Nagy-Magyarország fogadó (Békésszentandrás)

Békésszentandrás a remek kézműves sörfőzdéje révén került fel az utóbbi években a gasztro-turisták térképére. Öt hete viszont nyitott egy ritka szeretnivaló, nemcsak nevében szívmelengető csárda is, nem messze a sörfőzdétől, mely a történelmi Magyarországnak állít emléket választékában és berendezésében. A minap egy baráti találkozó alkalmából arra járva tértünk be ide. Szerencsénkre ott volt a tulajdonos és a séf is, mindkettő nyitott szívű, vendégszerető, nemzetben gondolkodó, kommunikatív ember.

Megtudtuk, hogy bár kész benyomást kelt a gyönyörűen, rusztikusan berendezett étterem, 

még lesznek rajta finomítások, az összesen hatvannégy asztalsarok mindegyike egy-egy történelmi vármegyének lesz szentelve. Minden asztalnak már most van kis „fazsebe”, melybe magyar kártyát csúsztattak a vendégek számára.

A szimbolika és a névválasztás után már nem csodálkoztunk azon, hogy a tulajdonos, Dr. Olasz Imre elmondta: nem véletlenül nem látunk Coca Cola-t hűtőben, kommersz whiskey-t vagy rumot a bárpulton, a helyet „önként vállalt multi-nélküliség” jellemzi. Üdítőnek van magyar Tikkadt szöcske, házi szörpök, sörből Ogre a szomszédból és Igazi Csíki Sör Csíkszentsimonból, mindkettő csapon és palackban egyaránt, továbbá magyar borok és pálinkák.

Az étlap dicséretesen rövid, rajta klasszikus magyar ételek, marhapörkölt, babgulyás, gulyásleves, halászlé, csülök, s még néhány fogás.

Mi csülköt rendeltünk, ami rendkívül kedvező áron hatalmas adag: egy egész csülök kerül a vendég elé, jól ízesítve, omlósan, mellé kitűnő káposzta és burgonya.

A Nagy-Magyarország tipikusan az a hely, ahonnan el sem ment még az ember, de már azt tervezi, hogy mikor lesz ismét útja errefelé, hogy betérhessen.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.