Mélyenszántó gondolatok, pazar borok és izgalmas étkek: Vámos Attila borkóstolója a Tulipánban

Az elmúlt húsz esztendő legizgalmasabb boros élményei közé tartozott a Borbarát nevű 2010-ben sajnálatos módon megszűnt szakmai magazin által szervezett 7x7-es kóstolósorozat. Ezeken a szerkesztőség, de persze leginkább a főszerkesztő Alkonyi László (aki nem mellesleg a legjobb tollú magyar borszakíró, s egyben kivételes tehetségű kóstoló is) által legizgalmasabbnak gondolt 7x7 pincészet mutatkozott be. Hét csoportba voltak osztva a borászatok – „szabadok”, „kopogtatók”, „rejtőzködők”, „a nagy is lehet szép”, „messziről jött ember”, „szemben az elemekkel” valamint a „gyökeret vertek” - mindegyik kategóriából hetet választottak ki. Nagy megtiszteltetés volt bekerülni bármelyik hetes válogatásba.

A „rejtőzködők” csapatát Kaló Imre vezette, a bortáltos, akinek nem kevés szerepe volt abban, hogy Vámos Attila, aki évente-kétévente visszajár Aradra, borászkodni kezdett. Vámos Attila is a „rejtőzködők” közé tartozna ma, ha lenne még 7x7, az pedig bizonyos, hogy bekerülne ő is a 49 birtok közé. Azzal együtt, hogy Vámos Attilának, ellentétben Kaló Imrével van forgalomban bora, elsősorban éttermekben, de olyan színvonalas, borszaküzletként is működő borbárokban is, mint a budapesti Tütü vagy az aradi Tulipán. Attila a természetes borászkodás híve, ami egyszerre jelenti azt, hogy nem használ vegyszereket a szőlőben illetve azt is, hogy mellőzi az adalékanyagokat a borkészítésnél, sőt, még a fajtaélesztőket is.

Vámos Attila borai és kivételes előadókészsége ismét lenyűgözte a Tulipán borozót megtöltő aradi közönséget. A sort egy kitűnő Leányka nyitotta, mely két évig volt fahordóban és két hétig héjon ázott, ami ugyebár azt jelenti, hogy héjon is erjedt ki. Örvendetes, hogy akadnak borászok, akik a „vörösboros technológiával” kezelik az arra alkalmas fehér szőlőt. A radikális hozamkorlátozást, a gondos szőlőmunkát meghálálta a gyümölcs.

A Leánykát egy Zöldveltelini követte, melynek kapcsán a borász elmondta, hogy a magyar út csak az lehet, hogy értéket termetünk, magas minőséget teszünk az asztalra, a tömegbor műfajban nem tudunk versenyezni a dömpingáron kínált, szubvencionált idegen borokkal, lett légyenek azok újvilágiak vagy latin nyelvterületről származók.

Vámos Attila előszeretettel hány fittyet értelmetlen szabályoknak, néha olyanoknak is, melyekben felfedezünk némi értelmet, így például a fehér és vörösborok váltakozva érkeznek a kóstolóin, nem a fehérek felől halad a vörös felé. Így a két fehér után egy vörösbor következett, a 2012-es Birtokbor, mely jó apropót adott az előadónak arra, hogy elmondja, hogy a bort nem tartja alkoholnak. Majd azt kis kiemelte, hogy mennyire jó, mennyire szerves kapcsolódás a könyv és a bor, hiszen a bor ihletadó, gondolkodásra serkentő, múzsai nedű.  (Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam a magyar borászok 12 pontjának egyik gondolatát, miszerint emberi módon kellene harmonizálni az autóvezetés és a borivás kapcsolatát a jelenlegi zéró tolerancia helyett). Fontos, hogy tudjunk álmodni - hangzott el -, mert az álmok visznek előre. Akinek megadatott, hogy évente eljárjon az Attila pincébe, láthatta, hogy mennyire így van, a tulajdonos tud álmodni és megvalósítani is.

A Birtokbor után egy 2012-es Cabernet Franc jött. E fajta igen nagy népszerűségre tett szert Magyarországon, mióta több nemzetközi szaktekintély Michael Broadbenttől (aki a kétezres évek elején a Decanter magazinban írta le eme gondolatát) Jancis Robinsonig megállapította, hogy a fajta Villányban meglelte természetes otthonát. De mint kiderül többek között Vámos Attila munkáságából is: Egerben sem érzi magát rosszul.

A Cabernet Franc-t egy 2012-es Zöldveltelini követte, mely filozófiájában hasonló volt az elsőhöz, amiután három évjáratot kóstolhattunk Burgundia büszkeségéből, a Pinot Noirból (sorrendben: 2010, 2012 és 2011). Ezután érkezett poharunkba egy Szürkebarát-Zöldveltelini házasítás, majd egy 2007-es Cabernet Sauvignon, végül egy 2010 Zöldveltelini. Aki végigülte a kóstolót s volt még egy kis türelme, az megízlelhette a két ráadás bort is, a 2012-es Turánt valamint a pincészet büszkeségét, a 2008-as Merlot-t.

A pazar borok mellé a hajdani „Imi bisztróból” ismert Molnár Imre 

készített ételeket: sült kacsahabos bagettkarikát gyömbéres párolt alma-brunoise-zal, túrókrémes és borjúmájkrémes szendvicset izgalmas rátétekkel, 

valamint borsos-gombás tokányt tarhonyával.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu email-címen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. Az Attila pincészet borai a készlet erejéig kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban.

Dorozsmai Endre

 A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.