A szegedi Olíva bisztró három éve
működik reklám nélkül, így nem csoda, hogy szinte véletlenül akadtunk bele egy
világhálós élménybeszámoló alapján. Mint a felszolgálótól megtudtuk, a PR-t a szájhagyományra
alapozzák, az a céljuk, hogy az elégedett vendégek vigyék hírét a helynek.
Nemes szándék, mely esetünkben kétségkívül
sikeres volt.
A beltérnek vannak hangulatos
elemei,
a fociközvetítést sugárzó televíziót sikerült a felszolgálóval
konszenzusban semlegesíteni a kikapcsoló-gomb segítségével. A zenei felhozatal
nem nyert meg különösebben, de nem volt túlságosan zavaró. Sajnos a különterem
hangerő-szabályozója össze van kapcsolva a nagytermével, így azt nem sikerült csendesebbre
tétetni. Valami olasz vagy más latin zene jobban illett volna a helyhez, mint
az a rádióból jövő zaj, amit manapság zeneként adnak el.
Az étlap dicséretesen rövid,
átgondolt, elsősorban mediterrán fogásokra alapoz, amint azt az étterem neve is
sugallja. Kínálnak három levest (kapros borjúragulevest, zöldborsókrémlevest és
napi levest, ami ottjártunk idején gulyásleves volt – érdekes a levesek
díjszabása, a zöldborsókrémleves 980 ft volt, míg a gulyás csak 600), négy
előételt a szárított olajbogyóba forgatott kecskesajtgolyóktól a bruschettáig,
továbbá salátaként öt könnyedebb főételt saláta körettel, hat tésztaételt és
nyolc klasszikus főfogást a céklával, tejszíves spenóttal és bazsalikomos burgonyapürével
körített zöldfűszeres süllőtől a batátával, sült cukkinivel és uborkasalátával
tálalt óriás bécsiszeletig. Két desszertjük van, csokiszuflé gyümölccsel és tuille-jel,
valamit a napi desszert, amire nem kérdeztünk rá, annyira jóllaktunk.
Rendeltünk fehérboros fokhagymás fekete
kagylót,
Olíva burgert, amit hagymalekvárral, cheddar sajttal és házi steak
burgonyával tálaltak,
zöldborsós vargányás rizottót
és kecskesajttal töltött, sonkába tekert csirkemellet zöld tésztával körítve.
A rizottó, ami talán a legkényesebb
téma a felsoroltak közül, ízletes volt, kellően vargányás, finoman krémes,
élvezhető volt a kagyló is, a hamburgerhús pogácsája a szokásos mennyiségnek bő
duplája volt, de rögtön kettőt szolgáltak fel belőle, ki is fogott az ezt rendelő
asztaltársamon, aki a felével is nehezen birkózott meg. A könnyen kiszáradó csirkemell
megfelelő megsütése igazi kihívás, el kell találni a hőkezelés fokát úgy, hogy
túl sem menjen, de nyers se maradjon. Itt ezt kiválóan abszolválták.
Értékeltük, hogy azok sem kellett
ipari üdítőt vagy vizet igyanak, akik volán mellett ültek, jól elkészített házi
limonádét (150ft/dl) és frissen facsart narancslevet (250 ft/dl) is kínálnak. A
többieknek meg Igazi Csíki Sört, aminek napjainkban külön szimbólumértéke van.
Közel húsz jó magyar boruk is van decire kimérve, Jásdi István Chardonnay-jától
Konyári János Roséján keresztül a Szeleshát Syrah-ig.
Jó élményünk volt az Olíva
bisztró, ajánljuk másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg eredetijét a Demokrata
számára írtam, majd a blog részére kibővítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése