Csendes M. (Henszlmann Imre u 1.)

A vegetarianizmus eszmeisége, tételesen, hogy ne gyilkoljuk le az állatokat táplálkozás céljára, nem áll tőlem távol. A vegán táplálkozást, tehát azt, hogy minden állati eredetű táplálékot elutasítsunk magunktól, még azt is, amit az állat önként ad (tojást, tejet, sajtot, stb.) s amit semmiféle koherens érvrendszer nem indokol, szektariánus baromságnak tartom.

Ami viszont nem jelenti azt, hogy ne mennék be vegán vagy akár raw vegán, azaz a hőkezelést is elutasító éttermekbe. Mindaddig rendben vannak ezek az agyi fixációk, amíg nem teszik őket kötelezővé.

A legutóbb a Csendes M. nevű helyen tettük egy családi látogatást. Ettünk egy menüt valamint pár á la carte fogást.

A menüben kapott céklaleves 

üde volt és finom, állaga nem volt teljesen sima, de ez egyáltalán nem baj, nem kötelező mindenkinek a fine dining éttermekben megszokott selymes, homogén állagot az asztalra tenni. Ugyancsak menüben volt a lencsefőzelék, amit répafasírttal szolgáltak fel.

Nem volt rossz ez sem, bár ettem már meggyőzőbbet a műfajban, a fasírt tojás nélkül persze olyan, mint a sajt tej nélkül, de illúzióink ne legyenek, itt ezt is megoldják. A fasírtot és a tejmentes sajtot is. Beszéltük is asztaltársaimmal, hogy vannak, akik az egészséges táplálkozás zászlaja alatt növényi zsiradékból készült sajtot kínálnak, ami bizonyítottan egészségtelen. A „fasírt” jó ízű volt, persze legfeljebb formára emlékeztet fasírtra, ízre és állagra nem. A zárófogás citrommázas kókuszos kalács volt, ami jól sikerült.

Az állandó étlapról rendelt taboulet 

úgy volt jó, ahogy volt, bár én puhábbra főztem volna a csicseriborsót, amivel gazdagították az egyébként jól elképzelt, üde, cseppet sem unalmas fogást. Azért kértünk hozzá némi olívaolajat és citromot, úgy még finomabb volt. Értékeltük, hogy jó minőségű olajat kaptunk. A malai kofta 

volt a másik fogásunk az étlapról, a mártása kiváló, le a kalappal, maga a kofta tömör, nyögvenyelős. Szerettük, hogy megszórták zöld korianderrel.  A mellé tálalt naan nem volt az igazi, de azért meg lehetett enni.

Az itallapról lerí, hogy komolyan vették a témát, biogazdálkodásból származó cukormentes és tartósítószermentes gyümölcs- és zöldségleveket tartanak. (A paradicsomlé nem győzött meg minket, nagymamáink, anyáink, feleségeink jobbat tettek/tesznek el otthon.) A sörválaszték érthetetlen módon ultrakommersz, magyarán a Heineken által szállított pár tételből áll. A pálinkák izgalmasak s tartanak szép tételeket a bor műfajban is, Légi Gézától , Kúcs Gyulától vagy Horváth Ráspi Józseftől.

A beltér hangulatos, 

sajnos asztaltársaimat zavarta a galérián az ételszag, szívem szerint ott ültem volna le, így a járdára kihelyezett egyik asztalka mellé telepedtünk. Jól éreztük magunkat, a magam részéről nem zárom ki, hogy még benézzek alkalomadtán, de nem volt ezzel mindenki így, taboulet-t rendelő társam úgy nyilatkozott távozásunkkor, hogy ez volt az utolsó próbálkozása a vegán konyhával. Sebaj, ízlések és pofonok különbözők, én megtartom a helyet jó emlékezetemben és ajánlom másoknak is.

Dorozsmai Endre