A japán konyha Budapesten hosszú
ideig részben a sushi bárok, részben a drágább éttermek révén volt jelen. Majd
megjelent a Ramenka, mely, mint neve is sugallja, főként a népszerű japán levesre,
a ramen-re összpontosít, valamint a bisztrószerű Kanpay Izakaya, ahol sok izgalmas
apró fogást lehet rendelni. Ezt a vonalat erősíti némileg a Komachi, és az idén
augusztusban nyílt Qtaro, mely filozófiájában olyan, mint egy japán ételekre
specializálódott tapas bár.
Az árak e helyen a
legbarátságosabbak, részben az üzletpolitikának, részben a kóstoló-adagoknak köszönhetően:
300 és 500 forint között ételek tucatját, főként bambuszpálcán sült különlegességeket
lehet megkóstolni a csirkebőrtől a csirkepörcön, marhanyelven át a póréhagymáig.
Valamivel drágábban, de még bőven 1000 forint alatt kapunk nyársra húzott
fűszeres fürjtojást, shi take gombát. Mindezek mellett kínálnak
menükonstrukciókat, leves + rizs + feltét felállásban.
Az asztalon a szójaszósz mellett Togarashi, ami nem egy olcsó fűszerkeverék (15 gramm volt 700-800 ft amikor utoljára vettem), ritkán teszik oda szabad prédaként a vendég elé.
Mi kértünk „nyárson” sült csirkeszívet,
tintahalcsápot
és erőspaprikát,
algasalátát, japán húsos „derelyét”,
sült
csukamakrélát,
miso levest, sült tintahalat rizzsel menüben, meleg fokhagymás
osztrigát,
kim chit, angolna-nigirit
és lazac-makit.
Nem mondom, hogy nem lehetett itt-ott hibát
találni (a menüben kínált tintahal kissé rágós volt, a kissé hevenyészett sushiban lehettek volna
nagyobbak lazacdarabok), de alapvetően mindennel meg voltunk elégedve, a
csirkeszív különösen jól sikerült, jó ötlet volt megnyomni az algasalátát egy kis szezámolajjal, remek volt a "derelye". Az osztriga esetében megmaradok a klasszikus változatnál (citrommal nyersen), de jó volt kipróbálni ezt a variánst is.
A beltér barátságos, a
kiszolgálás kedves.
Jó szívvel ajánlható hely
mindenkinek, aki szeret kóstolgatva elmerülni egy fejlett távol keleti kultúra
gasztronómiájában. A magunk részéről is valószínűsítjük a visszatérést, mert bőven maradt még megkóstolni való.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült. Pár mondattal még kiegészítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése