megtetszett ez a napi rutin, ami egy borászat illetve szőlészet mindennapjaiban működött, hogy 21-22 évesen kezdtem álmodozni egy ilyen szőlészeti, borászati életről.

Bort inni trendi dolog, ha úgy tetszik divat lett, mint ahogy az is, hogy alapszinten a  fogyasztó konyítson is a témához. Nem kevés borbár kapaszkodott fel e jelenségre, Te szakértőként ott dolgozol, konkrétan a DiVinoban, mely intézmény nem kis mértékben generálta is e jelenséget. Mennyiben más egy színvonalas borozóban kommunikálni a vendéggel, mint a saját pincédben?

Borozni mindig jó. Viszont nagyon fontos az, hogy a bor csak az egyik legfontosabb mellékszereplő a gasztronómiai, illetve társadalmi életünkben. Kiemelt szerepe van mindig a társaságnak, a gasztronómiai környezetnek, a hangulatnak, az évszakoknak abban, hogy jó hangulatban, színvonalasan tudjunk borozni. Ebben sikerült a DiVinonak, az első magyar borbár-franchisenak egy olyan hátteret biztosítania, ami mindig aktuálisan alkalmazkodik a fogyasztói igények változásához, fejlődéséhez. Büszke vagyok arra, hogy szerepem volt, van ennek a rendszernek az építésében, fejlesztésében.

Jó bornak is kell cégér, a régi közmondással ellentétben. Boraid mögött tudatos márkaépítés húzódik meg, egyedi filozófia, egyedi címkék, könnyedség, humor jellemzik a miklóscsabis „brandet”. Roger Mór, Nem férünk a bőröndbe, Marilyn Mórról, Füligér – hogy csak néhányat idézzek azon fantázia-elnevezések közül, melyek tíz emberből kilencet mosolyra fakasztanak. Honnan jönnek az ötletek?

Minden hangulatos, ízléses fantázianév jó lehet bor-fantázianévnek. A bornak kiemelt szerepe van az életemben, szívesen, gyakran fogyasztok borokat, amellett, hogy elkészítem és bemutatom őket. Ezt a szakma-szeretetet, illetve borhoz fűződő érzésvilágot szerettem volna könnyedebben, viccesen kommunikálni. Innen jönnek, ebben gyökereznek a fantázianevek.

A korfüggetlen humor mellett érezhetően fontos Számodra a hagyománytisztelet is, előadásaid központi értéke a család, melynek minden tagja megtalálta esetedben a pince körül a maga szerepét. Megosztanád a szereposztást lapunk olvasóival is?

Édesapám mögött 40 év múlt áll, amit a szőlőben töltött, ő minden nehéz évjáratban tökéletesen helytállt, és neki köszönhetően mindig van szép termésünk, amit le tudunk szüretelni. Édesanyám rengeteget segít a vendéglátásban, a borozó hangulatának kialakításában. Húgom, Kata a kommunikációban segíti a borászat életét. 

Évek óta több kóstolót tartasz a tágan értelmezett Erdélyben, ahol nem zajlott még le a minőségi borok az a reneszánsza, ami Magyarországon a kilencvenes évek elején indult és máig tart. Nálunk kevés étteremben lehet decire kimért bort inni, a legtöbben sört fogyasztanak az ebéd mellé, alig akad néhány borszaküzlet, a szaksajtót úgyszólván senki nem olvas. A bor iránti érdeklődés, a borról való ismeretanyag a történelmi hagyományok dacára mifelénk jórészt anyaországi import. Milyen volt a boraid és szavaid fogadtatása tájainkon Nagyváradtól Csíkszeredáig?

Őszinte boldogsággal tölt el Erdélyben borokat kóstolni, kóstoltatni. Édesanyámmal több alkalommal is szerveztünk egy kedves, borklubokat vezető barátunkat bevonva bortúrákat, sőt kihangsúlyoznám Ezerjó-túrákat Erdélybe. A fogadtatás mindig fantasztikus. Öröm a jelenlegi erdélyi közönségnek borokat termelni és azokat bemutatni. A borkóstolók közönsége rendkívül jól képzett, érdeklődő, és befogadó az új fajtákkal szemben. Hálás vagyok, hogy ilyen sok érdeklődő borkedvelő embernek áll módunkban borokat készíteni határon innen és túl.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.