A borral kapcsolatban kitartó
téveszmék élnek, átvészelnek generációkat, rendszerváltásokat, a
borásztársadalom és a borszerető rétegek metamorfózisait. Ilyen kitartó
téveszme, hogy a régi bor az jó. Holott ennek jellemzően a fordítottja az igaz,
e kérdésről a későbbiekben még elmélkedni fogunk.
Gyakran mondogatják, hogy a vörösbort szobahőmérsékleten
kell inni. E tézis még igaz is volt a XIX. században, amikor örülhetett, akinek
szobájában télen 16-18 fok volt. De a mai túlfűtött 24-28 fokos
szobahőmérséklet aligha alkalmas a vörösborok élvezetére, nem beszélve a 40
fokos nyári melegben borteraszokon felszolgált hűtetlen borokról.
Végül ilyen téveszme az is, hogy
borba vizet nem öntünk. Valóban, csapvizet nem öntünk a nemes nedűbe, ha lehet,
sós ásványvizet sem (mint amilyen például a tusnádi vagy borszéki), de semleges
ízű szénsavas ásványvizet (pl. lippai) vagy szódát igen. Persze nem minden
borba.
Az ideális fröccsbor fehér és reduktív
eljárással készül (kóracél tartályban, ellenőrzött nyomás és hőmérséklet
mellett), ennek köszönhetően elsődleges, a szőlőgyümölcsöt idéző ízekben
gazdag. Továbbá élénk savú, friss, azévi vagy előző évi szüretből származó, nem
tartalmaz maradékcukrot, ha netán látott hordót, akkor az véletlenül se legyen
újhordó. Jobb, ha a mineralitás sem dominál benne, így esnek a legizgalmasabb
magyar borok, a somlói, tokaji és badacsonyi nedűk, melyeket inkább tisztán
igyuk. Az etyeki, mátrai, alföldi borok viszont igen jók fröccsnek.
Legjobb fröccsfajták:
rizlingszilváni (pl. Nyakas pince, Ludányi András),
olaszrizling (pl. Jásdi
István)
, ezerjó (pl. Frittmann János,
Font Sándor)
, de igen jó fröccs
készíthető egyes Chardonnay-kból (pl. Konyári)
és Sauvignon Blancokból (pl.
Lisicza).
Napjaink divatbora, a rosé
kiválóan alkalmas fröccskészítésre, nem véletlen, hogy manapság igen népszerű
romkocsmákban a legtöbben ebből kérik a fröccsöt. Miként Dúzsi Tamás, a magyar
rosékkirály
(aki nem mellesleg a világ legnagyobb rosé borversenye, a „Rosé du
Monde” éremtáblázatának élén áll) mondta, hogy a rosé nem más, mint kékszőlőből
fehérbor-filozófiával készített bor. Nem csoda, hogy alkalmas fröccsnek, hiszen
a legtöbb rosé eleget tesz a fenti feltételrendszernek.
A keverési arány tekintetében az
egyéni preferencia az irányadó.
Hamvas Béla a dupla-kisfröccsért,
az egy pohárban összekevert 4 decit fröccsért szállt síkra, melyhez 2 dl bort
vegyítünk 2 dl vízzel. Szerinte egy férfiember ez hajtásnyira ennyit húz le s
fontos, hogy a mozdulat ne törjön meg ivás közben.
Krúdy nevéhez kötött fröccs 9
deci bort tartalmaz és egy deci szódát.
A kisfröccs (1-1 dl mindkét
hozzávalóból) kocsmai alaprendelés.
Nagyfröccsöt azok isznak, akik
jól bírják az italt.
Szomjúság ellen a laza fröccsök
jók, mint például a hosszúlépés (1 dl borhoz 2 deci szóda jár ezesetben).
Érdemes végigmenni a
„bérházfröccsökön”, melyek fél literesek. A bérlő, az egyszerű lakó
„Lakófröccsöt” iszik, egy deci borhoz kever 4 deci szódát. Jobban áll anyagilag
a Viceházmester, aki két deci borhoz önt három deci szódát. A Házmester három
deci bort két deci vízzel kever, míg a Háziúr 4 deci borhoz ad egy deci vizet.
Igyuk bizalommal a fröccsöt
nyáridőben! Üdít, felfrissít s még egészséges is. S azt se felejtsük, hogy a
borászok elsöprő többsége rendszeres fröccsfogyasztó, s nem tekinti
szentségtörésnek, ha egy arra való borából valaki fröccsöt készít.
Dorozsmai Endre
A szöveg az itthon.ma honlap számára készült, ott jelent meg még az augusztusi rekkenő hőségben. De tanúsíthatom, mint naponta fröccsöző ember, hogy a januári télben is jól tud esni a fröccs a tűzhely mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése