Mélyenszántó gondolatok, pazar borok és izgalmas étkek: Vámos Attila borkóstolója a Tulipánban

Az elmúlt húsz esztendő legizgalmasabb boros élményei közé tartozott a Borbarát nevű 2010-ben sajnálatos módon megszűnt szakmai magazin által szervezett 7x7-es kóstolósorozat. Ezeken a szerkesztőség, de persze leginkább a főszerkesztő Alkonyi László (aki nem mellesleg a legjobb tollú magyar borszakíró, s egyben kivételes tehetségű kóstoló is) által legizgalmasabbnak gondolt 7x7 pincészet mutatkozott be. Hét csoportba voltak osztva a borászatok – „szabadok”, „kopogtatók”, „rejtőzködők”, „a nagy is lehet szép”, „messziről jött ember”, „szemben az elemekkel” valamint a „gyökeret vertek” - mindegyik kategóriából hetet választottak ki. Nagy megtiszteltetés volt bekerülni bármelyik hetes válogatásba.

A „rejtőzködők” csapatát Kaló Imre vezette, a bortáltos, akinek nem kevés szerepe volt abban, hogy Vámos Attila, aki évente-kétévente visszajár Aradra, borászkodni kezdett. Vámos Attila is a „rejtőzködők” közé tartozna ma, ha lenne még 7x7, az pedig bizonyos, hogy bekerülne ő is a 49 birtok közé. Azzal együtt, hogy Vámos Attilának, ellentétben Kaló Imrével van forgalomban bora, elsősorban éttermekben, de olyan színvonalas, borszaküzletként is működő borbárokban is, mint a budapesti Tütü vagy az aradi Tulipán. Attila a természetes borászkodás híve, ami egyszerre jelenti azt, hogy nem használ vegyszereket a szőlőben illetve azt is, hogy mellőzi az adalékanyagokat a borkészítésnél, sőt, még a fajtaélesztőket is.

Vámos Attila borai és kivételes előadókészsége ismét lenyűgözte a Tulipán borozót megtöltő aradi közönséget. A sort egy kitűnő Leányka nyitotta, mely két évig volt fahordóban és két hétig héjon ázott, ami ugyebár azt jelenti, hogy héjon is erjedt ki. Örvendetes, hogy akadnak borászok, akik a „vörösboros technológiával” kezelik az arra alkalmas fehér szőlőt. A radikális hozamkorlátozást, a gondos szőlőmunkát meghálálta a gyümölcs.

A Leánykát egy Zöldveltelini követte, melynek kapcsán a borász elmondta, hogy a magyar út csak az lehet, hogy értéket termetünk, magas minőséget teszünk az asztalra, a tömegbor műfajban nem tudunk versenyezni a dömpingáron kínált, szubvencionált idegen borokkal, lett légyenek azok újvilágiak vagy latin nyelvterületről származók.

Vámos Attila előszeretettel hány fittyet értelmetlen szabályoknak, néha olyanoknak is, melyekben felfedezünk némi értelmet, így például a fehér és vörösborok váltakozva érkeznek a kóstolóin, nem a fehérek felől halad a vörös felé. Így a két fehér után egy vörösbor következett, a 2012-es Birtokbor, mely jó apropót adott az előadónak arra, hogy elmondja, hogy a bort nem tartja alkoholnak. Majd azt kis kiemelte, hogy mennyire jó, mennyire szerves kapcsolódás a könyv és a bor, hiszen a bor ihletadó, gondolkodásra serkentő, múzsai nedű.  (Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam a magyar borászok 12 pontjának egyik gondolatát, miszerint emberi módon kellene harmonizálni az autóvezetés és a borivás kapcsolatát a jelenlegi zéró tolerancia helyett). Fontos, hogy tudjunk álmodni - hangzott el -, mert az álmok visznek előre. Akinek megadatott, hogy évente eljárjon az Attila pincébe, láthatta, hogy mennyire így van, a tulajdonos tud álmodni és megvalósítani is.

A Birtokbor után egy 2012-es Cabernet Franc jött. E fajta igen nagy népszerűségre tett szert Magyarországon, mióta több nemzetközi szaktekintély Michael Broadbenttől (aki a kétezres évek elején a Decanter magazinban írta le eme gondolatát) Jancis Robinsonig megállapította, hogy a fajta Villányban meglelte természetes otthonát. De mint kiderül többek között Vámos Attila munkáságából is: Egerben sem érzi magát rosszul.

A Cabernet Franc-t egy 2012-es Zöldveltelini követte, mely filozófiájában hasonló volt az elsőhöz, amiután három évjáratot kóstolhattunk Burgundia büszkeségéből, a Pinot Noirból (sorrendben: 2010, 2012 és 2011). Ezután érkezett poharunkba egy Szürkebarát-Zöldveltelini házasítás, majd egy 2007-es Cabernet Sauvignon, végül egy 2010 Zöldveltelini. Aki végigülte a kóstolót s volt még egy kis türelme, az megízlelhette a két ráadás bort is, a 2012-es Turánt valamint a pincészet büszkeségét, a 2008-as Merlot-t.

A pazar borok mellé a hajdani „Imi bisztróból” ismert Molnár Imre 

készített ételeket: sült kacsahabos bagettkarikát gyömbéres párolt alma-brunoise-zal, túrókrémes és borjúmájkrémes szendvicset izgalmas rátétekkel, 

valamint borsos-gombás tokányt tarhonyával.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu email-címen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. Az Attila pincészet borai a készlet erejéig kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban.

Dorozsmai Endre

 A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.

Szép Ilona vendéglő (Budapest, Budakeszi út 3.)

Az utóbbi időben előszeretettel látogatom újra azokat a helyeket, melyek két évtizede maradandó élményt jelentettek a Cactus Juice Pubtól az Auguszt cukrászdáig. Ezek egyike volt a történelmi hangulatú nevet választott Szép Ilona vendéglő a Budakeszi út elején, ahol anno fokhagymás lángossal körített sült tarját ettem s nagyon értékeltem az eredeti megoldást. Persze van közöttük olyan étterem is, mellyel úgymond élő volt a kapcsolatom, így Szegeden a Kiskőrössybe vagy a Régi hídhoz címzett vendéglőbe az elmúlt húsz esztendőben 3-4 évente megfordultunk. Merthogy rajongunk a fine diningért, de nagyon jól tud esni - úgyszólván bármikor - egy haltepertő, egy halászlé vagy egy pacalpörkölt.

A legtöbb esetben nincs változás sem a beltér, sem a filozófia, sem a kínálat, sem a konyhai teljesítmény tekintetében. A Szép Ilona részben kivétel. A filozófia, a hagyományos magyar konyha paradigmája megmaradt, viszont a beltér megújult s mintha a konyha is előrébb lépett volna. Korábban is barátságos, otthonos volt a hely, de ma már kifejezetten látványos, elegáns, az étterem felújítását jegyző belső építész ügyesen ötvözte a hagyományos elemeket a modernitással. 

Külön kiemelném a magyar motívumokkal díszített, bőrből készült hímzett étlapborítót.

A konyha a népszerű, klasszikussá vált magyar fogásokat hozza az átlagnál igényesebben elkészítve, szépen tálalva, itt-ott egy kis nemzetközi kitekintéssel. Négyes csapatunk rendelése igencsak változatos volt, külön örvendtem, hogy asztaltársaim egyikének sem volt kifogása az ellen, hogy ételeiket megkóstoljam. Ettünk friss ízhatású szegedi pontyhalászlevet, jó állagú, nem szétfőtt hallal (1900), 

szezonális, tejszínnel selymesített medvehagyma krémlevest (850), 

jó ízegyensúlyú tárkonyos szarvasragulevest (900), 

remek állagú és ízű füstölt marhanyelvet tormával (1900), 

vibráló, gyömbéres padlizsánkrémet (1400). 

Itt megállnék egy kicsit, mert mifelénk Aradon eme ételnek nagy kultusza van s nemcsak a rendszerváltás óta: Ceausescu alatt kevés dolgot lehetett kapni, de a piacon mindig volt padlizsán, úgy értem persze, amikor eljött az érési ideje. Készített is mindenki padlizsánkrémet, s persze mindenki a maga receptjére esküszik. Jómagam készítettem vagy két tucatnyi változatot, de ha csak egyet mutathatok  a vendégeknek, akkor nagymamám sült paprikás, enyhén savanyított hagymás változatát prezentálom. A Szép Ilonában nagyon korrekt padlizsánkrémet készítenek, jómagam is használok néha gyömbért, de olyankor chilit és zöld koriandert is adok hozzá. Nem jutott még eszembe, hogy gyömbért keverjek a hagyományos majonézes változathoz. Meg kell, hogy mondjam: működött.

Ettünk még rántott pontyot hasábburgonyával, tartármártással (1900), ezt én kértem. A krumpli jó minőségű mirelit volt, a hal friss, a tartár hagyományos. (Egyébként kifejezetten kedvelem az enyhén édesített, fősodratú tartármártást.) 

Volt még az asztalon baconbe tekert, aszalt szilvával töltött pulykamell barna mártással és könnyed házi burgonyafánkkal (2500), 

továbbá idei töltött karalábé (2200). 

Az ízek eltaláltak voltak, hibát csak az lelhetne bennük, akinek ez a célja. Az adagok tisztesek, úgyhogy a kapacitásból már csak egyikünknek futotta desszertre, amit a napi ajánlatból választottunk: ez kecskeméti barackpuding volt karamellmártással (950).

A puding tetején vékonyítottam volna a zselatinos részt, egyébként ez volt az egyik legjobb fogás, könnyed barackhab, piskótaszerű alapzaton, tetején mondjuk így: barackkocsonya, jó ízű, helyben készült mártás, valódi tejszínhab, illetve egy fél kajszi befőttből legyezőre vágva. Végre egy kreatív, harmonikus ízig-vérig magyar desszert.

A kiszolgálás kifogástalan: udvarias, szolgálatkész, kedves és kommunikatív.

Remek élmény volt a Szép Ilona, amihez hozzájárult a kiváló, a közös élményt és az ízeket értékelni tudó társaság is. Egy étel mindig jobban esik, ha más is dicséri.  J Hát még kilenc.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változatát a Demokratának írtam.

Pálinka Patika (Esztergom, Széchenyi tér 25.)

Esztergomba érve a múlt hónapban megejtett látogatásunk alkalmával beültünk az Ettore nevű cukrászdába, ettünk valami sütit és gesztenyepürét, közben a wifi jelszó birtokában böngészgettük, hogy hova érdemes még menni e történelmi levegőjű városkában. Az egyik kiemelt hely a Pálinkaház volt, nézem a címét, mondom, itt kell lennie a közelben. Kinézek az ablakon, hát ott van szemben, úgyhogy nem sokat sétáltunk a turné következő állomásáig.

A beltér remek, otthonos, hangulatos, jól megtervezett. Kényelmes fotelek, a boldog békeidőket idéző képek a falon, az asztalon élő virág, a patinás fiókos szekrény tetején ódon használati tárgyak.

Egy-két modern elem nem töri meg, inkább kiegészíti, komplexebbé teszi az összkép harmóniáját.

A kiszolgálás kifogástalan, kedves, udvarias, segítőkész, mosolygós, önmagában visszatérésre sarkalló.

Tartanak a fő témát jelentő, névadó pálinkán kívül igen korrekt borokat, házi szörpöket és kommersz söröket, e téren nem lenne rossz némi változás. A pálinkaválaszték pazar, az árak tisztességesek. Lássunk egy gyors leltárat: Czímeres, Gusto, Békési, Rézangyal, Nobilis, Márton és Lányai, Agárdi, Panyolai, Brill. Több főzdétől is tartanak birspálinkát, ami az abszolút kedvencem, ahogy nézem nem vagyok vele egyedül, talán nem véletlen, hogy a Borbarát magazin tudtommal egyetlen pálinkatesztje a birs műfajban került megszervezésre. Kínálnak e gyümölcsből Agárdit, Békési, Gustot, Brillt, és Nobilist. A Brill legendás zöldségpárlataiból tartják a zellert, a céklát és a paradicsomot.

A Gustotól ittam végül egy birskörtét, 500 ft volt 2 cl, ami prémium pálinkák esetében korrekt díjszabás, főleg birs műfajban. A Nobilis 400 lett volna, a Békési 300, az Agárdi 600, a Brill 800.

Nagyon jó élmény volt a Pálinkaház, ha Esztergomban járunk, betérünk még.

Dorozsmai Endre

A 25 legjobb budapesti söröző – szubjektív toplista

Két esztendeje, hogy összeállítottam a legjobb 20 budapesti söröző listáját. Hála a Fennvalónak, no meg a vállalkozó kedvű sörrajongóknak és üzletembereknek, azóta annyi jó hely nyílt, hogy lehetetlen belepréselni egy 20-as listába minden jó helyet. Érdemes visszagondolni arra, hogy a Dining Guide TOP 100 kulináris kaland 2011-es kiadványában a sör nem is kapott helyet, a 2012-esben a legjobb tíz között szerepelt a sör szempontjából semmi izgalmat nem nyújtó Paulaner sörház és a Kaltenberg söröző, ahol az egyetlen erény, hogy helyben főzik a sört, de érdemi választékot nem nyújtanak. A lista izgalmasabb helyei a Skanzent leszámítva a cseh sörözők. Ehhez képest ma csak a magyar kézműves sörökre összpontosító vagy azoknak komoly választékát kínáló helyek száma több tucat. S akkor ugyebár érdemes még felvenni a listára a cseh és a belga sörözőket.

Úgy döntöttem, összeállítok egy ötvenes listát, de mire azzal megleszek, lehet, hogy pár hét is eltelik. Úgyhogy átemelve innen-onnan korábbi értékeléseimet s azokat aktualizálva összeállítottam a kedvenc 25 söröző listáját. Ebben jelentős szempont a sörválaszték és minőség, de fontos elem a hangulat, a kiszolgálás is. Az árakat nem említem, mert a legtöbb helyen reálisak árak, értékarányosak a sörök.

1.      Wunder Sörművek (VI. ker., Zichy Jenő u. 41.)

Ez a hely kedvencemmé avanzsált az elmúlt hónapokban. Két ízben is beengedtek zárás után, s nem kényszeredetten, hanem kedvesen. A beltér nagyon hangulatos, a zene jellemzően igényes, van 16 sörcsap, rajtul zömmel magyar kézműves sörök, komoly töményválaszték, s még vagy 40 sör palackban. Talán kevesebb, ezt még nem értünk rá számba venni, mert mindig a csapról rendelünk. Azon ritka helyek egyike, ahova visszajárok s ez még jó ideig így lesz. Ha jól értettem, akkor a Jászapátiban működő Lados sörfőzde érdekeltségébe tartozik  a hely.

Honlap: https://www.facebook.com/wundersormuvek/

2.      Green Sheep (IX ker, Erkel u 11.)

A Green Sheep az ex-Sörspecialista, ex-Legendás Utassy Rolandnak a kocsmája, aki az utóbbi időben a Beerfort söröket készíti. A nyitás óta egyszer voltunk itt, nagyon jó élmény volt, a kiszolgálás kifogástalan, kedves, közvetlen, kommunikatív, a beltér megnyerő, lezser. A sörválaszték lenyűgöző, vannak szép számmal különlegességek is, ott vannak a legjobb nevek, legizgalmasabb sörök. Az árak barátságosak. Visszavágyunk.

Honlap: https://www.facebook.com/greensheepbar/?fref=ts

3.      Csak a jó sör! (VII ker, Kertész u 42-44.)

Kővári Gergő sörözőként is működő sörszaküzlete a maga páratlan sörválasztékával úgyszólván mindent visz. Ráadásul a helyben fogyasztott sörökre nincs felár. A hangulat ízlés dolga, kissé szedett-vedett, mi minden esetre szeretjük. Amerre nézünk minőségi sörök palackjai tele vagy üresen, dekorációképpen. Gergő nem az a klasszikus vendéglátó, kissé morózus, egyszer mosolyogni is láttam. Kissé bátortalanul, de ugyanakkor vitathatatlanul.

Ha egyetlen helyre járhatnék Budapesten, vagy bárhol, ahol épp huzamosan tartózkodom vagy rendszeresen megfordulok, akkor ez lenne az. Ide betérni megfelelő sörválasztás esetén felér egy sörszakértői továbbképzéssel. IPA-k garmada, köztük single hop IPA-k és 6 különleges sör csapon.

Gyenge pontja, hogy aránylag kevés magyar sört tartanak, kevés a hely és 21 órakor bezárnak.

4.      Legfelső beeróság (VII. ker., Dohány u.)

A Legfelső Beeróság nevű helyen két ízben voltam. A helynek a hangulata egyedi, élvezhető, kár, hogy a zene nincs jól megválasztva. Egy kellemes jazz vagy blues sokkal inkább illene a sör-ínyenc hangulathoz, mint az a mai ehetetlen fogyaszthatatlan tingli-tangli, amit hallgathattunk. A kiszolgálás kedves, igyekvő, de a kis hölgy a sörök megismerésének az elején tart egyelőre. Másodszor a tulajdonossal is szót váltottam, ő nem meglepő módon nagyon témában van. A magyar kézműves sörválaszték lenyűgöző, azt hiszem egyedülálló. Van vagy 20 csapjuk és még vagy 70 sörük. Méltóak a nevükre.

5.      Hopaholic (VII. ker., Akácfa u.)

Ez is egy olyan hely, ahová a nyitás óta visszajárok, eddig négyszer is ittam itt. Kővári Gergő sörözője, csakhogy itt mindig van hely, mert három szint is a vendégek rendelkezésére áll, a sörválaszték igen szép, bár nem akkora, mint az anyaintézményben. A beltér igényes, hangulatos, a pincét szeretjük a legjobban.

6.      Élesztő (IX ker, Tűzoltó u.)

A sörforradalom alapintézménye, az ősforrás. Van vagy 20 sörcsap, továbbá a komplexumon belül nyílt étkezde, kávézó, sörkoktélbár.  A zene nem a mi világunk, a beltér itt is hangulatos.

7.      Különleges sörök boltja (XIII. ker.,  Hegedüs Gyula u.)

A Csak a Jó sörök! után itt a legszélesebb a választék a palackos sörök terén, 20% felárat kell fizetni, ha helyben isszuk meg. Két-három sör van csapon, ezek számomra többnyire érdektelenek voltak. A szedett-vedettség itt még nagyobb, mind Kővári Gergő sörözőjében, de mint említettem, kis sörtesztelő csapatunkat ez cseppet sem zavarja, sőt, inkább egyfajta otthonosságként érzékeljük.

8.      Marionett (V. ker., Apáczai Csere János u.)

Vannak helyek, melyek egyből megnyernek, ezek közé tartozik a Marionette, mely a magyar kézműves sörök megismertetésére vállalkozott egy igen jó helyen, a Mariott szálló épületében. A dizájn, hangulatos, jól kitalált, vagy 15 sörcsapból folyik az igényes nedű. A csapos nem sokkal a nyitás után, tavaly ősszel, ottjártam idején nem fogja még a témát, de ott volt kéznél az üzletvezető, aki örömmel mesélt a helyről és terveikről. Annak dacára, hogy a hely pozicionáltsága nem mindennapi, az árak nincsenek elszállva, a söröket pedig kis mennyiségben is pohárba töltik.

9.      Neked csak Dezső (VII. ker., Dohány u.)

A hely annak dacára, hogy fél kilométeres körzetében annyi a kocsma, mint lyuk a sajtban, tele volt, nem is kaptunk helyet, álldogálnunk kellett a pultnál, amíg ürült egy asztal. Remek söröket tartanak ezek közül próbáltunk ki kettőt, mindkettő megelégedésünkre szolgált. Vannak ételek is, a beltér hangulatos, a kiszolgálás is kedves.

10.  Hunyadi lakásbisztró (I. ker., Hunyadi u.)

A Hunyadi lakásbisztró remek hely: megejtően hangulatos a beltere, otthonos, barátságos, meghitt, akárcsak a terasza az I. kerület zöldövezetében.  Csapon kitűnő sörök, bennfennteseknek való kínálat. Palackban is izgalmas tételek megfizethető áron. Kínálnak néhány fogást is a sörök mellé. Mi málnás búzasört és gyömbéres árpasört ittunk a sörfőzés két mesterétől. Jót beszélgettünk a tulajjal is, aki Bakancslistás pólóban szolgál ki, külön szépsége a dolognak, hogy Róth Zoltán Bakancslista sorozatának címkéjén a komló helyén a söröző neve olvasható, pontosabban az, hogy Lakásbisztró. Nem véletlen, hogy több jelentős kézműves söreseménynek biztosított már helyszínt a söröző. Ide biztosan visszatérünk még.

11.  Macska (VIII. ker., Bérkocsis u.)

A Macska volt az év egyik felfedezése számomra. Rendszeresen megfordulok arrafelé, de jellemzően déltájban, a Macska meg, mint megtudtam, 16 órakor nyit. Egyedi hangulatú otthonos, barátságos hely, kedves, felkészült kiszolgálással, baráti árakkal és ami nekünk legalábbis fontos: hangulatos, fogyasztható, színvonalas zenével. Két sörkülönlegesség volt csapon a Honey Rasta egy csodálatos IPA, amit mint mondták Kővári Gergő receptje alapján főztek az ecseriek, ez katartikus élmény volt, mint a nap első IPÁja általában, a másik a Hübrisz Halál nevű söre volt, ami nem annyira fenyegető ízében, illatában, mint a neve. A palackos sörválaszték is remek, tartják például a Gólem serfőzde három sörét (Sötét Bunkó, Repeta, Enigma) baráti áron. Kínálnak pár ételt is, mi egy pita tálat kértünk, amin volt egy chutney, babkrém és humusz. Mellé kaptunk olívaolajat – jó minőségűt – és balzsamecetet, mert a pita kenyér és a kencék mellett volt egy kis saláta is. Nagyon jól éreztük itt magunkat, megyünk még.

12.  Kandalló (VII. ker., Kertész u.)

A Kandalló nem elsősorban söröző, annál sokkal több. Nevezzük gasztrokocsmának. Remek beltér, kiváló dizájn, igényes ételek, 9 sör csapolva, jó pár palackban is. Nem véletlen, hogy sok toplistán szerepelnek.

13.  IF kávézó (IX. ker., Ráday u.)

Kellemes hangulatú, bíztató ételválasztékot tartó kávézó. Sajnos már jóllakottan tértünk be, így csak desszertet ettünk, az korrekt volt. A sörválaszték impozáns, itt ittunk először Tuck barátot csapolva és Napalmot. Jazz koncerteket is tartanak itt.

14.  Bölcső (XI ker.)

A Bölcső volt az egyik legjobb élményem 2014 késő tavaszán vagy kora nyarán. Volánnál ültem, de ez nem akadályozott meg, abban hogy vásároljak hazavitelre egy cseh sört, s hogy egyek egy helyben készített pácolt camembert (hermelin néven népszerű cseh sörkorcsolya). Pontosabban, hogy megkezdjem a fogyasztását, mert úgy döntöttem, viszek belőle haza is. Mondtam is a pultos srácnak, aki egyben üzemeltető is, hogy örülnék, ha be tudná csomagolni. Némi gondolkodás után azt mondta: “vidd el ebben a cserépedélyben, ez lessz a garancia rá, hogy visszajössz. S így is lett. Igaz, hogy közben eltelt vagy háromnegyed év, de hát ilyen az élet, vagy nem volt arra utam, vagy épp otthon felejtettem a kis kerámia-tégelyt. Tavaly januárban az év első szubsztanciális kocsmaturnéja alkalmával minden összejött, az is, hogy nyugodt körülmények között, asztalnál megigyunk egy-egy pohár jó sört. Ha jól emlékszem csapon csak már ismert – egyébként kiváló – sörök voltak, így egy még nem kóstolt cseh sört vettünk turnétársammal s azt osztottuk el. Remek hely ez, mindenkinek jó szívvel ajánlom.

15.  Bestia (V. ker., Szent István tér)

A Bestia kemény 11 ponttal bír a Gault Millau kalauzban, ami azért egy kézműves sörökre alapozó szórakozóhely esetében egyáltalán nem jellemző. Sajnos a konyhájukat nem volt alkalmam kipróbálni, vélhetőleg nem is volt már semmi érdemleges konyha éjfél után, amikor beestünk az ajtón, de ha lett volna, akkor sem kértünk volna semmit, mert az a zene címszó alatt sugárzott borzalmas zaj, ami szólt, aktivizálta a menekülési ösztöneinket. Úgyhogy, ha már ott voltunk kértünk egy-egy pohár kézműves sört, már nem tudom mit, de IPA volt és nagyon jó - a sörválaszték impozáns – megittuk hamar és odébbálltunk. Ezzel együtt előkelő a helyezés, mert délben vélhetően minden békésebb s azért az a 11 GM pontot is érdemes figyelembe venni.

16.  Matróz kocsma söntése (I. ker., Bem rkp.)

Érdekes, hogy amikor a budapesti Matróz kocsmában voltam, az ételkínálat elvonta a figyelmem arról, hogy ez Magyarország egyik legszebb sörválasztékát felvonultató hely. (Már persze, ha itt ugyananyi sört kínálnak, mint a szomszédban, mert ez sem biztos, nem néztem utána.) Szerencsére a minap beleakadtunk a Bem rakparton egy kicsivel odébb működő egységükbe, mely a „Matróz kocsma söntése” nevet viseli, itt nincsenek ételek, vannak viszont sörök, száznál is több üveges és vagy 20 féle sör csapon, beleértve igen komoly belga sörkülönlegességeket. A palackos választékban IPA sörök is vannak, az Indiai Pale Ale irányzat egyelőre tartja magát, talán ki lehet jelenteni, hogy ezt a stílust kedveli a legtöbb sörínyenc. Jómagam biztosan. Egyedül lévén, csak egy pohár Busht ittam, 790 forint volt 3 deci, ez olcsóbb, mint Brüsszelben, egyébként a palackos is olcsóbb a szintén a céghez tartozó Belga Sörök Házában, mint a brüsszeli szaküzletekben.

17.  Hopfanatic (VII. ker., Hunyadi tér)

Kiss Tamás zseniális sörmester brewpubja. Hopfanatic sörök, kézműves italok és ételek, a falfestés olyan, mint a címkék: rettenetes. De elviseli az ember a csúcssörök kedvéért. Jó zene szokott lenni.

18.  Jónás sörház (IX. ker., Bálna)

Ritka jó hangulatú brewpub a Bálnában. Itt ittam először Tántorgó ParIPÁt és Sötét Bunkót. Volt Távoli Galaxis is csapon. A Dunakanyar IPÁ-t is kóstoltunk először. Kiszolgálás kedves, atmoszféra remek, sörök kiválóak.

19.  Monyó söröző (IX ker., Kálvin tér)

A Monyó most sem hangulatosabb, mint tíz éve, amikor egy átlagos kocsma volt, viszont az azonos nevű sörfőzde brewpubjaként a legizgalmasabb helyek egyike. A magyar kézműves palackos sörválaszték egyedülálló volt, majd lecsökkent.

20.  Pirítós (VII. ker., Kazinczy u.)

A Pirítós alaphelye a kézműves sörök rajongóinak, már 2012-ben (!), a sörforradalom fellendülésekor előtt javában működött. A Kaltenecker nevű remek rozsnyói sörfőzde egyfajta bemutatóüzlete. Nem meglepő módon Kaltenecker sörök vannak csapon, de nem minden, ami az itallapon szerepel, mi tavalyi látogatásunk alkalmával megjártuk kissé, mert kiválasztottunk kettőt, aztán egyik sem volt, de sebaj, kértünk mást, itt nem lehet nagyot tévedni, mert minden sör jó. Kínálnak sörkorcsolyákat is.

21.  Legenda, (VII. ker., Király u.)

A Legenda sörfőzde Belvároshoz közelebb eső sörözője, a főzde sörei nagy választékban és egyéb érdekességek (pl .Brewdog). A kiszolgálástól nem voltam oda, barátságtalannak nem mondám, de kedvesnek még kevésbé. Az atmoszféra megnyerő, akad egy két tetszetős bútordarab, s egyébként szeretjük a boltíves pincehelységeket.

Ottjártam idején kb. fél éve még nem tartottak sörkorcsolyát.

22.  Legenda, (XVI. ker., Legenda utca/Szlovák út sarok)

A Legenda valódi brew pubja. A magamfajta tekintélytisztelő sörrajongót izgalom fogja el, amikor belép abba a kocsmába, mely mellett főzik a sok esetben áhítattal kortyolt nedűket. A csapon levő sörválaszték pazar, nem emlékszem 100% de nagyjából így nézett ki: Folyékony kenyér, Brutal Bitter, Tántorgó Paripa, Jokerface, Pokerface. És még vagy 3, mint utóbb kiderült, ugyanis van még pár csap mely nincs szem előtt. Legutóbb csapolták a zseniális Snake Bite-ot is, ami egyből a kedvenceim közé emelkedett.

Vagyis egyik IPA veri le a másikat. A kiszolgálás kedves és közvetlen.

23.  Legenda Center, (XVI. ker, Kövirózsa u.)

A Gault Millau kalauz bemutatójának napján jártunk itt elővigyázatosak voltunk, felhívtuk őket. Annál is inkább, hogy már 22 óra elmúlt, mire oda jutottunk, hogy célba vegyük a kocsmát. Bíztattak, hogy 23 óráig nyitva vannak.

Meg is érkeztünk, nagy örömünkre ott volt a tulajdonos, Kovács „Olasz” József is, akivel percek kérdése volt barátságot kötni, az est közös éneklésbe és gitározásba torkollott. Piramis, Edda, P.Mobil és hasonlók voltak műsoron, annál is inkább, hogy társaságunk 68-69-es születésű emberekből állt, a tulaj meg 66-os. 10    csap van itt, igen, tíz csap, mindegyikből Legenda sör folyik.A palackos választék sem kutya.

24.  Csupor Pub (VI. ker.)

Csupor Márton nevével először a „Jónás a Bálnában” nevő kézműves sörözőben találkoztam pár éve, nem sokkal nyitás után, ahol a „Tántorgó paripa” nevű söre egyenesen lenyűgözött. Amikor másodszor vásároltam a tételből a Legenda söröző Szlovák úti egységében (ott készül e kiváló sör bérfőzésben) maga az ifjú mester is épp beugrott valamiért, örvendtem, hogy kezet szoríthattam Vele. Tavaly az  év vége felé egy kedves jóbarátom azzal lepett meg egy borkóstoló után, hogy ideiglenes lakhelyünktől pár lépésnyire van a nemrég nyitott Csupor pub. Nem kellett sokat bíztatni, ahhoz, hogy azon frissiben célba vegyük e jeles kocsmát. Éjfél után járt az idő attól féltünk zárva lesz. De nem. A pöttöm kis hely galériázott, a dekorációt lehetne még fejleszteni, de így is szerettük. Főleg (vagy tán kizárólag?) Csupor söröket lehet inni, mi megkóstoltuk a Warrior sorozatot (3 db), a Wheatathatatlant csapról, „átismételtük” a Bunny Hop aromáit s megvettünk egy sört, amit nem ismertem, most sem ugrik be a neve, ezt az utcán kortyoltuk a Bestia felé menet.

25.   Rízmajer (Csepel)

Igazi jó kocsma, terasszal, tágas beltérrel, népes közönséggel és a Rízmajer főzde saját söreivel. Ezek közül mindegyik üti a mércét, a búza meg a Cingulus fekete egyenesen kiemelkedő. Van zsíroskenyér 100 ftért, meg helyben készült hamburger és kenyérlángos. Mi egy kolbászos kenyérlángost kértünk.

A tejfel ipari volt rajta, ennek megfelelően kissé túrósodott, de összességében finom volt s remekül kísérte a három sörünket. (búza, kukorica, árpa) Megyünk még!