Kézműves sörök fesztiválja a Városligetben

A idén júniusban került megrendezésre tizenegyedik alkalommal a magyar kézműves sörök fesztiválja, a Főzdefeszt. A rendezvény nagy utat járt be a kezdeti fél-amatőr, szubkultúraszerű happeningtől (bár már ekkor alulbecsülték az érdeklődést, a sörök igen hamar elfogytak) az Andrássy úton megrendezett tömegrendezvényen keresztül az idei városligeti eseményig. A helyszínválasztás idén volt a legszerencsésebb. Nemcsak azért, mert a Városliget egyedi hangulatú, kellemes, árnyékos park, hanem azért is, mert oda az ment el, akit valóban érdekelt a rendezvény. A kiállítók persze lehet, hogy jobban szerették az Andrássy úti tumultust, ahol az eseménybe véletlenszerűen beleakadók tették ki a sorba állók többségét, bár ez sem biztos. A sörök iránt őszintén érdeklődők közül akkor nem kevesen menekülőre fogták egy idő után, közéjük tartoztunk mi is.
Nem mondok nagy újdonságot, ha leszögezem, hogy Trianon óta Magyarország a román megszállás alatt álló területek előtt jár sok tekintetben, legyen szó a demokrácia minőségéről, a politikai kultúráról, gasztronómiáról, sörről vagy borról. Ennek okai szerteágazóak, tény minden esetre, hogy ha rákeresünk a világhálón a témára, akkor azt találjuk, hogy a jelenlegi Magyarországnál két és félszer nagyobb területű és kétszeres lakosságszámú országban a kisüzemi avagy a ma használt, közkedvelt kifejezéssel élve „kézműves” sörfőzdék száma töredéke az anyaországinak.
Működik egy kis főzde Temesváron, „Clinica de bere” néven, mely a Terapia nevű korrekt, fősodratú sört hozza forgalomba, amivel aránylag gyakran lehet találkozni a Bánság fővárosának vendéglátóipari egységeiben. Szintén a Bánságban, a tartomány déli részén fekvő Ferencfalván (Valiug) működik a Sara nevű főzde, mely ugyanezen a néven palackoz szűretlen, élvezetes, a main streamtől eltérő, de még bőven fejleszthető sört. A Klausenburger Brew Pub Kolozsváron saját főzésű sört kínál s persze ott van Csíkszentsimonban a nagy sláger, a lassan minden magyar sörissza által ismert és sokak által keresett Igazi Csíki Sör, amiből nem tudnak annyit gyártani, hogy kielégítsék az igényeket. 

(Az Igazi Csíki Sör sátra a 2016-os Főzdefeszten. Nagy a tumultus alatt, részben az eső miatt.) 

A Regátban működik, Romanban a Nemteana sört gyártó főzde, Maneciu-Ungureniban az általam kóstoltak közül a legjobb sört kínáló Zaganu (az India Pale Ale sörük győzött csak meg igazán), végül Bukarestben a temesvári Auchanig is eljutó ígéretes Sicaru, valamint további három főzde, melyekről most hallottam először, a Ground Zero, Bere Perfektum, Berestroika.
Ehhez képest Magyarországon csak a Főzdefeszten 

55 kiállító volt, zömmel független magyar főzde, persze voltak közöttük igényes sörözők és külföldi képviseletek is. Nem hiányzott az Igazi Csíki Sör sem s ott volt a felvidéki magyarok által üzemeltetett rozsnyói Kaltenecker is. Nem láttam viszont sem a helyszínen, sem a rendezvény honlapját a Győrzámolyi főzdét, a Szarvasi Sörmestert,  a Mistert, a Blondert, az ecseri Brandeckert, a Zirci apátsági sörfőzdét, s még sorolhatnék fél tucat egységet. Tény azonban, hogy a legjobbak zöme ott volt.
Értékeltük, hogy kiváló minőségű Spiegelau pohárból lehetett kóstolni, amit korrekt áron, 1200 forintért a helyszínen vásárolhattunk meg, mint egyfajta belépőt. 

A Főzdefesztnek nagy erénye, hogy itt a sör volt a középpontban a kezdetek kezdetétől és örömteli, hogy a szervezők ezen nem akarnak változtatni. Ellentétben azokkal a rendezvényekkel, ahová a sztárelőadók csalogatják be a népet, így aztán a belépő önmagában többezer forint, amire még rájön a fogyasztás.  Ez inkább showbusiness, népünnepély, színvonalas családi program, melynek keretében az átlagvendég megiszik néhány pohár bort/sört/pálinkát, kolbászt és/vagy csülköt eszik, meghallgat egy-két koncertet, majd hazamegy. Félreértés ne legyen, mi sem áll távolabb tőlem, mint, hogy lebecsüljem a bor- vagy a pálinkafesztiválok népnevelő hatását és jelentős hozzájárulását a magyar italkultúra színvonalának emeléséhez. Pusztán annyit állítok, hogy azok, akiket elsősorban a bor érdekel, a szakmai, többnyire zárt térben megrendezett rendezvényeket keresik, ahol szót tudnak váltani a borászokkal, és odafigyelve kóstolhatnak, nem zavartatva az egyébként kellemes pecsenyeillattól. Nos, ez a különbség a Várbeli nagyipari sörökre összpontosító, sok fellépős Sörfesztivál és a Főzdefeszt között, azzal a különbséggel, hogy a kiállítók esetében, a borral ellentétben, itt nincs nagy átfedés. Azokat a serfőzdéket, melyek képviselői a Főzdefesztre járnak, nemigen látjuk a tömegsörök rendezvényén. 
Jelentősen emelte a Főzdefeszt színvonalát, amikor pár éve egybekapcsolták a rendezvényt a 2013-ban indult Street Food Fesztivállal és a sörök mellé igényes frissen készült sörkorcsolyákat lehetett fogyasztani olyan népszerű mesterektől, mint a „tésztafeszítő kisiparos”, a fagylaltot mintázó hotdogot kínáló KolbICE, a Cseppentő vagy a fine dining világból érkezett Gál Attila.
Az idei rendezvény mottója a „Return of the lager” volt, ami arra utalt, hogy az felsőerjesztésű, ún. ale típusú sörök után a kisüzemek is kezdték felfedezni a lagerben rejlő értékeket, s megmutatták, hogy e műfajban is lehet jobbat készíteni a nagyipari arctalan lőrénél.
Végül hadd említsek néhányat az idén kóstolt remekművek közül. Legnagyobb élményem a Balkezes nevű gerilla sörfőző (a 2016-os Gault Millau kalauz sörtesztjének kategória-győztese) India Pale Ale típusú söre volt, amit Simcoe komlóval készített. 

De meglepően jó volt a most bemutatkozó District Seven „American Pale Ale” söre is, nem okozott csalódást a Békésszentandrásiak által ismét lefőzött Vári Nővérek (nevét a két „vendégművészről” a receptet összeállító Marosvári Lászlóról, az Ogre becenévre hallgató sörszakértőről és a magyar sörforradalom kultikus alakjáról, a Grabanc IPA megalkotójáról, a „Csak a jó sör!” nevű szaküzletet és a Hopaholic nevű kocsmát működtető Kővári Gergőről kapta),

új sörrel jelentkezett a Horizont, egy remek, könnyed hidegkomlózású nyári sörrel. Megkóstoltuk a Gólem nevű gerilla új sörét is, úgy találtuk családommal együtt, hogy félrement kicsit az erjedés. De hát ez van, nem jöhet be minden dobás, az eddigi sörök, a Sötét bunkó és az Enigma visszatérő „vendégek” nálunk, ha tökéletesítik a Manderellát, bizonyára azt is szeretni fogjuk. 

Meggyőző volt az Utassy Roland (ex-Legenda sörfőzde) nevével fémjelzett Beerfort sötét búzasöre, ezt biztosan visszakóstoljuk az alkotó brew-pubjában, a Green sheepben.
Sok izgalmas sör megkóstolása kimaradt az idén, mivel alig érkeztünk meg a helyszínre, eleredt az eső, ami rövid idő után zuhogásba ment át. Az alapélmény ezzel együtt az maradt, hogy ez volt a legjobb Főzdefeszt az eddigiek közül.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.