Van országszerte néhány legendás
vendéglő, mely messze többet nyújt, mint amit közvetlen környezetében az
emberek megszokhattak s mely felhelyez a térképre olyan helységeket, melyeknek
sokan a létéről se tudtak. Ilyen Encsen az Anyukám mondta, Fertőrákoson a
Ráspi, Perbálon a Walter, Nagylaposon a Birka csárda, illetve a legújabbkori
történelem révén az előzőeknél ismertebb településen, Lakitelken a Tőserdei
pálinkaház. Az másik oldalról a vendéglő annyiban lóg ki a sorból, hogy nemrég
nyitotta meg kapuit, így ismertsége egyelőre nem vetekszik az említettekével.
A minap Lakitelken járva alkalmam
volt a Honti Attila által élete hívott modellértékű étterem kiváló ételeit
megkóstolni. Ettünk ízre, látványra egyaránt kifogástalan carpacciot,
üde,
harmonikus paradicsomlevest,
a műfaj csúcsát képviselő, sötét és kristálytiszta
erőlevest petrezselymes grízgaluskával,
vegyes haltálat, amin volt lazac, fogas
és garnéla,
hagymás rostélyost, amit ízletes pecsenye mártással tálaltak,
erdei
gombás szarvasragut zsemlegombóccal,
jól sikerült tökmag-parfét (íme, a tökmagolaj
újabb remek felhasználása desszertfronton az Őrség Aranya „országtorta” után),
mákos rétest áfonyahabbal
és jó állagú, jó ízű
csoki-mousse-t.
Tartanak egy sor fűszeres olíva-olajat és kellően durva
darálásra beállított borsőrlőt, a carpacciohoz mindkettőnek hasznát vettük.
Cseh kisüzemi söröket kínálnak, s
mint a hely neve is mutatja, remek pálinkákat, végül, de nem utolsó sorban a
borokat is értő kézzel válogatták össze.
Külön élmény a beltér is, régi
térképek a falon, gerendás mennyezet, nyers tégla, marasztaló, meghitt, otthonos
atmoszféra veszi közbe a vendéget.
Az árfekvés baráti, figyelmes,
udvarias, kedves a kiszolgálás.
Nagyon jó hely a Tőserdei
pálinkaház, jó szívvel ajánljuk mindenkinek, aki ellátogat a magyar rendszerváltás
bölcsőjéhez, ahol egykor Lezsák Sándor a sátrát felverte.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése