Kisvendéglő a Hargitához (Békéscsaba, Tavasz utca 7.)

A “Kisvendéglő a Hargitához” lassan-lassan kedvenc vendéglőnkké avanzsál. Hat esztendeje jártunk itt először és azóta évente, vagy akár évente többször megfordulunk Náluk. Ami a legjobban megfogott sok más tényező mellett, az az évek során egyértelműen észlelhető fejlődés az egyes fogások megkomponálásában és megvalósításában. Nem állítom, hogy itt főznek a legjobban országos szinten, de azt igen, hogy kiemelkedő a konyha, és azt is, hogy itt minden együtt van, ami nekünk fontos.

Szívmelengető a beltér, korondi edények a falon és az asztalon, 

kandalló, 

hangulatos régi képek, hatalmas, vélhetően nagylaki kenyér, piros-fehér-zöld szalaggal átkötve, a háttérben kellően visszafogott hangerővel autentikus erdélyi magyar népzene. Családias, vendégszerető a kiszolgálás és kellően variált, igényes a konyha. Ezutóbbinak van jól elkülöníthetően három iránycsapása, az erdélyi, a hagyományos alföldi valamint a fine dining irányában mutató magyar gyökerű “szerzői konyha” rokonszenves újraértelmezésekkel, virtuóz tálalással. Ezutóbbi képezi a heti (havi?) ajánlatot, tény az, hogy valahányszor betértünk, mindig más volt a szezonális séfajánlat.

Legutóbb január vége fele jártunk itt, merő véletlenségből, a fővárosba tartottunk, de kiderült útközben, hogy látogatásunk okafogyottá vált, így Békéscsaba és Nagyvárad érintésével tértünk haza. Nem a legrövidebb úton, de elintézve legalább valamit a Partium fővárosában.

Ettünk séfüdvözlet után gyöngytyúklevest, 

rántott sertéslábat roston sült zöldséggel,

 harcsát zellersalátával (nagyon értékeltük, hogy mivel egyikünk nem ehetett füstölt árut, neki külön megsütötték a harcsát, mely az étlapon füstölve szerepel), 

 lassan készült marhapofát zsemlegombóccal és sült hagymával,

szilvalekváros derelyét 

valamint egy szezonális desszertkompozíciót, 

melyre már nem emlékszem, hogy mi is volt, de nagyon ízlett. Ételeink egytől-egyig kiválóak voltak, tisztes adagot kaptunk mindenből, jól elkészítve. Ízre, állagra minden komponens remek volt, de azért hadd emeljem ki a legérzékenyebb elemeket, a marhapofát és a zsemlegombócot, tökéletes volt mindkettő. A tálalás előtt kicsit megpirított zsemlegombóc egyébként mindig is nagy erőssége volt a helynek.

Csodás két órát töltöttünk itt családi körben. Nem azért, mintha lassú lett volna a kiszolgálás, hanem azért, mert jól esett az ebéd után elüldögélni ebben a csodás környezetben.

Azért van előnye is az aradi létnek. J

Budapesttől Békéscsaba 216 km.

Tőlünk 85.

Dorozsmai Endre

A szöveg első változatát az ittjartam.hu oldal számára írtam.