Tavaly nyáron írtam néhány gondolatot
a magyar csárdavilágról s akkor azt ígértem, hogy néhány csárdát részletesebben
is be fogok mutatni. Hadd kezdjük a sort a Birka csárdával, mely a
Gyomaendrődhöz tartozó Nagylaposon működik s mely mindazt integrálja, amit egy
csárdában szeretünk.
A kiszolgálás szívélyes, a beltér
autentikus népi, nincs benne semmi túlcicomázás, semmi giccs,
Legnagyobb erényük, hogy elsősorban
saját tenyésztésből származó, kiváló minőségű alapanyaggal dolgoznak, ők
nevelik a birkát, a szürkemarhát és a mangalicát is. „Családunk 2007-ben vásárolta meg a vendéglőt azzal a szándékkal, hogy
az általunk
és a helyi termelők által előállított kiváló minőségű alapanyagokat
felhasználva valódi
helyi ízekkel találkozzon a hozzánk betérő vendég.” – áll a honlapon. Tény
és való, ha jóbarátaim azt kérdik tőlem, hogy melyik étteremben ettem a legjobb
birkapörköltet (számomra nem kérdés, hogy az „igazi” pörkölt birkából készül), első
példa mindig a Birkacsárda. Jót ettem e műfajban egyébként még a Fehértói halászcsárdában
is, mely által kínált ételek megvalósítási szintje sajnos időnként ingadozik,
akár egyetlen étkezésen belül is, valamint az Akasztói halascsárdában, melyről
ugyanez mondható el. A Birkacsárdában eddig nem érzékeltem szint-ingadozást.
A csárda bekerült a Gault&Millau
Magyarország étteremkalauz (Európa legjelentősebb étteremkalauza a Michelin
mellett) első, 2012-es kiadásába előkelő 10 ponttal. (A GM kalauz 20 pontos
skálán értékel, ebből a felső negyed kevés kivétellel szinte elérhetetlen az
átlagember számára, mind anyagilag, mind előképzettség területén. 7-8 pont az
átlag, a 9 köznapi értelemben jónak számít, a 10 pont nagyon jónak. 11-nél
kezdődnek az ínyenc éttermek, valamint azok, melyek valamilyen okból
kiemelkednek a fősodorból – pl. egy hagyományos ételkészítési mód megőrzése,
mely a Rév csárda (13 pont) nagy erénye a halászos halászléjének köszönhetően,
az alapanyag-skála és/vagy minőség, mint az Öreg Harang borozóban (11 pont)
vagy a Birka csárdában. Mert bizony a következő, 2014-es kalauz már 11 ponttal
jutalmazta őket – 2013-ban nem jelent meg a kalauz, ekkor volt az átállás a
tavaszi megjelenésről az őszire - s bekerültek a kalauz által ajánlott éttermek
sorába, mely pozíciót és pontszámot azóta is tartják.)
Az étlap egyszerű, áttekinthető,
átgondolt, a választék korrekt, de nem eltúlzott. Hadd szúrjam ide azt az
alapgondolatot, hogy bár sok vendég ma is erénynek tekinti a 200 tételes,
regényhosszúságú étlapot, ez egyáltalán nem ok az örvendezésre. Mi tagadás, jómagam
is húsz esztendővel ezelőtt le voltam nyűgözve attól, hogy például Aubel Ervin
éttermeiben, Kispipában és társaiban - Fészek klub, MUOSZ étterem – több, mint
200 étel szerepelt az étlapon. Akkor nem merült fel bennem, hogy ennyi ételt
frissen kínálni egyszerűen lehetetlen. Márpedig egy igényes étterem nem alapozhatja
a fagyasztóra a működését.
Az utóbbi fél évtizedben többször
is megfordultam a Birka csárdában, mindig többedmagammal (jellemzően négyen,
ennyi ember fér el kényelmesen egy személyautóban, ezért ilyen felállásban
szoktunk bortúrázni), mindig mást-mást rendeltünk és mindent megkóstoltunk egymástól.
Így túlzás nélkül mondhatom, hogy rálátásom van az egész étlapra, mely integrál
leveseket (májgaluskától a bablevesen át az orjalevesig), frissensülteket (a cigánypecsenyétől
a hagymás rostélyoson át a velővel és gombával töltött sertésbordáig),
pörkölteket (birkából és szürkemarhából), és többnyire napi ajánlatban szereplő
szezonális desszerteket az étlapon szereplő házi lekváros vagy túrós palacsintán
kívül.
Minden fogás ütötte a mércét, mind minőségben, mind ár/érték arányban,
mind az adag tekintetében, mert ugyebár – ellentétben a fine dining világával -
a csárdába úgy ül be az ember, hogy jól tudjon lakni akár egyetlen főétellel is.
S az a hely, mely ezt nem tudja biztosítani, ne nevezze magát csárdának.
Külön értékeltem, hogy választékba
vették az alföldi régió jeles sörfőzdéjének, a Békésszentandrási Kézműves
Serfőzdének a termékeit, sőt, az Ogre sörét csapon is tartják. Kínálnak kézműves
szörpöket, ami ismét jó pont. A borlap is egy regionális termelőnek, az alföldi
borászatok közül az „Év bortermelője” titulust 2007-ben első ízben elnyerő
Frittmann Jánosnak a borai körül választhatunk, illetve van két tétel Eger
egyik legjobb termelőjétől, Lőrincz Györgytől is (2009-es „Év bortermelője”). Az
ár/érték arány ezesetben is remek, a
borok legtöbbjét 1800 forintért rendelhetjük meg, ami még Erdélyben is ritka
kedvező ár (kb. 26 lej), decire is kínálnak minden bort, zömüket potom 240
ftért. A pálinka is a régióból érkezik, a Gyulai Pálinkamanufaktúra széles skáláját
kínálják korrekt áron.
Az étterem bekerült a Lifenetwork
műsorába is, melynek keretében Magyarország legjobb éttermeinek séfjei az adott
étterem konyháján készítenek el három reprezentatív ételt.
Íme:
Egy szó, mint száz, érdemes meglátogatni
a Kőrősök vidékének kiemelkedő csárdáját Gyomaendrődön.
Dorozsmai Endre
A szöveg az itthon.ma honlap számára készült, ott is jelent meg először kb. két hete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése