Modellértékű étterem: KiSSBende (Budapest, Zoltán u .9)

 

A kommunizmus mennyiségorientált szemlélete, a terv-túlteljesítési mánia, az emberek érdekeltségének kikapcsolása a termelési folyamatból, az arctalan tömegtermékek áradata, a szociális atomizálódás, a társadalom finomszövetének tudatos felvagdosása sajnálatos módon előkészítette a terepet a rablókapitalizmus hasonló tendenciáinak. Mert bizony a rendszerváltás után felépült kvázi-demokratikus új alkotmányjogi rendszerben sem a minőségi árunak van több esélye, hanem a jobban reklámozottnak, megtudhattuk azt is, hogy mérnökök hada dolgozik azon, hogy miként lehessen eladható, de pár év alatt tönkremenő termékeket készíteni, ahhoz, hogy újabbat és újabbat lehessen az embereknek eladni, hogy miként lehet aromákkal, vegyipari segédanyagokkal telenyomott műanyagételekkel elárasztani a fogyasztói idiotizmus tudatprésében preformált lakosságot.

A Mc.Donalds, a porleves, a mirelit pizza korunk szimbolikus termékei, melyek a silányság sikerét hirdetik harsányan. Többek között e tömegjelenség ellen fogalmazta meg 2008-ban a Magyar Gasztronómiai Egyesület a Kulináris Chartát, mely a frissességre, a minőségi alapanyagok és kíméletes konyhatechnológiák fontosságára, a szezonalitás, a lokalitás jelentőségére hívta fel a figyelmet.

E célkitűzések a Székelyföldön is sikerrel kecsegtetnek.

Mert a selejtes, ellenőrizhetetlen forrásból származó nagyipari tömegáru dömpingje ellenhatásként kiváltja sokakban a személyesség, a magas minőség és a helyi termékek iránti igényt. Az utóbbi időben elindulni látszik végre valami. A székely vásárokban egyre több őstermelő kínálja felvágottait és sajtjait, melyek között - főleg a sajtok esetében - egész kiválóak is akadnak. Ezek megállnák helyüket bárhol a világban. Most már leginkább az hiányzik, hogy ne csak e szombati vásárokon, hanem a gasztronómiában is helye legyen e termékeknek s hogy a vendéglősök a profitéhségükben ne a nagyáruházláncokban vásárolják az tömegtermelt érlelt sajtot (rosszabb esetben a növényi utánzatot) vagy a húsárut, hanem a minőséget nyújtani képes helyi termelőktől.

Az a modell, amit Budapesten két lelkes fiatal hölgy, Kiss Éva és Bende Zsófia megteremtett KiSSBende néven, Székelyföldön is sikeres lehet. Hadd kóstoljunk bele gondolkodásukba egy idézettel, melyet a honlapjukon olvasható megnyerő írások egyikéből emeltem ki, s mely remekül összefoglalja ars poeticajukat:

„A termelőkkel, tenyésztőkkel folyamatosan egyeztetve, a szezonalitásnak megfelelve és mindig a legszebb, legfrissebb alapanyagokkal, termékekkel dolgozunk. S épp ennek érdekében hetente változtatjuk az étlapot. Mi vagyunk, akik kezet fogunk a gazdákkal, kezünkbe vesszük az árut, s velük az ő történetüket is. Három elemet kapcsolunk össze, a hazai sajtot, a hazai sonkát, mangalica termékeket, és a hazai bort, hogy mindezt elmondjuk…. (…)

Valljuk, hogy minden alapanyagnak és termelőnek megvan a maga meséje.
Hogy ez egyben egy ország, egy nép, egy kis közösség meséje is.

Amit jó szívvel adunk az ételek mellé.  Társnak, elegáns kísérőként, kitartó barátként, akihez jó megérkezni, s vele jelen lenni. Hisszük, hogy a magyar sajt, sonka és bor egy méltó környezetben képes arra, hogy megállja a helyét a nemzetközi palettán, s kulináris élményen túl kulturális élményt is adjon a betérőknek.”

Saját tapasztalat alapján is állíthatom: a KiSSBende nemcsak beszél minderről, de valóban azt is nyújtja, amit ígér. Kiemelkedő borokat, sonkákat, sajtokat, csodásan megtervezett környezetben, lélekkel felszolgálva. Azt külön érdemesnek tartom kiemelni, hogy az összeválogatott magyar borok nemcsak Belső-Magyarországról származnak, hanem a Felvidék és a Délvidék is képviseltetni magát a színvonalas borlapon.

Modellértékű ez a hely, modell nemcsak az anyaországiaknak, de a Kárpát medence bármely szegletében élő magyarnak, aki küldetésének érzi, hogy közösségének sajátlagos értékeit felmutassa a világnak.

Dorozsmai Endre

A szöveg az itthon.ma honlap számára készült, ott is jelent meg először a múlt hónap közepe táján. S bár a Kissbendével foglalkoztam már egy bejegyzésben, úgy véltem ennek a szövegnek is helye van a blogon.

A fotók - mivel újabb saját fotóim nincsenek - a Kissbende FB oldaláról valók.

Álljon itt végül még egy kép, aminek kiváltképp örültem.

Isabel Legeron modell számomra a borszakmában, ő képviseli mindazt, ami előre mutat mai megromlott világunkban. Természetességet, egészségességet, vegyszermentességet, adalékmentességet. S persze jó borokat, olyan borokat, mint a The Collective sorozat borai, melyek első darabjait Maurer Oszkár készítette és a Kadarka borbárban volt alkalmam megkóstolni. Ő biztosan jól érezte magát a Kissbendében.